A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-20 / 25. szám

Tudvalevő, hogy a Csallóköz még a hatvanas évek második felében is jelentős munkaerő-tartalékokkal rendelkezett, ezen belül pedig a nők foglalkozottsága okozott valóban sok gondot. A komáromi járás iparfejlesztési programjának fontos dátuma az 1974-es esztendő, amikor a város peremén megkezdte a termelést a partizánskei Augusztus 29. Cipőgyár helyi üzeme. Ez több mint ezerkétszáz, javarészt női munkaerő állandó foglalkoztatásának lehetőségét jelentette! Manapság már enyhe mosoly is megjelenik Gabriel Podolinsky arcán, amikor a kezdet kezdetéről beszél, de azért most sem könnyű szívvel tenek, hogy a dolgozók tiszta jövedelmének átlaga ma már csaknem 2200 korona, hogy évente 2 millió 700 ezer pár cipőt készítenek, aminek nyolcvan százaléka kivitelre készül; hogy az üzem kereskedelmi nyeresége nőttön nő és tavaly már a 135 millió koronát is meghaladta — de ami talán a vásárlók és a gyáriak számára egyaránt a legfontosabb: reklamáció vagy egyéb panasz valóban csak elvétve érkezik a gyár címére. Joggal tűnhet úgy bárkinek, hogy a számok és adatok útvesztőjében már-már eltűnik a termelés hangulatának kulcsa: az ember. igénybevétel szempontjából nem tartja túlságosan megerőltetőnek a napi munkát. Persze, ez nem azt jelenti, hogy ésszerűbb szervezéssel, praktikusabb megoldással ne lehetne javítani a jelenlegi munkakörülményeken. Tudja ezt az osztályvezető is: — Keresni kell azokat a megoldásokat, amelyeknél a munkásnők nem kényszerülnek kézi anyagmozgatásra vagy túlzott pszichikai igénybevételre. A fáradságra való panaszok gyakorta a célnak nem megfelelő munkaszékekre, esetleg az egyhangú és kényelmetlen testhelyzetre vezethetők vissza. Ügyelnünk kell a zaj, a nyilvánvaló, hogy megfelelő fegyelemmel, rugalmas munkaszervezéssel és legfőképpen zökkenőmentes anyagellátással nemcsak hogy lehet, de kell is jó cipőt csinálni. Még divatcipőt is, mert tévedés azt hinni, hogy a modern vonalak nem egyeztethetők össze a praktikussággal. Az üzemet járva, beszélgetés közben tudtam meg, hogy az itt dolgozó lányoknak, asszonyoknak szintén tetszenek a kezük alól kikerülő termékek; szívesen megvennék őket, ha az üzemnek saját mintaboltja lenne. Ennek az „apróságnak" megvalósítása Hogyan kell jó cipőt csinálni? Cipőgyár a Csallóközben Nehéz-e a szalagmunka? Tervek és tapasztalatok emlékszik vissza azokra a hetekre és hónapokra : — Eleinte a munkaerő-toborzás okozott sok gondot, mert az emberek kissé bizalmatlanok voltak a mezőgazdasági munkálatoknál sokkal nagyobb odafigyelést igénylő gyári termelés iránt. Szerencsére túl vagyunk már a tanulóidő nehezén, és eredményeink azt bizonyítják, hogy az üzemalapítással jó „vásárt" csináltunk. Ez a jó bolt a gyakorlatban annyit jelent, hogy a komáromi cipőgyárban évente harmincöt-negyven különböző fazont készí-A precíz odafigyelést igénylő szalagmunkát végző lányok-asszonyok átlagos életkora huszonhárom-huszonnégy év. Elég szóba elegyedni velük, és pár perc alatt kiderül, hogy a többség hangulata kiegyensúlyozott és nyugodt. Ennek három alapvető okát véltem fölfedezni: a jelenlegi normák mellett — megfelelő anyagellátás esetén — viszonylag jól keresnek; tudatosan tervezhetik napi teljesítményüket; a feszesebb normákat közös igyekezettel csökkenteni tudják. Az általam megkérdezettek zöme fizikai hőmérséklet, a páratartalom mértékére, valamint a munkaasztalok helyes megvilágítására is. Tapasztalataink szerint a szalagszerü termelés megkönnyíti, meggyorsítja a munkát, ugyanakkor azonban újra meg újra az emberek alkalmazkodó képességét is próbára teszi. Úgy érzem, egyrészt az ember, másrészt pedig a termelés tárgyi s anyagi feltételeinek megteremtése jelenti a munkahelyi körülmények hangulatának együttes kulcsát. A komáromi cipőgyár tapasztalataiból azonban — legalábbis egyelőre — várat még magára. Kár pedig, mert ki dicsérje vagy ki szidja elsőként az itt varrt lábbelik különböző mintáit, ha nem azok, akik naponta ezres tételekben gyártják a komáromi cipőgyárban készülő cipőket és cipellőket?! MIKLÓSI PÉTER gyökeres györgy felvételei 13