A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-13 / 24. szám

A Csemadok életéből gyeimet, amelyek döntő fontosságúak a néptáncmozgalom jövőjét tekintve. A jelenlegi állapotra elsősorban az jellemző, hogy rendkívül szűk az élmezőny, ebbe talán 10—15 együttest lehet sorolni. Ebben a helyzetben már egy-egy csoport stagnálása vagy kiesése pótolhatatlan hiányt jelent. Az utóbbi években ilyen veszteség volt az érsekújvári Napsugár, a gömörhorkai együttes, a féli Kis-Duna vagy a kassai Új Nemzedék megszűnése. Ha tekintetbe vesszük a prágai Nyitnikék, a fülekpüspöki Palóc, a dunaszerdahelyi Csallóköz Dal- és Táncegyüttes, a diószegi Új Hajtás jelenlegi felkészültségi fokát, alig marad olyan együttes, amelyről azt mondhatnánk, hogy anyagi és művészi szempontból konszolidált. Félhivatásos együtteseinkről sem lehet túl nagy optimizmussal beszélni. A Szőttes művészi vezetője Quittner János nemrég meglehetősen lehangoló interjút adott a Csehszlovák Rádió magyar adásának. Némi felüdülést jelent a gyermekeknek szánt Mese, mese, mátka című táncösszeállítás, ami ugyan hézagpótló és ezért nagyon hasznos műsor, de a néptánc szemszögéből nem jelent előrelépést. A másik ilyenfajta együttesünket, az Ifjú Szíveket a tavalyi jubileumi műsoráért egy sor elmarasztalás érte. Szerintünk a néptáncot tömegesebb bázisra kell helyezni, mint amilyen a mostani. Ezt a táncházak széles körű alkalmazásával kellene megkísérelni. A táncolást kötetlenebbé, mindenki számára elérhetővé kell tenni. Ehhez jó. ha van .egy kis (két-három tagú) zenekar, de átmenetileg a könnyen (és aránylag olcsón) beszerezhető lemezek is pótolhatják a zenekart. Szükség van persze táncoktatókra. Ezek biztosítása nem szabadna, hogy gondot okozzon. Elég ha a Népművelési Intézet munkatársai átlapozzák a központi koreográfusképzö tanfolyamokat sikerrel elvégzett növendékeik hosszú névsorát, azt tapasztalják, hogy utánpótlásban nincs hiány, és majdnem minden együttest el lehet látni képzett oktatókkal. A másik fontos dolog: össze kell tartani az együtteseket, működésüket egész évben figyelemmel kisérni és biztosítani a kölcsönös tájékoztatást. Az elmondottakat összegezve: meg kell mozgatni az állóvizeket, mert néptáncmozgalmunkat nem a pontyok húzzák előre, hanem a csukák. Még ha harapósak is. GÁL GYÖRGY teljesítése nélkül nemigen lehet eljutni. De ennek az igyekezetnek van szépséghibája. A felgyújtott anyag egy darabig még szerepel a csoport műsorán, de utána félő, hogy népművészetünknek ezek az apró gyöngyszemei örökre elvesznek. Ezért keresni kellene valami megoldást, hogy lehetne az ilyen amatőr gyűjtések eredményeit megőrizni az utókor számára. Sok tehát még a tennivaló a gyermektánccsoportok munkássága, ennek szervezése terén. A csoportok vezetői majdnem kivétel nélkül pedagógusok, akik nem rendelkeznek kellő néptánc-ismeretekkel. Igyekezetük azért megérdemli, hogy a szakma jobban odafigyeljen tevékenységükre. Ha a gyermek-tánccsoportok színvonalát és számát legalább a mostani szinten akarjuk tartani, több szakkönyvet kell adni a csoportok vezetőinek kezébe, számukra tanfolyamokat szervezni, biztosítani a konzultációk lehetőségét, attól függetlenül, hogy dől el a vita: kinek a feladata az iskolai tánccsoportok istápolása, az oktatás- vagy művelődésügyi tárcáé. A hagyományőrző csoportok működése nem kis áldozatot követel a fenntartó szerv. LEGYEN A NÉPTÁNCNAK JÖVŐJE Örömmel vesszük tudomásul, hogy napjainkban a népművészet reneszánszát éli. Szerte a világban nő az érdeklődés a népművészet iránt, és Közép-Európa sem marad ki ebből az áramlatból. A népművészet különböző termékei keresetté váltak. Egyre nagyobb becsben vannak a régi hímzések, szőttesek, faragások, ősi hangszerek. Teret hódít a népdal és a néptánc. Egyesek szerint már a sznobizmusig fajul ez a divathullám, de az érdeklődés tetemes része őszinte csodálatot tükröz a nép alkotta szépségek iránt. A Kárpát-medence népei ezen túlmenően azt is felfogták, hogy a népi hagyományok ápolása nélkül a nemzet elveszti gyökereit, melyek múltjával összekötik és biztosítják helyét a nemzetek közösségében. Ennek felismerése fontos tényező a nemzeti öntudat kialakítása és táplálása szempontjából, az internacionalista eszmék tiszteletben tartása mellett. Ezek az észrevételek érvényesek a szlovákiai magyarság népi kultúrájára és ezen belül néptáncmozgalmára is. A Hét Bemutatkozom című sorozatában sok szépet olvashattunk tánccsoportjaink eddigi sikereiről. Néptáncmozgalmunk helyzete azonban ezek ellenére sem ad okot a túlzott optimizmusra. De vegyük sorba az egyes területeket. Az élő néptánchagyomány országszerte kihalófélben van. Az amatör gyűjtők, koreográfusok, tudományos munkatársak kamerával és magnóval igyekeztek menteni, ami még menthető. Igaz, léteznek hagyományőrző csoportok, amelyek ápolják dal-, viselet-és tánchagyományainkat, de működésük sok kívánnivalót hagy maga után. Működésük a legtöbb esetben rendszertelen, nem mindig megfelelő a szakmai vezetésük. Ezen valamennyi érdekelt szerv bevonásával változtatni kell, amíg nem késő. A gyermek-tánccsoportjaink aránylag gyakran szerepelnek saját gyűjtésük alapján összeállított gyermekjátékokkal. A mozgalom irányitói ma is tudatosan ösztönzik a csoportok vezetőit erre a munkára, sőt az Országos Népművészeti Fesztiválra e feladat a szereplők, de főleg a vezetők részéről, és nem kis gond biztosítani a működésükhöz szükséges minimális anyagi eszközöket. A felnőtt együttesek gondjai, ha már összehasonlítani akarunk, szerteágazóbbak, mint az iskolai csoportokéi. Az együttesek állandó jellegű működése ugyanis nemcsak kitartó művészi és szervezési munkát igényel (általában kevés ellenszolgáltatásért), hanem komoly anyagi bázist is. A szlovákiai magyar együttesek esetében a fenntartó a leggyakrabban valamely CSEMADOK helyi szervezet, amely viszont a legtöbb esetben képtelen biztosítani a csoport zavartalan munkájához a kellő anyagi eszközöket. Ezért létfontosságú követelmény, hogy az együttesek intenzivebben törekedjenek az együttműködésre a hivatalos népművelési intézményekkel és a helyi gazdasági szervezetekkel. Nem kívánok itt részletesen kitérni azokra a gondokra, amelyekkel majd minden aktívan tevékenykedő együttes küzdeni kénytelen, inkább csak azokra a tényezőkre szeretné felhívni a fi-SZÁMADÁS Eredményekben gazdag évet értékeltek a CSEMADOK nagykürtösi járási bizottságának legutóbbi ülésén. A járás harminc helyi szervezete kulturális tevékenységét a CSKP XV. kongresszusa és a CSEMADOK XII. országos közgyűlése határozatainak szellemében végezte — állapította meg a tanácskozást vezető Hriech János járási elnök. Rados Pál titkár részletesen szólt a járási bizottság 1980. évi tevékenységéről. Rendszeresen tanácskozott a kilenctagú elnökség; ülésein 91 %-os volt a részvétel, s a viták is tartalmasabbak voltak az előző évieknél. A helyi szervezetek összesen 244 vezetőségi ülést és 114 tagsági gyűlést tartottak, utóbbiakon 300 tag vett részt. Azoknál a szervezeteknél, ahol a vezetőség felelőssége tudatában szervezi a kulturális tevékenységet, emelkedik a rendezvények színvonala, látogatottsága s egyszersmind gyarapodik a tagság létszáma is. A nagykürtösi járás szervezeteinek tavaly 2307 tagja volt, vagyis 162 új taggal több 1979-hez képest. Ám ha figyelembe vesszük, hogy a járás lakosságának hivatalos adatok szerint 35 %-a magyar, már kevésbé kedvező ez a kép. (1981 első négy hónapjában tovább növekedett a tagság száma. Jelenleg 2469 tagot tartanak nyilván.) A tagtoborzás területén különösen kiváló eredményt értek el a csábiak, az ipolyhidvégiek, az ipolyvarbóiak és más helyi szervezetek .. . A jb albizottságai közül tavaly is a legaktívabbnak bizonyult az irodalmi-nyelvi albizottság. Szervezésében kilenc író-olvasó találkozót bonyolítottak le, s ezeken több mint 30 ezer korona értékben adtak el könyveket. A Hogyan mondjuk szépen magyarul ? nyelvi vetélkedő Ipolyvarbón megtartott járási döntőjében huszonegy versenyző mérte össze tudását, s a Harmadvirágzás járási győzteséi az országos döntőben is helytálltak. Emelte'a vers- és prózamondók versenye járási fordulójának színvonalát, hogy a zsűri munkájában Havas Judit az ismert előadóművész is részt vett. Ugyancsak az albizottság tagjai készítették a szklabonyai Mikszáth-emlékház magnós vezetőjét. Azt, hogy napjainkban a közművelődésnek legsikeresebb formáját a klubok jelentik, a járásban egyelőre csak az ipolyvarbói helyi szervezet ismerte fel. A Palóc Közművelődési Klub immár harmadik éve működik, vendégül látták már Halász Pétert, Budai Ilonát, Marosi Endrét, Szombathy Viktort, Nyakas Miklóst, Mács Józsefet, dr. Cseri Györgyöt, dr. Dubán Lászlót és másokat. Figyelemre méltó sikereket könyvelhetnek el a járás helyi szervezetei az amatör művészeti mozgalom területén. A Tavaszi szél országos népdalverseny döntőjében a bíráló bizottság a harmadik helyre tartotta érdemesnek a járás műsorát. A járás helyi szervezetei a mezőgazdasági idénymunkák idején hathatós támogatást nyújtottak a szövetkezeteknek, részt vettek a faluszépítési akcióban. Több mint 2300 órát dolgoztak társadalmi munkában. A jb meghallgatta Tóth András beszámolóját a felnőttoktatás és a közművelődési tevékenység időszerű kérdéseiről. A közeljövő legfontosabb feladatait a következőkben jelölte meg az előadó: a CSEMADOK helyi szervezetei tagsági gyűléseken elemzik a CSKP XVI. kongresszusa határozatából eredő teendőket, támogatják a Nemzeti Front jelöltjeit és céljait, szorgalmazzák új művelődési klubok létesítését, honismereti kirándulásokat szerveznek stb. Bányai Géza az 1980-as évzáró taggyűlések lefolyásáról beszélt. Megállapította, hogy azokon a tagság 66,5 %-a jelent meg. A 183 felszólalás mindegyike előremutató volt. A vitában felszólalt Gaál István. A KB nevében kifejezte reményét, hogy a CSEMADOK nagykürtösi járási bizottsága és helyi szervezetei az idén is újabb sikereket érnek el a kulturális tevékenység minden területén. Urbán Aladár