A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-17 / 3. szám

Hallottuk- olvastukláttuk KÖNYV Vaszilij Suksin: Jöttem, Hogy szabadságot hozzak Suksin is jött, mint egy üstökös. Rövid volt a pályája, de a számára előlege­zett termékeny jó húsz év alatt filmet irt, rendezett és játszott bennük főszerepet; no­vellát, regényt alkotott. Mind közül számom­ra egyik legsikeresebb, az emberről és a világról legtöbbet elmondó müve a Sztyenka Razin parasztvezérröl irt egyfajta életregény. A háromszáz évvel ezelőtt élt doni kozák, aki «löbb külföldön és hazájában véghezvitt rab­tóhadjáratai miatt haragítja magára a cárt. De az uralkodó szemében mindez még bo­-csánatos bűnnek számit, hiszen nem lázít, nem szervezkedik a cár atyuska ellen, nem akarja magának a trónt. A perzsa sahnál tett „rablólátogatásait", néhány pap és gazdag űr kifosztását még mint egy pajkos gyermeki csínyt elnézik neki. Csakhogy Razin többre, sokkal többre érzi magát hivatottnak: nincs­teleneket gyűjt maga köré, fölbolygatja a Don és Volga mente szegénységét, városo­kat foglal el. Harcol. Nyíltan hirdeti: félre az álszent papokkal, a népet nyúzó gazdag urakkal, félre minden rossz okozójával, a cárral. Félre a népet kiszipolyozó, gúzsba kötő uralkodókkal, hiszen a cár mellett még -sok a kiskirály. Elindul, jön Moszkva felé toprongyos seregével, hogy szabadságot hozzon. Gondoljuk csak meg: háromszáz évvel azelőtt ez még senkinek sem sikerült a világon, póruljárt Sztyenka Razin is. Elhagy­ták öt tisztjei, barátai, elhagyta öt még a szerencse is. Egyedül maradt, a tízezrekből csak százakra apadt seregével. Mi más is lehetett volna a sorsa, minthogy a trón helyett bitófára „ültetik"!... Akkor még a szabadság nem érett meg, és az emberek sem a szabadságra. Suksin e bukott hősben időtlen idők min­taképét látja, aki ha kezdhetné, ugyanúgy kezdené újra a menetelést. Mindig ugyanaz­zal a jelszóval indulna sereget toborozni: jöttem, hogy szabadságot hozzak! —zolczer— KIÁLLÍTÁS Egy járás állatvilága A komáromi (Komárno) Dunamenti Múzeum sokrétű tevékenységéről sokszor és sok he­lyütt szó esett már, s legutóbbi — a járás, illetve a Duna mente állatvilágát bemutató — kiállításuk csak alátámasztja e sokrétű­cégről kialakult véleményünket. A múzeum természettudományi osztálya már hosszabb ideje kíséri figyelemmel a Duna mente állatvilágában végbemenő vál­tozásokat (jelenleg, illetve az utóbbi időben a kemizációnak és a környezet szennyezésé­nek az állatvilágra gyakorolt hatását vizsgál­ják intenzíven). A kiállítás is az osztály mun­kájának eredményeként került megvalósítás­ra. Á két szakszerűen berendezett földszinti 8 teremben a magamfajta — minimális bioló giai ismeretekkel rendelkező — földi halan­dót először meglepi a látható, és a Binder Pál mérnök tanulmányát tartalmazó katalógus­ban felsorolt állatfajok sokasága. Később azonban tapasztalhatja azt is, hogy a kiállítá­son szereplő állatfajok némelyike már vagy kipusztult, vagy éppenséggel kipusztulóban van. Az viszont már — mivel az utóbbi időben egyre többet hallunk, olvasunk róla — az egyszerű földi halandók nagy része előtt is ismert, hogy az emberi tudatlanság és felelőtlenség sok esetben igen meggyor­sítja (vagy éppenséggel előidézi) ezt a ko­rántsem természetes és egyáltalán nem kí­vánatos folyamatot. S ha ez a megállapítás csak részben lenne igaz, már akkor is igazol­ja a kiállítás megvalósításának jogosságát, szükségességét. A múzeum dolgozóinak szándéka bemutatni a Duna mente állatvilá­gának gazdagságát, s egyben felhívni a fi­gyelmet az állatfajok még fokozottabb vé­delmének szükségességére — mindenkép­pen dicséretes. „Az embernek az állatokhoz való viszo­nyán változtatni kell. Meg kell ismernie visel­kedésüket, élettani sajátosságaikat ahhoz, hogy hatásosan tudjon a kártevők ellen vé­dekezni, és a számára hasznosakat ne pusz­títsa el . .." olvashatjuk a fentiekben már említett, szlovák és magyar nyelvű, „egysze­rű ember" számára is érthető tanulmányt és gazdag képanyagot tartalmazó katalógus­ban. A Dunamenti Múzeum a kiállítás megvaló­sításával jelentős mértékben hozzájárul eh­hez a megismerési folyamathoz. S e folya­mat hatékonysága megsokszorozódhat azát­tal, hogy a január 31 -ig nyitva tartó kiállítást minél több látogató nézi meg. Németh Gyula TELEVÍZIÓ Sokféle! A cím nem Móra Ferenc ismert novelláskö­tetére utal, csupán első benyomásom kifeje­ződése a Magyar Televízió kulturális hetilap­ja első számai láttán. A „Stúdió 1980" ugyanis sokféle kulturális témáról szól: sok­féleképpen. Hadd ne mondjam el most, hogy miről és hogyan, már csak a helyszűke miatt sem. Az MTV nyilván nem véletlenül hívta életre ezt a kulturális magazinműsort, hisz az igény már régóta jelentkezik, csak tán a műsorpoli­tika volt kevésbé rugalmas. Korai lenne néhány szám alapján sommás ítéletet mondani a műsorról, inkább talán jellemezni lehetne, mert minden adás tartal­ma is, szerkesztése is esetenként más és más. A műsor szerkesztői nyilván folytono­san keresik a megvalósítható és megvalósí­tandó ötleteket, melyek segítségével érde­kessé, fogyaszthatóvá tehetik a műsort, a lehető legszélesebb közönség számára. Nem ítéletként mondom, hogy az első szám utáni lelkesedésem (a bemutatkozás bizonyára sokak számára revelációként ha­tott) azóta kissé alábbhagyott; mégis hadd szóljak a műsor néhány vitathatatlan pozití­vumáról. Legfőbb erénye — de minden bizonnyal a szinvonalingadozás veszélye is — nyitottsá­gában rejlik. Titka is, de nehézsége is, mind szerkesztési, mind tartalmi szempontból eb-Innen-onnan Zakopane közelében egész nap üze­melő önkiszolgáló benzinkutat létesí­tettek. Az autós turisták egy külön erre a célra létesített automatába helyezik a vásárolt benzinért járó pénzösszeget. ben keresendő. A műsor szerkesztői így nem kisebb feladat elé állították magukat, mint hétről-hétre megújulni. A kezdet biztató, az esetleges zavarokat pedig fogjuk fel jóhisze­műen kezdeti nehézségeknek. További eré­nyei, hogy ízig-vérig „tévé", változatos, szí­nes, sokrétű és nem utolsósorban nem a „vájtfülüeknek" szóló, hanem mindenki szá­mára fogyasztható. A napi gondjai közt téb­láboló ember információéhségét is képes sok vonatkozásban kielégíteni. Afféle tabló, keresetben körkép, de szondázás is a legszé­lesebben értelmezhető kultúra berkeiben. In­formációgazdagsága imponáló, vonzását csak fokozza az eddig legföljebb hézagosan ismert témák beiktatása. Az egyes témák közvetlen feldolgozása, közvetítése nagy mértékben segít a velük való azonosulásra, magyarán: élvezhetővé teszi azokat. A néző érdeklődését egy órán át nem hagyja lankad­ni, kevés az „üresjárata". Ennek ellenére a műsor nem „spanyolviaszk", pusztán igyek­szik igényes is, közérthető is, élő is lenni — eddig sikerrel. Bizonysága ez annak, hogy kultúráról szól­ni sokféleképpen kell és lehet is. Himmler György HANGLEMEZ Liszt: Koronázási mise A legutóbbi Hungaroton Hanglemez Hetek egyik igen szép felvétele Liszt Ferenc „Missa coronationalis" („Koronázási mise") című müve. E mű megalkotására Scitovszki her­cegprímás kérte fel a világhírű magyar zene­szerzőt, a „Missa solennis" szerzőjét, aki a megbízatást örömmel elvállalta és 1867. április 14-én a mű el is készült. Benne Liszt igyekezett az egyházi és a magyar nemzeti jelleget kidomborítani, ami teljes mértékben sikerült is. így vált a „Koronázási mise" Liszt egyik legtömörebb remekmüvévé, melyben magyar és a nemzetközi zenei elemek, a hagyomány és az újszerűség, a vallásos hit és a hazaszeretet megbonthatatlan egysége fejeződik ki. A misét 1867. június 8-án mutatták be a budavári Mátyás-templom­ban, amikor I. Ferenc József császár elismer­ve a magyar alkotmányt magyar királlyá koronáztatta magát. A koronázási szertartá­son a mise hattételes változata (Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus, Benedictus, Agnus Dei) hangzott fel, az Offertorium csak a bemutató után, a Graduate pedig két évvel később keletkezett. A „Koronázási mise" bemutató­ját a közönség nagy ovációkkal fogadta és a szerzőt — aki a koronázási szertartásra nem kapott meghívást, s csak a kórusról hallgatta müvét — lelkes ünneplésben részesítette. A végső formájában nyolcrészes, teljes „Koronázási mise" az új lemezen a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának, a Magyar Rádió és Televízió Énekkarának, valamint Kincses Veronika (szoprán). Takács Klára (alt). Gulyás Dénes (tenor) és Polgár László (basszus) előadásában hangzik fel Lehel György vezényletével. Hegedűn közre­működik Hidy Péter, orgonán Lehotka Gábor. Liszt rapszódiái, oratóriumai, szimfonikus költeményei, zongoraversenyei és Esztergo­mi miséje (Missa solennis) után a most megjelent Koronázási mise is nagy mérték­ben járul hozzá Liszt Ferenc életművének megismertetéséhez. Sági Tóth Tibor Már 18 éve gyártják rendszeresen a „Bolka és Lolka kalandjai" című rajz­filmsorozatot. Ez idő alatt 7 sorozat­ban 160 rajzfilm, valamint egy egész estét betöltő rajzfilm is készült. A két huncut kópé kalandjai nemcsak a lengyel gyermekek körében szerez­nek nagy örömet: a rajzfilmeket ez ideig a világ több mint 100 országa vásárolta meg. Egyes nyugat-európai országok új közlekedési jelzőtáblát fogadtak el. A tábla arra figyelmeztet, hogy a gyalo­gosoknak és a játszó gyermekeknek adjanak előnyt a motorosok. A gép jármüvek sebességét ezeken a terű leteken a gyalogos „tempó" szab meg.

Next

/
Thumbnails
Contents