A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-06 / 23. szám

aki érvényt szerzett a kívánságnak, miszerint az istentiszteleteket finn nyelven kell tartani. Ennek az eseménynek a tiszteletére készítette el I. Sándor cár szobrát Valter Runeberg, a költő Runeberg fia, aki szintén hosszú ideig élt a városban, s itt is halt meg. A rövid városnézés után a finnek nagy fia és költője, Runeberg emlékének adózunk, s fölkeressük a szülőházában berendezett múzeumot. Délelőtt tíz órakor már el is hagyjuk Porvoo-t, s Kusankoski felé vesszük az irányt, Kuovola és Lapperantaán keresztül. Kusankoskiban töltjük az éjszakát, finn ismerősöm édesanyjánál. Kora reggel ismét útra kelünk és Lapperantán és Imatrán keresztül Finnország egyik legismertebb üdülőközpontja, Punkaharju felé tartunk. Kitűnő, széles és jól karban tartott utakon haladunk, amelyek mentén gyönyörű tűlevelű erdőket, tavakat és szántóföldeket látunk. Csak most tudatosítom, hogy Finnország területének csaknem nyolcvan százalékát erdők és tavak borítják. Éppen ez teszi az országot oly varázslatossá. A tavak mentén csordák legelésznek, üdülőházak váltakoznak. A földeken teljes ütemben folyt a betakarítás, főleg a gabona aratása. Ma Finnország lakosságának csupán tizennégy százaléka dolgozik a földművelésben, a magas fokú gépesítésnek köszönhetően. Finnországban nagyobb farmokon történik a gazdálkodás, s kis földszeleteket szinte sehol sem láttam. A mezőgazdasági települések (farmok), nagy udvarokkal, amelyek teli vannak mezőgazdasági gépekkel, bárhol fölbukkannak az út mentén. A gép a földművelők egyetlen segítője, s nagy szükség van rá, hisz többnyire egy család tagjai dolgoznak a farmokon. Flogy a finn mezőgazdaság eredményes, bárhol meggyőződhettem róla. A farmerek lakóházai külön állnak a gazdasági épületektől, s a legmodernebb berendezést találjuk bennük, a legújabb villamos berendezésektől a személyautóig, amely rendszerint az udvaron áll. A Finn mezőgazdaság fő termékei a gabona, árpa, burgonya és a zöldség. A gabonanemüek hektárhozama huszonöt mázsa körül mozog. Finnország mezőgazdaságilag önellátó, s inkább csökkentenie kell a termelést, mert termékeit, a hús kivételével, a magas világpiaci felvásárlási árak miatt nem tudja eladni. Punkaharju egy domb, amely festői szépségű tavak közt emelkedik. Körös-körül, amerre a szem ellát, tűlevelű erdők és tavak. Valóságos turista-paradicsom, ahol a hajók minden nehézség nélkül közlekednek egyik tóból a másikba, a hajózást a mesterséges csatornák is megkönnyítik. A csatornáknak köszönhetően minden nehézség nélkül közlekedhetnek a hajók Kuopio, Lapperanta, Imatra, Jyväskyla és más városok között, amelyek a tengerrel is összeköttetésben állnak. A közlekedés ilyen módjának a turisztika Utolsó nap ebben a félmilliós gyönyörű városban. A Tapiola negyed kedvelt kávéházában ülök, egy magas épület tizenegyedik emeletén. A teraszról szép kilátás nyílik az egész városra, a beláthatatlan tengerre, a lemenő napra. A hatalmas vörös gömb mintha a végeláthatatlan tenger szintjén ülne. A lassan leereszkedő alkonyatban nézem a naplementét és a távoli kikötőt, amelyet rövid egymásutánban hagynak el a Silesia és a Viking line személyhajók, Gdansk és Stockholm felé véve az irányt. Úgy hozta a véletlen, hogy augusztus végén érkeztem a fővárosba, a szezon végén, amikor az emberek lassan visszatérnek a városba. Még elértem a Seurassariszigeten tartott hagyományos nyári ünnepek utolsó két-három hetét, amelyet május közepétől tartanak szeptember közepéig minden évben. Módomban állt tehát egyszerre gyönyörködni a város szép architektúrájában és az egész Finnország területéről összesereglett népművészeti együttesek gazdag műsorában. Megisszuk a ma már ki tudja hányadik csésze kávét, hogy aztán rövidesen nekivágjunk a várva-várt útnak — az Északi-sarkkörön túlra. A terv szerint ma a fővárostól alig hatvan kilométernyire fekvő Porvoo tartományi városkát kell elérnünk. Porvoo kicsi, de gyönyörű város, a folyó mentén, amely vízi úton összeköti a fővárossal és a jelentős sportközponttal, Lahtival, valamint a varázslatos szépségű tavak hálója közt a belföld festői szépségű városaival, Jyväskylä-vel és Kuopioval. Mi azonban ezeket a városokat szárazföldi úton, egy kis Volkswagennal akarjuk elérni. Habár Porvoo alig húszezer lakost számlál, jelentősége a régi finn építétő szülőháza, amely ma múzeum. Mindkét építmény a finn nemzeti függetlenségért vívott küzdelem emlékműve. A katedrálist a tizenharmadik századi alapokon többször átépítették, míg végül elnyerte mai formáját. Belépéskor elsősorban a tizennyolcadik századból származó, gazdagon díszített szószék köti le a turista figyelmét. Legértékesebbek azonban a katedrális északi hajójának mennyezeti freskói. Gondosan őrzik azoknak a freskó-maradványoknak az épségét is, amelyeket az 1708-as tűzvészben sikerült megmenteni. Ez után a tűzvész után a székesegyházat Johan Friedrich Scholz építész állította helyre 1729-ben. Eredeti külsejét azonban csak 1977—78-ban állították vissza. A finnek számára a székesegyház a nemzeti történelem egyik fejezetét jelenti, akárcsak az épségben megőrzött svéd nemesi címerek, vagy I. Sándor cár szobra a katedrális déli hajójában. Itt vett részt istentiszteleten 1809-ben maga I. Sándor cár is. szet máig is érintetlen szépségében rejlik. Itt találkoztam délről északra tartó utazásom során a finn városok közül a legépebb régi architektúrával. Vörösre festett faházak egész negyedeit láthatjuk itt eredeti épségben — a finn építészet remekeit. Sok turistát vonz a tizenharmadik században épült katedrálisa. A finn nemzeti múlt szempontjából különös jelentőségű egy másik emlék, Roneberg köl-