A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-06 / 23. szám

Képes krónika CSEHSZLOVÁK—ROMAN CSUCSTALALKOZO Hivatalos baráti látogatást tett Csehszlovákiában a Román Szocialista Köztársaság párt- és állami küldöttsége, Nicolae Ceausescunak, a Román KP főtitkárának, köztársasági elnöknek vezetésével és Prágában tárgyalásokat folytatott a Csehszlovák Szocialista Köztársaság párt- és állami küldöttségével, amelyet Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára, köztársasági elnök vezetett. — A kép a tárgyalások megkezdéséről készült, jobbról Gustáv Husák, balról Nicolae Ceausescu SZOVJET-ROMAN ŰREXPEDÍCIÓ A Szojuz—40 űrhajó két utasa: Leonyid Popov alezredes, a Szovjetunió hőse, parancsnok és Dumitru Prunariu mérnök-főhadnagy, a Román Szocialista Köztársaság állampolgára egy hétig vendége volt Vlagyimir Kovaljonoknak és Viktor Szavinihnak a Szaljut—6 űrállomáson. A két ürpáros együtt végezte az Interkozmoszprogramban előírt kísérleteket. — A képeken: balról Leonyid Popov, jobbról Dumitru Prunariu JOZEF LENART ES PETER COLOTKA LÁTOGATÁSA A KÖZÉP-SZLOVÁKIAI KERÜLETBEN Munkalátogatást tett a közép-szlovákiai kerületben Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára és Peter Colotka, a CSKP KB Elnökségének tagja, szlovák miniszterelnök. Megtekintették a Martini Nehézgépipari Vállalat és a Brnói Zbrojovka legújabb mezőgazdasági gépeit a zvoleni Nehézgépipari Kutatóintézetben. KOSZORÚZÁS A CSKP megalakulásának 60. évfordulója alkalmából a CSEMADOK Központi Bizottságának küldöttsége — György István vezető titkár, Lovicsek Béla titkár és Bodnár Béla osztályvezető — megkoszorúzta Klement Gottwaldnak, a csehszlovák és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének bratislavai emlékmüvét Felvételek: CSTK és Prandl (1) AZ USA ÉS A NEMZETKÖZI TERRORIZMUS Az Egyesült Államok négycsillagos tábornoka és külügyminisztere röviddel hivatalba lépése után, első sajtókonferenciáján megrágalmazta a Szovjetuniót és a szocialista országokat, hogy támogatják a „nemzetközi terrorizmust". Alexander Haig, a NATO volt főparancsnoka kijelentését magáévá tette főnöke, Ronald Reagan elnök is, s ezt az esztelen kijelentést az állampolitika szintjére emelte. Az „emberi jogok" védelmére vonatkozó Carter-doktrínát, amely durva beavatkozás volt elsősorban a szocialista országok belügyeibe, nyílt bírálatban részesítette az új amerikai adminisztráció, de a Fehér Ház propagandaszótárában megjelent egy új, még veszedelmesebb jelszó „a nemzetközi terrorizmus elleni harcról". Az Egyesült Államok új kormányzatának értelmező szótárában a „terrorizmus" a szabadságukért, törvényes jogaikért, szociális fejlődésük önálló útjáért küzdő nemzetek felszabadító harcát jelenti. A terrorizmus elleni hadjárat meghirdetéséhez az a koholmány szolgált, hogy a Szovjetunió, Kuba és Nicaragua katonai segítséget nyújt a salvadori hazafiaknak. Az amerikai imperializmus a salvadori belső problémák internacionalizálása révén igyekszik leszámolni a Közép-Amerikában és a Karib-tenger térségében vele szembenálló kormányokkal, illetve felszabaditó erőkkel. A népek jogos harcát azonosítani a terrorizmussal, amint a TASSZ sajtónyilatkozata hangsúlyozza, „a három világrész százmilliói által a szabadságért és a gyarmatosítás maradványai ellen, a jobb emberi életért folytatott jogos harc elmarasztalását" jelenti. Sokan vannak a világban, még a Reagan-kormányhoz közelálló körökben is, akik a Reagan—Haig-duó kijelentését Washingtonnak az ötvenes évek „fekete-fehér" gondolkodásmódjához való visszatéréseként értelmezik. Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára az SZKP XXVI. kongresszusán arról beszélt, hogy a Reagan-kormány a nemzeti felszabadító harcot, a szocializmusért folyó harc minden lépését, a népi ellenállás minden imperialista- és fasisztaellenes megmozdulását „nemzetközi terrorizmusnak", a Szovjetunió békés politikáját, az enyhülésért és leszerelésért megtett minden lépését úgy minősíti, mint szovjet katonai fenyegetést. A „nemzetközi terrorizmus támogatása" vádjának elsősorban ez a célja, hogy éket verjen a Szovjetunió, a szocialista közösség és a nemzeti felszabadító mozgalmak közé. Washingtont a „nemzetközi terrorizmus" ellen folyó harc politikai koncepciójának meghirdetésében azon igyekezet vezeti, amint azt a szovjet kommunisták XXVI. kongresszusán az SZKP főtitkára mondotta, hogy kihívóan tudtul adják, semmibe veszik a népek jogos követeléseit, és törvényes felszabadító küzdelmüket a terrorizmus megnyilvánulásának I tekintik. „Ellene vagyunk a forradalom mindenfajta exportjának — jelentette ki Leonyid Brezsnyev az SZKP XXVI. kongresszusán —, de az ellenforradalom exportjával sem értünk egyet". Az imperializmus nem képes reális következtetéseket levonni a jelenkori világ gyors változásaiból, abból a tényből, hogy befolyási köréből a felszabadult országok egész sora kivonta magát, a nemzeti függetlenséget választották, arra törekedve, hogy gazdaságilag is kikerüljenek az újgyarmatosítók karmai közül. Ezért a reagani jelszót szélesebb nemzetközi összefüggésekben kell nézni. Washington nemzetközi méretekben megakadályozni szándékozik a végbemenő forradalmi változásokat, meggátolni a megvalósult szocializmus növekvő befolyását, amely a fejlett kapitalista országokban is egyre inkább érezteti hatását. A kizsákmányoló osztályok, amelyek az eröszakot mindennapi osztályhatalmuk fenntartására használják fel, ma osztályellenfeleiket vádolják terrorizmussal. Pedig ez a burzsoázia osztályhatalmának a terméke, s ma Amerikában szinte korlátlan méreteket ölt. Nem ennek az erőszaknak a terméke a Ku-Klux-Klan, az amerikai feketék büntetlen gyilkolása, több millió lőfegyver az amerikaiak birtokában, a két Kennedy, Martin Luther King és mások meggyilkolása, a Reagan elleni merénylet?! Ahol a haladás erői jogos követeléseikkel fellépnek, mindenütt megjelennek az amerikai titkosszolgálat emberei Európától Chiléig, Vietnamtól a Közel-Keletig, Kubától El Salvadorig. Maga az új amerikai kormány beismerte, hogy támogatja a hadüzenet nélküli háborút az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság ellen, azokat a zsoldosokat, akik gyilkolják az afgán haladó erőket. Minek nevezhető, ha nem nyílt terrorizmusnak, a kambodzsai bérgyilkosok támogatása? Ugyanilyen szégyenérzet nélkül veszi szárnyai alá Washington a dél-afrikai fajvédők által támogatott UNITA terrorista csoportokat Angolában. Mit jelent, ha nem ellenforradalmat, az amerikai katonai segítség a salvadori katonai diktatúra mészárosainak? Erőltetett ütemben készítik fel a 200 ezer főt számláló gyorshadtestet, amelynek feladata lesz megjelenni a Perzsa-öböl térségében, a Közel- és a Közép-Keleten és mindenütt, ahol szerintük — veszélybe kerülnek az emberi érdekek. Még nagyon sokáig sorolhatnánk a szabadságukért küzdő népek ellen végrehajtott véres, gálád és nem kevésbé veszélyes akciókat. Az első száz nap, amit a Reagan-kormány hivatalban töltött, nem sok reményre ad okot a nemzetközi kérdések békés rendezését illetően. De bízunk abban, hogy a béke erői előbb vagy utóbb józanabb belátásra kényszerítik azokat az erőket, amelyek az erőszak, a fegyverek árnyékában tekintenek Földünkre, amelyeknek minden fontosabb, mint a nemzetközi béke megőrzése. PÉK VENDEL 5