A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-30 / 22. szám

Hallottukolvastukláttuk Innen-onnan NÉPRAJZ Újváry Zoltán: Népszokás és népköltészet A Hajdú-Bihar megyei múzeumok közlemé­nyeinek sorozatában, a debreceni Alföldi nyomda kiadásában jelent meg a szerző eddig publikált, illetve még „napvilágot nem látott" tanulmányait egy csokorba fogó s eddigi gyűjtőmunkájának mintegy kereszt­metszetét nyújtó csaknem hatszázötven ol­dalas kötet. Újváry Zoltán, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének vezető professzora azon termékeny néprajz­kutatók közé tartozik, akinek eddig nemegy figyelemre méltó szakdolgozata, rövidebb vagy hosszabb tanulmánya és önálló kötete jelent meg a magyarországi néprajzi szakiro­dalomban. Gondolom, érthető, hogy a szerző írásai miért érintik gyakran a gömöri tájat, az ott élö etnikumot: Újváry Zoltánt ugyanis szűkebb családfája Gömörhöz köti, elődei onnan származnak. A kötetben két külön fejezet foglalkozik a népszokásokkal és a népköltészettel, amit már a cím is jelez. Ezen belül bemutatja például az egyén szerepét a szokásokban, majd az interetnikus kapcsolatokat taglalja a Kárpát-medencében, valamint a különböző rítusok megnyilvánulásait. A kötet másik része, a népköltészeti feje­zet műfajokként tagolódik. Ezáltal megis­merhetjük a virág szerepét a népköltészet­ben, Árgirus nótáját, hazafias verseket, lako­dalmi köszöntöket, egy juhász naplóját, pa­rasztköltök kéziratos könyveit, Petőfi költe­ményeit kéziratos könyvekben, az Arany Trombita népi másolatát, Kádár vitéz balla­dáját, hogy csak néhányat említsek. Végezetül hadd mondjam még el, hogy a német és a szlovák nyelvű összefoglaló lehe­tőséget ad arra, hogy az e nyelveket bírók is megismerkedhessenek a kötet tartalmával. D. Varga László kiállítás Zmeták Ernő képei Hosszabb idő után ismét szülővárosában Érsekújvárott (Nővé Zámky) rendezett kiállí­tást Zmeták Ernő érdemes festőművész. Ezúttal szlovákiai és olaszországi „barango­lásainak" élményeiből fakadó olajfestménye­ivel, akvarelljeivel és rajzaival mutatkozott be „Szlovákiai és itáliai tájak" címmel. Az alko­tásokon valósággal megelevenedik a szá­munkra szokatlannak tűnő olaszországi vi­dék, s mindezt harmonikusan kiegészíti a jellemzően zmetáki látószögből ábrázolt ha­zai tájak szépsége. Zmeták Ernő 1919-ben született Érsekúj­várott. A Budapesti Képzőművészeti Akadé­mián Aba-Novák Vilmos és Kontuly Béla mesterek keze alatt tanult, 1945 — 51 között a Bratislavai Képzőművészeti Főiskolán L Fulla mellett tanársegédként dolgozott, majd önálló művész lett. Igen sokoldalú művészként mutatkozott be. Nem idegenke­dik a monumentális alkotásoktól sem. Egyik ilyen müve a bratislavai Prímás-palota falait díszíti, de az ö keze vonásait viselik a privi­gyei (Prievidza) kórház homlokzatán, a Trna­vai Jnb előcsarnokában és a dunaszerdahe­lyi (Dunajská Streda) iskolában ékeskedő mozaik-alkotások, a Kassai Állami Színház függönye és seregnyi gobelinje. A művész soha nem maradt hűtlen szülő­városához. Ezt nemcsak az bizonyítja, hogy számos külföldi és hazai tárlat után vissza­visszatér az érsekújvári kiállitótermekbe, ha­nem az is, hogy a városi galéria alapításakor a tulajdonában lévő műértékek egy részét a városnak adományozta. Az így kapott képző­művészeti remekekből a galéria állandó kiál­lítást rendezett be. Az érsekújváriak szívükbe zárták, s magukénak vallják a művészt. Ezt tükrözte az a fogadtatás is, amelyben a kiállítás megnyitásakor részesítették Zmeták Ernőt. Czimmermann József KÖNYV Sir Walter Scott: Ivanhoe Lehet, e rovatot csak kevés ifjú emberke, tizenéves olvassa, mégis bátran merek né­hány sort lepötyögni erről a ritka szép kivitel­ben és gazdag illusztrációval bővített, tarkí­tott könyvről. Mert aki már kinőtt a kalandre­gények korából, sőt, már a tévében is látta a jó régen vetített sorozatot, az is érdeklődés­sel lapozgathatja a vaskos, nagy formátumú könyvet. Remek kivitelezésben olyan páratla­nul gazdag képanyag vonul végig a lapokon — arról már nem is beszélve, hogy így, együtt másütt nehezen fellelhető —, hogy a könyvcsemegéket kicsit is szeretök csak örülhetnek a Móra Könyvkiadó újdonságá­nak. A XI. és XII. század Angliájának és Európájának élete ez a könyv — mondhat­nám tömören. Kezdve az egyszerű és gazdag emberek, uraság, papság ruhaviseletétöl, folytatva a keresztes hadjáratok leírásával, térképvázlataival, aztán a hajók és várak, erődítmények és sáncok metszeteivel; a kor fegyverzetének, csatáinak, harcmodorának bemutatásával: étlapok, étrend, étkezési szokások, ételek rajzaival, leírásával; pénzér­mék, hangszerek, bútorok, lovagi tornák, dísztárgyak, ékszerek, építészeti remekek részletes felvonultatásával. .. Korabeli raj­zok és metszetek nyomán. Ivanhoenak, a lovagnak nemcsak a hőstettei, az alakja rajzolódik ki remekül, de az öt körülvevő koré, világé is, amely bármennyire is távoli már tőlünk, mégiscsak tartogatott rengeteg, napjainkba is átmenthető értéket, szépséget. És micsoda ragyogó dolog lenne úgy nézni a fegyverekre, páncélokra, kőhajító ostromgé­pekre, ostromparittyákra, hogy ezek az öl­döklő gépezeteknek csak csírái voltak, szár­ba sosem szökkenhettek: tankokká, atomra­kétákká, szuronyos puskákká, anyahajókká, tengeralattjárókká, szuper bombázókká so­sem válhattak .. . Milyen jó lenne úgy muto­gatni gyermekeinknek a képeket, metszete­ket, hogy abból ők ne asszocionáljanak XX. századi, billiárdokat érő gyilkokra! ... Hogy az ember okosabb volt annál, mint hogy a kőhajító ostromgépet rakétává fejlessze, ilyen munkába öljön erőt, energiát, pénzt. .. Dehát az ember csak ember: könyvet ír, fegyvert gyárt. —zolczer— Gurgání: Visz és Rámín szerelméről Milyen keveset tudunk még mindig az ún harmadik világ irodalmáról-művészetéröl. Például a középkori perzsa literatúráról. Fír­dauszí Sahnáméja ugyan magyar nyelven is jól ismert, hála Devecseri Gábor kitűnő fordí­tásának. Ugyancsak olvasható magyarul Omar Khájjám, Háfiz és Szádi. De máig sincs Nizámínk, mint ahogy van (nem is egy) a cseheknek, s vajon hányan tudnak Gurgání­ról s erről a remekbeszabott eposzáról, me­lyet ugyancsak cseh könyvesboltok kirakatá­ban fedezhettünk fel? Ki volt Gurgání? A kötet utószava szerint, életéről jóformán semmit sem tudunk. Azt is csak hozzávetőlegesen, hogy kb. a XI. szá­zadban élt. Megelőzte tehát nemcsak Nizá­mit, aki, napnál világosabb, a Visz és Rámín elolvasása után töle tanult (s talán kölcsön­zött is, akárcsak Shakespeare szokta) első­sorban, de még talán Firdauszít is. S hogy nemcsak Gurgánítól kölcsönöztek mások, hanem régi jó középkori és keleti szokás szerint ő maga is kölcsönzött másoktól, azt eposzának ugyancsak közismert „témája" bizonyítja. Mert Visz és Rámín históriája korántsem ismeretlen az európai olvasó, de még az operalátogató előtt sem, lévén ez nem más, mint a Trisztán és Izolda annyiszor feldolgozott története. Ami persze egyálta­lán nem kell, hogy azt bizonyítsa, miszerint Gurgání tőlünk, nyugatiaktól „csente" el a históriát, inkább az ellenkezőjére példa: arra, hogy ez a par excellence nyugatinak vélt örökzöld rege íme ugyancsak ismert téma volt Keleten, s el lehet-e vajon valaha is dönteni, ki kitől csente el? Egy bizonyos: én magam nem ismerek tökéletesebb Trisztán és Izolda-feldolgozást a Gurgáníénál. Nemcsak hogy remekbe sza­bott, a költői mesterség legmagasabb fokán megírt költemény, hanem pszichológiailag is magasan felül múlja valamennyi korabeli nyugati változatot, mind a franciát, mind a németet, vagy akár a csehet is, amely egyéb­ként ugyancsak mostanában látott napvilá­got Prágában. De térjünk csak vissza világirodalmi tájé­kozottságunkhoz, hiszen Gurgáni jó apropó arra, hogy szót ejtsünk e lényeges problémá­ról. A világirodalom fogalma, tudjuk, az utóbbi évszázadban lényegesen kibővült. Babits, Szerb Antal még a Goethe-megfo­galmazta világirodalmat ismerte, ma már jóval tágabb világirodalmi látókörünk. De elég tág-e? S valóban a leglényegesebbet ismerjük-e beiöle? S egyáltalán, van-e mód arra, hogy tájékozódjunk abban az őserdő­ben, amit világirodalomnak hívunk? A ma­gyar, de még a közismerten szélesebb látó­körű cseh könyvkiadás sem kényeztetett el bennünket mindmáig használható kéziköny­vekkel. Marad hát kinek-kinek a saját jól vagy rosszul működő tájékozódó képessége. Gurgání majd ezer éve írott eposzát, a „Visz és Rámín szerelmét" mindenesetre jó szívvel ajánljuk mindazok figyelmébe, akik valóban korszerű világirodalmi ismeretekkel szeret­nének rendelkezni. Ráadásul egy élvezetes olvasmányban is részük lesz. —esi— A világ két legkisebb motorkerékpárja Svájcban készült és szemmel láthatóan nagyon kényelmes: 32,2 centiméter hosszú és 32,5 centiméter magas az egyik, kisebb testvérének pedig mind­össze 27,8 illetve 19,8 centiméter a mérete. Nagy előnyük, hogy tulajdono­suk a csúcsforgalomban a kis járgányo­kat zsebre vágva gyalog sétálhat át a közlekedési dugókon. Beleőszül a próbálkozásba az a betörő, aki az új típusú elektronikus biztonsági zárral veszi fel a harcot: 136 évre volna szüksége ahhoz, hogy végigpróbálja a 400 millió kombinációt. Jane Lovelle-Drache 30 éves, s azt tart­ják róla, hogy a világ legjobb pókerjáté­kosa. A las vegasi Silver Bird szálloda kártyaszobájában „rendel" hetente négyszer, napi négy órát. Eddig még mindenkit megkopasztott! 8

Next

/
Thumbnails
Contents