A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-30 / 22. szám

A Csemadok életéből togatottságáról, s végül a CSKP XVI. kongresszusához visszatérve Gustáv Husák rendkívüli jelentős zárszavára hívta fel az aktivisták figyelmét. A kétnapos országos értekezlet további előadója, Kiss József kandidátus, A munkásmozgalmi hagyományok kontinuitása Déi-Szlovákiában címmel tartott értékes előadást. A munkásmozgalmi hagyományápolás elvi-módszertani kérdéseivel foglalkozott. Rámutatott a munkásmozgalom-történet és nemzetiségtörténet közötti kapcsolat tisztázásának a népszerűsítés konkrét gyakorlatát befolyásoló szerepére. Felhívta a figyelmet azokra a helytörténeti kutatással kapcsolatos módszertani követelményekre, amelyek a munkásmozgalom-történet tágabb, a gazdasági-szociális megmozdulásokon túlmenő értelmezéséből, valamint a rész és egész viszonyának szem előtt tartásából adódnak. A történetiség elvének érvényesítéséről szólva utalt a Fábry-i életmű egyes konkrét szakaszának értelmezése során felmerülő kérdések bonyolultságára. Beszélt arról, hogy a Fábry-i életmű kiteljesedésének a korabeli meghatározottságot s ugyanakkor a folytonosságot is tükröző megragadásához nagyban hozzájárulhat egyfajta munkásmozgalom-történeti centrikusabb megközelítés. Részletesen kitért a dél-szlovákiai munkásmozgalmi hagyományápolás gyakorlati vonatkozásaira is. Csizmadia Dezső kandidátus előadásában figyelmet lekötöen vázolta a CSKP osztályharcának történetét, a csehszlovákiai magyar dolgozók harcát a szociális elnyomás ellen. Foglalkozott a CSKP kongresszusaival, az azokon elfogadott legfontosabb határozatokkal. Számos, kevésbé ismert tényekkel és körülményekkel is megismertette a hallgatóságot. A kétnapos országos értekezlet zárórészében Fazekas József, a CSEMADOK KB szakelőadója, a történelmi-honismereti munka terén elért eredményekről és a további feladatokról tájékoztatta az aktivistákat. (mács) AKTIVISTÁK ÉRTEKEZLETE Rudolf Jurik, az SZLKP KB kulturális osztályának vezetője előadását tartja A CSEMADOK Központi Bizottsága a CSKP 60. évfordulója tiszteletére április végén kétnapos országos értekezletre hivta Pozsonyeperjesre (Jahodná) szövetségünk történelmi-honismereti aktivistáit. Ideális környezetben, az Alba Regia Szálló egyik termében érdekes és tartalmas előadásokat hallgathattak a meghívottak. Dr. György István, a CSEMADOK KB vezető titkára nyitotta meg az országos értekezletet. Üdvözölte az előadókat, dr. Rudolf Jurik docenst, kandidátust, az SZLKP KB kulturális osztályának vezetőjét, Kiss József kandidátust, az SZLKP KB Párttörténeti Intézetének tudományos munkatársát, dr. Csizmadia Dezső kandidátust, a nyitrai Tanárképző Főiskola tanárát, valamint a meghívott vendégeket, szövetségünk történelmi-honismereti aktivistáit. György István tüzetesen megismertette a hallgatósággal a CSKP XVI. és az SZLKP kongresszusa után a CSEMADOK tisztségviselőire és tagjaira háruló feladatokat, majd átadta a szót az SZLKP KB kulturális osztálya A kétnapos értekezlet résztvevői vezetőjének, aki a már említett fontos történelmi jeientöségű kongresszusok után a CSKP kulturális politikájának időszerű kérdéseiről beszélt. Méltatta a kongresszus jelentőségét, s hangsúlyozta, hogy a tanácskozás jó légkörben folyt le. Foglalkozott a CSKP XV. kongresszusa óta elért eredményekkel, és kitért arra is, hogy a párt ismeri a jelenlegi nehézségek okát és mindent elkövet megszüntetésére. Az ideológiai munka frontján a formalizmus és a jobboldali opportunizmus elleni harcot jelölte meg fő feladatként, majd részletesen szólt a színházak és a filmgyártó vállalat műsorpolitikájáról, filmjeink kapcsán bizonyos negatív jelenségekről, könyvkiadásunk helyzetéről és a megnövekedett példányszámokról, a múzeumok és galériák Iá-FEHÉR LILIOMSZÁL Évtizedes — ha nem több évtizedes — gond népművészeti együtteseink, csoportjaink állományának feltöltése, fiatalokkal való megújítása. Számtalan olyan jól működő együttest ismertem, és ismerek, amely azért került néhány éves színvonalas tevékenysége után hullámvölgybe, mert néhány fiú bevonult katonának, vagy a lányok közül kettő-három férjhez ment. Helyettük nem volt, aki beállt volna a sorba: vagy ha még pontosabban akarok fogalmazni: nem volt, akit az együttes vezetője odaállíthatott volna az eltávozottak helyére. így az együttes félszárnyú madár lett, teljesítménye előbb-utóbb hanyatlásnak indult, s néhány éves csillogás után elszürkült homályba veszett. Ilyenkor aztán évek teltek el keserves gyűrkőzéssel, amíg újra talpra állt a csoport — ha ugyan talpra állt. Természetesen — természetesen? Inkább természetellenesen — az ilyen kisiklásoknak, széthullásoknak népművészeti mozgalmunk egy része látta kárát. Az a rengeteg szellemi és fizikai energia, amit egy-egy csoport, együttes létrehozására fordítottak, fél eredményt, fél sikert hozott — s utána a csalódás, a csalódottság keserűjét nyelték azok, akik heteket, hónapokat, sőt éveket áldoztak a cél érdekében. Ezek közül sokan kiábrándultak, félreálltak, apasztva a szakembereknek amúgy sem bőséges számát. Sokat töprengtem, töprengtünk itt a keleti végeken, hogy mi módon lehetne kijutni ebböi a zsákutcából, hogyan lehetne megteremteni a folytonosságot, az utánpótlás folyamatos szervezését, az együttesekből ilyen-olyan okokból eltávozottak helyét nemcsak számszerűen, de úgy betölteni, hogy a teljesítmény megmaradjon azonos szinten. Mivel a még meglévő magyar tannyelvű általános iskoláinkban több-kevesebb rendszerességgel dolgoztak gyermekcsoportjaink, arra a következtetésre jutottunk pár éwel ezelőtt, hogy ezeknek a csoportoknak fórumot kell teremtenünk. Ez a fórum lett — az idén második alkalommal megszervezett — Fehér Liliomszál. Hogy kezdeti botladozásaink közben is eredményesnek mutatkozik ez a forma, arról a kassai vidéki (Kosice-vidiek) járás népművészeti csoportjainak eredményessége a bizonyíték. Az utóbbi három-négy év alatt a Zselizi Népművészeti Fesztivál nagydíját sorozatban nyerték a járás csoportjai. Elsőül a nagyidai llosvay Népi Együttes, ezt követően az írem, írem, fejér írem című népművészeti összeállítás nyerte el a fesztivál nagydíját. A szepsi és a zsarnói gyerekcsoportok megosztva kapták ugyanezt a díjat. A Jánoki kapueresztés című összeállítást tavaly a Tavaszi szél vizet áraszt népdalverseny országos döntőjén a második díjjal jutalmazták. A tőketerebesi (Trebisov) és a rozsnyói (Roznava) járásban — ha nem is ilyen látványosan — de szintén mutatkoznak eredmények. Nyilvánvaló, hogy a népművészeti . mozgalom eredményességét, illetve eredménytelenségét sem lehet az utánpótlás kérdésére leegyszerűsíteni, bár ez véleményem szerint egyenértékűnek látszik az anyagi-pénzügyi bázissal. Legékesebb példája ennek az abaújszinai Rozmaring, mely bizony szűkös anyagi körülmények között dolgozik, de tavaly így is már negyedszázados jubileumát ünnepelte, huszonöt éve élegyütteseink sorába tartozik. Volt idö, amikor három „garnitúrája" táncolt-énekelt. Ha valaki kiesett, a „nagycsoportból", a helyére szinte észrevétlenül lépett fiatalabb táncos. Most a „Kisrozmaringból" lépnek „feljebb" a fiatal táncosok, s az együttes eredményesen dolgozik, pedig anyagiak tekintetében ma is sok a gondja-baja. Kedvezőbb a nagyidai llosvay tánccsoport helyzete ilyen szempontból, de ennek az együttesnek a számára is fontos az utánpótlás tekintetében a „Kis llosvay", amelyben a tizenéves fiúk olyan komolysággal csapkodják a csizma szárát, hogy öröm nézni. Népművészeti mozgalmunk holnapjára vigyázva — és tervezve — ezek az elsődleges szempontok vezettek, amikor a Fehér Liliomszál járási vetélkedőit terveztük, szerveztük. A későbbiek során azonban ennél sokkal fontosabb és 6