A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-16 / 20. szám

Tárgyak és történelem A martosi falumúzeum Martos (Martovce) a Nyitra és a Zsitva összefolyásánál fekszik, Komáromtól északra. A községet a múltban gyakori árvizek pusztították, változás csak a szá­zadfordulón történt a Nyitra folyó szabá­lyozásával. A vízrajzi viszonyok meghatá­rozták a község településrendjét. Az álló­vizek és az árvizek miatt nem alakulha­tott ki szabályos utcás település. Az em­berek lehetőleg magasabban fekvő he­lyekre építették a házukat. Az épületek alapanyaga a sár és a fa volt. A házak többféle technikával épül­tek, vagy úgy, hogy a sövényfalat kívül — belül sárral tapasztották be, vagy a sárfal­rakás különféle technikáit alkalmazták. A régi parasztházak emlékét őrzi a mar­tosi falumúzeum épülete. A műemlékké nyilvánított házat az első szobában levő mestergerenda felirata szerint Nagy Ist­ván építette 1871-ben. Mintegy száz év­vel később a ház a Dunamenti Múzeum tulajdonába került, s a megfelelő rekonst­rukció után falumúzeummá nyilvánítot­ták. Az agyagból épített nádfedeles ház ma — a múzeumi rekonstrukció után — nagyjából az eredeti alaprajzi elrendezést mutatja. Eredetileg egy fedél alatt helyez­kedett el az utcára néző szoba, a pitvar és a kamra. A gazdasági épületek — az istál­ló, ólak és a pajta — a lakóházzal szem­ben, az udvar másik oldalán voltak. Száza­dunk elejéig a martosi házakban csak egy szoba volt, utána kezdték átalakítani az éléskamrát hátsó szobává. Az ötvenes évek elején a tulajdonos a házat átépítette. Lebontotta a nyitott kür­töt, a pitvart konyhává alakította, az első szobában elbontotta a kemencét stb. Ak­kor építették a korábban lebontott gazda­sági épületek helyett a lakóházhoz a mai kamrát és az istállót, szintén a hagyomá­nyos építkezési móddal. Ma tehát a látogatót a következő kép fogadja: az udvarból nyílik az ajtó a pitvar­ba, onnan balra lehet belépni az utcára néző „első házba", jobbra a „hátsó házba". A pitvart tárryérokkal díszített boltív vá­lasztja el a „nyitott kéménytől". A kéményaljából fűtötték a szobában álló kemencét, amelyet sütésre is használtak. A kemence szájával szembeni padkán volt a nyitott tűzhely, mellette a katlan. A füst a kemencéből és a nyitott tűzhelyből is a kürtőn át távozott. Az ebbe beépített rudakon füstölődött a szalonna és a kol­bász. Az „első ház" bejárati ajtajától jobbra van a kemence a „tüzhelpaddal". A ke­mence mellett egy festett homlokzatú mennyezetes ágy áll. Jellemzőbb volt azonban Martoson, hogy közös rámával két ágy állt egymás után, itt a szoba kisebb méretei miatt ezt az elhelyezést nem lehetett alkalmazni. Az ágy felső részében vannak a piros szőttes vánku­sok, számuk általában attól függött, hogy mennyire volt módos a család. Az ágy fölé még egy rudat erősítettek, erre a párnahu­zatokhoz hasonló pirosmintás kendőket raktak úgy, hogy a kendők széle a párná­kig ért. A martosiak általában a naszvadi takácsokkal szövették a párnahuzatokat és a többi kendervászonból készült lakás­textíliát. A díszes párnákat és kendőket csak meszeléskor szedték le. A tarka füg­gönnyel takart ágy elé támlás padot állí­tottak. A kemencével átellenben levő sa­rokban található az asztal a sarokpaddal, felette a tékával. A tékában poharakat, pálinkásüveget, különböző apróságokat tartottak, esetenként itt helyezték el a díszes menyasszonyi koszorút. A téka alatt a padon volt a helye kenyérkosárnak a megszegett kenyérrel. Az asztal felett lóg a szecessziós stílusú petróleumlámpa. A padok mellett a talapzaton állnak a festett ládák, amelyekben egykor a ruhá­zatot tartották. A martosi szobák elma­radhatatlan dísze a falra akasztott sok festett rózsás tányér. Martos református vallású falu volt, így szentképeket nem akasztottak a falra. A sok tányéron kívül itt lógott a falióra, a tükör (esetleg kettő is) vagy a család tagjainak fényképe. A falakat mindig fehérre meszelték. Az agyagpadló széleit a falak mentén sárgára festették, a közepét feketére kenték és sárga homokkal szórták be. A hátsó szoba berendezése hasonló, mint az elsőé, csak kevésbé díszes, és ebben a szobában nincs kemence. A kamrába, amely tulajdonképpen élés­kamra, csak az udvar felöl lehet bemenni. Az élelmiszereken kívül itt tárolták a nem mindennap használt nagyobb konyhai eszközöket is. Az utolsó helyiség az istálló. Különálló építmény az udvarban a fából készített nádtetős kocsiszín, és itt áll a gémeskút is. STASTNÁ IDA

Next

/
Thumbnails
Contents