A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-16 / 20. szám

Az idézet csupán töredéke egy akkori nyilatkozatnak, de így is érzékletesen sejteti mind az életrajz, mind a festői pálya meghatározó körülményeit. Lőrincz Gyula esetében e két fogalmat nem választhatjuk külön a politikumtól, hiszen nem csupán, az életút során volt aktív részese a politikának, hanem túl annak mindennapi gyakorlatán, festőként is folytonosan és következetesen politizált. így volt elkötelezett. Hogy ez mennyire és mily módon igaz, az teljességében már csak most, röviddel a halála után vált láthatóvá. Láthatóvá és érzékelhetővé — úgy is, mint illusztrációja egy életútnak, úgy is, mint összefoglaló áttekintése egy művészpályának, egy politikai magatartásnak, emberi hitvallásnak. Arra az életmű-kiállításra gondolunk, amely alig néhány hónappal a művész halála után — április és május folyamán látható a Bratislavai Művészetek Házában. Kishiján félezer festmény, rajz, politikai plakát egymásmellettiségében vonul el előttünk egy teljes életút. A művész még életében, tehát a közelmúltban készült egy olyan összefoglaló életmű-kiállításra, amely átfogóan lesz hivatott bemutatni fél évszázados pályájának legjobb alkotásait. Keresztmetszetet tervezett, de a halál közbeszólt. eszközökkel, sajátos nyelven és stílusban fejezi ki önmagát, ily módon is bizonyítva az absztrahált kifejezőeszközök létjogosultságát, valamint a kifejezésmódok kialakulásának és letisztulásának törvényszerűségeit. Mellébeszélés nélkül, gyökeresen és tudatosan elkötelezett, a társadalmi valósággal folytonosan szoros kapcsolatot vállaló és kifejező művész képeivel találjuk szembe magunkat, aki élete során mindig a jövőbe tekintő optimizmussal jelölte meg saját alkotásait. A kiállítás teljes anyaga ugyanakkor disszonáns hangok nélkül cseng össze nemcsak a fentebb említett életrajzi adatokkal és társadalmi körülményekkel, nemcsak a vállalt művészi és politikai eszmével, hanem a már azóta lezárult életpálya teljes képletével is. A fenti nyilatkozat-töredék az akkor már érdemes művészek sorában jegyzett Lőrincz Gyulától való. Az akkor még hátralevő néhány életév során Klement Gottwald állami díjjal tüntették ki, majd nem sokkal halála előtt a nemzeti művész címet is megkapta. Számos kiállítására emlékezhetünk. Mindegyik kifejező volt, de a legkifejezőbb ez a mostani — egyszerűen azért, mert ez a legteljesebb. A kiállítás katalógusának bevezető szavai éppen azt eme-Emberi sorsok A törvény nevében A haláll közbeszólt ugyan, de a kiállítás mégis megvalósult, hiszen az anyag jelentős része hozzáférhető állapotban és helyen kínálkozott a bemutatásra, ugyanakkor nemcsak kegyeleti, hanem esztétikai, és nem utolsósorban politikai jelentőségű tényezők is indokolták, hogy a közönség elé kerüljön a Lőrincz-életmüvet felvonultató anyag. Mit mutat vajon ez a félezer alkotás? Garantálja azt a képi, esztétikai élményt, melynek megteremtése és továbbadása következetes programként kísérte végig a képek alkotójának életét. Korántsem realista, mégis érthető, érzékelhető lik ki, hogy az anyag ilyen egységesen a jövőben már bemutathatatlan lesz, hiszen az alkotók halála után a művek mindennapi élete is átalakul. Ezért egyedi alkalom ez a mostani azoknak akik Lőrincz Gyula teljes életmüvének keresztmetszetére kíváncsiak. Az élmény korántsem tanulság nélkül marad meg a látogatóban. Ezért is lehet fontos, hogy az életmü-kiállítást követően majd a kisebb hazai képtárak is bemutassanak egy számszerűen nyilván szerényebb, de úgy sem szegényebb válogatást Lőrincz Gyula nemzeti művész alkotásaiból. KESZELI FERENC Az ügyészségről szóló törvény szerint a törvényesség megtartásának segítése és ellenőrzése az ügyészség feladata, amelynek annak biztosításában kell közreműködnie, hogy az állami és egyéb szervek, valamint az állampolgárok a törvényeket megtartsák és megtarthassák. E sokirányú tevékenységben mind nagyobb szerep jut a polgári, a munkaügyi és a gazdasági peres eljárásokban való ügyészi részvételnek is. Erről szól a szocialista törvényesség védelmét szolgáló sorozatunk mai folytatásának interjúja. § A köztudat szerint az ügyész elsősorban a vád képviselője, aki a büntetőperekben azon munkálkodik, hogy a bűncselekmények elkövetői megkapják méltó büntetésüket. Valóban ez volna az ügyészség tevékenységének legfontosabb tartalma? — A vad képviselete kétségtelenül klasszikusnak számító ügyészi feladat. Hazánkban az ügyészi tevékenység valódi tartalma azonban a büntető-, a polgári és a munkaügyi peres eljárásukban is érvényesül. Feltehetően a mozikban és a televízióban bemutatott, látványos bírósági tárgyalásokról szóló filmek hatására alakult ki az ügyészi és az ügyvédi tevékenységről egy meglehetősen egyoldalú kép, pedig az ügyész szerepe a büntetőeljárásokban sem merül ki abban, hogy szemben áll a védővel. A szocialista igazságszolgáltatás szervezetében az eljárás valamennyi részvevőjének, így az ügyésznek is az az elsőrendű kötelessége, hogy az igazság kiderítésére és az annak megfelelő döntés elősegítésére törekedjék. Hogy ez több holmi általánosságban megfogalmazott elvnél, azt sok olyan eset bizonyítja, amelyekben éppen az ügyész indítványozta a büntetés enyhítését, vagy — ha az eljárás során kiderült, hogy a vádlott nem követte el a terhére rótt cselekményt — az illető felmentését. Ugyanígy a jogsértések elhárítására törekszik az ügyész akkor is, amikor a polgári vagy a munkaügyi perekben fellép. Az ügyészek tevékenységének ez a része kevésbé ismert, pedig évente rengeteg olyan perben vesznek részt, amelyek polgári, gaz dasági és munkaügyi eljárásokkal kapcsolatosak. § Miiyen módon befolyásolhatja az ügyész a polgári perek kimenetelét? — Pert indíthat, a megindult eljárásban felléphet, a meghozott határozatok ellen fellebbezhet, perújítási indítványt terjeszthet elő, részt vehet és véleményt nyilváníthat a bíróságok különböző fokú ülésein; a legfőbb ügyész pedig nemcsak a büntető-, hanem a polgári ügyekben hozott jogerős törvénysértő határozatok ellen is törvényességi óvással élhet. § Vajon mi lehet az oka annak, hogy az ügyész valamely közület vagy az állampolgárok helyett indítson pert? Elvégre az érdekeltek maguk is érvényesíthetik jogaikat, és ha szükségesnek tartják, igénybe vehetik ehhez az ügyvédek segítségét is ... \ — Kétségtelenül mindenki számára nyitva áll a lehetőség, hogy jogait maga érvényesítse, de nem mindeki képes erre. Elö-elöfordul például az olyan idős korú, sokszor már magatehetetlen emberek esete, akik tartási vagy egyéb szerződést kötnek azért, hogy meglévő vagyonuk ellenében eltartásban, gondozásban, ápolásban részesüljenek; a másik fél ellenben „megfeledkezik" kötelezettségeiről. Más esetben az idős emberek kölcsönadják megtakarított pénzüket, de a kölcsönvevő nem fizeti vissza a pénzt, amivel gyakorta a kölcsönadó megélhetését veszélyezteti. Ilyen esetekben, ha tudomására jut, az ügyész keresetet indít a tartási szerződés megszüntetésére vagy a kölcsön visszafizetésére és tevékenysége sok tekintetben az ügyvédére emlékeztet. Fontos állami vagy társadalmi érdek is okot adhat arra, hogy az ügyész indítson pert. Ez például leggyakrabban az olyan esetekben fordul elő, amikor a gazdálkodó szervezetek jogos igényeiket ügyészi felhívás ellenére sem érvényesítik. § Van-e valamiféle korlátja az ügyészi perindításnak? — Van, éspedig olyan jogok esetében, amelyek csakis személyesen érvényesíthetők. Házassági bontópert például nyilvánvalóan csak a házastársak valamelyike indíthat. Annak azonban nincsen akadálya, hogy az ügyész fellépjen a perben, amelynek megindítására nem volt jogosult, ha ennek társadalmi érdekből vagy törvényességi szempontból szükségét látja. A bontóperben is felléphet és indítványt tehet a házasságból származó gyerekek elhelyezésére, a volt közös lakás használatára, a vagyonközösség megosztásával kapcsolatos kérdések rendezésére. § Mi indokolja ezeket az ügyészi beavatkozásokat? — A család védelméhez a társadalomnak nagyon fontos érdekei fűződnek. Ezért viszonylag gyakran lép fel az ügyész az olyan családjogi perekben, amelyekben a felek az érdekeikkel ellentétes egyezséget kötnek a bíróság előtt. Például olyan esetekben, amikor a házasságból származó gyermekek további nevelésére vállalkozó fél, rendszerint az anya — nyilván azért, hogy volt házastársa zaktatásaitól mentesüljön — hozzájárul ahhoz, hogy gyermekeivel albérletben költözzön, s a volt közös lakást a másik fél rendelkezésére bocsátja. § Az eddig felhozott példák olyan esetekre vonatkoztak, amelyekben az ügyész a már megkötött és a bíróság által jóváhagyott egyezség vagy ítélet ellen lép fel. A polgári perekben való ügyészi részvétel szabályai szerint azonban az ügyész az eljárás bármely szakaszában, tehát még a döntés előtt is felléphet a perben. Milyen szempontok indokolhatják ezt? — Mindenekelőtt a fontos állami vagy társadalmi érdek. Előfordul, hogy valamely közület vagy személy látszólag jogos igényeinek érvényesítésére indít pert, emögött azonban olyan törekvések és mulasztások húzódnak meg, amelyeket nem lehet méltányolni, de amelyek a bíróság számára is csak nehezen ismerhetők fel. Magánszemélyek között a leggyakrabban az uzsorás szerződések tartoznak az ügyészi fellépések körébe. 5 Az ügyész fellépése a polgári perekben nem jelenti a bírói függetlenség elvének megsértését ? — Semmiképpen, hiszen az ügyész félként vesz részt a perben, csak indítványokat tesz, s ezekről a bíróság határoz. A polgári bíróságoknak nagyon sok és igen bonyolult ügyben kell dönteniük, de az ügyek előkészítéséhez azonban nem kapnak intézményes segítséget, mint a büntetőbíróságok. Ilyen körülmények között az ügyészek részvétele egy-egy polgári perben jelentős segítséget nyújt ahhoz, hogy a bíróságok a törvényesség követelményeinek megfelelően döntsenek. 17