A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-10 / 2. szám

KAROL PAVLÚ tulajdonképpen a veszély embere: karambolt karambolra halmoz, száguldó teherautóról ugrik le. hídpárká­nyon egyensúlyoz, szakadékba rohan gép­kocsijával. Úgy tűnik, hogy szándékosan keresi a bajt. pedig csupán a szenvedélyé­nek él: kaszkadőr. — Milyen érzés állandóan veszélyhelyze­tekben lenni? — Kalandjaink csak bizonyos értelemben tekinthetők veszélyhelyzeteknek, mert minden kaszkadőr tudja, hogy meddig mehet el bátorságban, vakmerőségben. Van egy bizonyos tudásszint, egy pont, amit nem szabad túllépni. — A kaszkadőröket nagyon jól fizetik. Mégis fölmerül a kérdés: vajon megéri-e, meg le­het-e fizetni ezt a munkát ? — Azt hiszem, hogy nem. Aki csupán pén­zért csinálja, hamar abba is hagyja az első próbálkozások vagy legkésőbb az első sé­rülések után. — Neked is volt már „munkabaleseted"? — Különböző helyeken volt már eltörve a kezem-lábam, egy alkalommal a kulcs­csontom is, és agyrázkódásom is volt. — Akkor hát miért csinálod? — Nehéz ezt megmagyarázni. Valami cso­dálatos érzés lesz úrrá az emberen a sike­res munka elvégeztével. ezt a felszabadult érzést számomra semmi sem pótolhatná. Mintha újjászületnék olyankor, elégedett­nek érzem magam. Az ember úgy érzi, legyőzte az összes nehézséget és a saját félelmét. — Tehát félsz is? — Csak az nem fél, aki nem tudja fölmérni a veszélyt. A bátorság a félelem legyőzé­sében rejlik, a kívánt feladat elvégzése aztán már csak ügyessség és rátermett­ség dolga. — Meddig lehet valaki kaszkadőr? — Amíg bírja idegekkel, mert az izmok sokáig bírják. De ha az ember úgy érzi, hogy már nem ura önmagának, rögtön abba kell hagyni. — Mit kell tudnia egy jó kaszkadőrnek ? — Rengeteg dolgot, ezért csak az alapve­tő követelményeket sorolom. Jól kell tud­ni vívni különféle szúró-vágó fegyverek­kel. nagyszerűen lovagolni, ismerni kell valamelyest a cselgáncsot az eséstechni­ka elsajátítása érdekében. Ezen kívül kell még biztos úszni tudás, autó- és motorve­zetői készség, jó reflexek. Zuhanásokhoz, magasból történő ugrásokhoz megfelelő izomzat s rengeteg gyakorlat. Szédülés vagy tériszony kizárva. Ha egy bizonyos színészt kell helyettesíteni, akkor át kell venni a mozgását, különben a néző azon­nal észrevenné, hogy személycsere tör­tént. — Meg lehet élni ebből a szakmából? — Pusztán a kaszkadőrségből aligha. Nekem is van mérnöki diplomát igénylő állásom. — Tényleg, hogy lett belőled kaszkadőr? — Gyerekkoromban imádtam a szágul­dást. a sebességet. Először egy kerékpá­rom volt. utána motorbiciklim és az autó­vezetést is megtanultam már suhancko­romban. Még az általános iskolában tet­tem egy bizarr fogadást: megígértem az osztálytársaimnak, hogy a második eme­letről lebiciklizem a lépcsőkön ... — Sikerült? — Sikerült de kettest kaptam magatar­tásból, mert az egyik lépcsőfordulóban beleütköztem a földrajztanárba ... Hason­ló helyzetekben azóta jobban vigyázok! (m-j A CSEHSZLOVÁK TENISZSPORT VILÁGRASZÓLÓ SIKERE December első napjaiban rendkívüli sportesemény: a Csehszlovákia-Olaszország Davis Kupa döntőjének színhe­lye volt hazánk fővárosa. A csehszlovák szí­nekben Ivan Lendl és Tomás Smid, az ola­szok részéről Adriano Panatta, Corrado Bara­zutti, Paolo Bertolucci és Gianno Ocleppo szerepeltek a prágai Fucik-park sportcsarno­kának zsúfolt lelátói előtt, a teniszcsapatok legrangosabb világversenyének utolsó fordu­lójában. A háromnapos küzdelemsorozat második napján, 1980. december 6-án, este háromnegyed nyolckor a nemzetközi sajtó­ügynökségek gyorstudósitásokban röppen­tették világgá a csehszlovák teniszsport óri­ási sikerének hírét: a Davis Kupa 69. évfolya­mának döntőjében, a pénteki kettő-nullás vezetés után, szombaton a párost is a Lendl—Smid kettős nyerte, és ezzel a vasár­napi találkozók kimenetelétől függetlenül hazánkban marad a „salátástálnak" becézett >^pa! (Mint ismeretes, a mérkőzés végered­ménye 4 :1 lett.) A KUPA Gondolom, kevesen sejtik, hogy a Davis Kupa a világ legdrágább seriege. Pontosan a Győztünk!!! összeállítású csapat ezúttal először a franci­ák ellen győzedelmeskedett öt-nulla arány­ban, majd a románok következtek Bukarest­ben, ahonnan szintén győzelemmel tért haza a csapat. Az igazi, nagy eredmény Buenos Airesben született (söt, egyes szakemberek szerint ez volt a tényleges döntő), ahol a Vilas és Clerk összetételű argentin váloga­tottat győzte le nagyszerű formában szerep­lő teniszcsapatunk. Ezután következett már a prágai döntö — izgalmas pillanataival ós jogos örömmámorral végződő eredményével együtt. A CSATA A simának tünö győzelem ellenére tele volt feszültséggel, váratlan fordulattal s ami min­dennél fontosabb: sportszerű és szép játék­kal. Az izgalmakat csak fokozta, hogy az olaszok viszonylag magabiztosan érkeztek Prágába és minden kételyt kizáróan azt bi­zonygatták, hogy reális esélyeik vannak a győzelemre ... A valóságban azonban másképp fordult a kocka! Először Smid váratlan bravúrral le­győzte Panattát, majd Lendl is fölülkereke­dett Barazutti tudásán. Igaz, legjobb tenisze­századforduló évében, egy bostoni ékszerész műhelyében készült. A megrendelő pedig nem volt más, mint Dwight Filley Davis, aki a századforduló éveiben több alkalommal is bajnokságot nyert mind Wimbledonban, mind Forest Hillsben. A kiváló teniszezőnek egyetlen óhaja volt csupán: az általa rendelt serlegnek sajátos alakja, különleges mérete legyen ... Davis eredetileg úgy tervezte, !wgy az Egyesült Államok és Anglia közötti hagyományos tenisztalálkozó győztese kapja majd az akkoriban nyolcszáz dollárra becsült trófeát (jelenlegi értéke meghaladja a ne­gyedmillió dollárt!); az amerikai teniszszö­vetség ellenben úgy döntött, hogy egy nem­zetközi tenisztorna fődíjaként fogja fölajánla­ni az eredetileg huszonöt centiméter magas, rokokó talpazaton álló serleget. 1900 febru­jrjában meg is születtek a versenyszabályzat előírásai, s ezzel megkezdődött a Davis Ku­páért folyó több évtizedes nemzetközi küz­delemsorozat. A serleg egy esztendőre min­dig a győztes ország tulajdonában marad. Hazánkban három héttel a döntö előtt, no­vember 18-án érkezett az USÁ-ból az OK 755-ös nemzetközi légi járattal. És hála 'eniszezőinknek, az idei döntőig nálunk is narad, pontosabban a Csehszlovák Állami Bank trezorjaiban őrzik ezt a nagybecsű, ma már kettős talpazatú, mintegy 380 kilo gramm összsúlyú kupát! A DÖNTŐBE VEZETŐ ÚT A csehszlovák teniszsport átütő sikeréhez vezető út hosszadalmas és nehéz volt, bár az elmúlt évek eredményei alapján nyilvánvaló volt, hogy hazánk teniszezői a világ élvonalá­ba tartoznak. Lendl, Smid, Slozil, Birner, Mandlíková, Fomanová, Marsiková nevét manapság már iz egész világon ismerik, ami a hazai te­niszsport irányitóinak körültekintő és szor­galmas munkáját dicséri. Teniszsportunkat Jan Kodes sikerei indították el a fellendülés útján; Lendlék nemzedéke az ö példáját követve nyert junior világbajnokságot, illetve Király Kupát és Galea Kupát. Tulajdonkép­pen a jelenlegi Davis Kupa győzelem is ennek a sorozatnak folytatása, hiszen csapa­lunk 1975-ben egy alkalommal már a dön­tőbe jutott. A Kodes, Lendl, Smid, Slozil és Birner Hazánkban maradt A DAVIS KUPA A találkozók előtt feszültseg ult az arcokon zönk eléggé bizonytalanul kezdett, szokatla­nul nagy hibaszázalékkal játszott az első játszmában; később azonban kitűnően ado­gatott, nagyszerűen pörgetett és határozott volt a hálónál is, úgyhogy győzelméhez nem fért kétség. Az olaszok által remélt 1 : 1 -es mérközésállás helyett a csehszlovák csapat már az első nap kettő-nullás vezetésre tett szert. A döntés másnap, a párosban született. Az első játszmát az olaszok nyerték, a máso­dikat a Lendl—Smid kettős. Aztán újra Pa­natta és Bertolucci előtt csillant remény, de párosunk ismét egyenlített. Az ötödik játsz­ma hozta a legtöbb izgalmat és a legszínvo­nalasabb játékot is — mígnem Lendl mérkő­zéslabdája ellen Panattáék nem találtak el­lenszert. Csehszlovákia ezzel az USA, Auszt­rália, Anglia, Franciaország, Svédország, Olaszország és a Dél-afrikai Köztársaság után, a világ nyolcadik országa lett, amely­nek teniszezői Davis Kupát nyertek! Szombaton este a sportcsarnokban még zúgott az éljenzés, amikor Antonín Bolardt, csapatunk kapitánya fáradtan, de mosolyog­va lépett be a sajtóközpontba: — Tizenkét éve töltöm be a kapitányi tisztséget, de ennél nagyobb örömben még nem volt ré­szem. A fiatal játékosok átvették Kodeátöl a váttóbotot és bebizonyították, hogy kitűnő teniszezők. A kapitány mellett ott álltak Ivan Lendl és Tomás Smid is. Ivan annak örült, hogy a döntő játszmában meg tudta nyerni adoga­tásait, Tomás pedig a Panatta fölött aratott pénteki győzelem fontosságáról beszélt... A sportcsarnoknak erre a mérkőzésre kiala­kított „fedélzetén" pedig ott ragyogott a Dwight Filley Davis által útjára indított s mindmáig vándorserlegként utazgató „salá­tástál" ... ÚJRA VERSENYBEN A hazai sportélet decemberi örömünnepe óta napok, hetek teltek el. Lendl azóta Ausztráliában, Smid Kamerunban, Kodes Szófiában és másutt rendezett teniszverse­nyeken szerepelt. De márciusban (Svájcban) és júliusban (az USÁ-ban vagy Mexikóban) újra a Davis Kupa van műsoron. Mert egy kupát először megnyerni, aztán pedig meg­védeni kell! M. P. (CSTK felv.) Az olaszok egyetlen pontját Barazutti szerezte 22

Next

/
Thumbnails
Contents