A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-25 / 17. szám

Sok „csodálatos" találmány születik mostanában a baráti Magyarországon. Hol kopaszodás elleni szert talál ki valaki, hol a „bűvös kockával" kápráztatják el a világot, hol pedig olyan erősítő cseppeket spekulál ki a feltaláló, amely még a daganatos betegeket is gyógyítja — a hiszékenyek szerint. Mindez azonban eltörpül amellett a folyadék mellett, amelyet egy Amerikából falujába visszatért volt borbélymester kísérletezett ki, és amelyről még a pesti tévé is azt állította, hogy nemcsak meggyógyítja az égési sebet, de azonnal megszünteti az égéssel járó fájdalmakat is. Mi igaz ebből, mi nem? — tény, hogy később néhány központi lap is polemizált az idős Széles Lajos találmányáról, sőt a szomszédos országokban, igy nálunk is elterjedt a „csodaszer" híre. Természetesen a Hét olvasóit is kíváncsivá tette a sok mendemonda, ezért igyekszünk most utána járni az igazságnak. Hogyan kezdődött? Mint a legtöbb érdekességet, a „csodaszer" felbukkanását is a Magyar Televízió szellőztette az elsők között. Vitray Tamás 1978. május elsején Csak ülök és mesélek című műsorában mutatta be az 1897-ben született Széles Lajost, aki szülőfalujából a Tolna megyei Nakból 1929-ben Uruguayba vándorolt ki, 64-ben tért vissza és ettől az időtől kezdve csodálatos gyógyításaival hívta fel magára a figyelmet. Ha illegálisan is, de különleges szerével nemcsak meggyógyította a hozzáforduló, égési sérüléseket szenvedett betegeket, de a sebek bekenése után néhány percen belül meg is szűntek a betegek fájdalmai. A gyógyítás hatékonyságát később szakorvosok is ellenőrizték és igazolták — hallhattuk az adásban —, ám azt is szóvá tette a riporter, hogy kissé túlságosan is halogatják az illetékes szervek a Szélesféle találmány elismerését. Pedig hát egy ilyen hatékony orvosság nemcsak azok számára lenne jótétemény, akik égési sebeket kaptak — hangsúlyozta a szugesztív erejű riport —, hanem a külföld is kapva kapna e nagyszerű újdonság után! Vihar az adás nyomán A Vitray-riport óriási visszhangot keltett. Népszabadság egyik későbbi számában megírta például, hogy a tévéadást A leforrázott Robi a „kutyaházban" követő ötödik napon 51, a hatodikon 37, a hetediken 8, a nyolcadikon pedig 17 beteg kereste fel naki lakásán az egykori borbélyt. írtak azonban az ügyről más pesti lapok is, a laikusok pedig arról sugdolództak, hogy nemcsak a bürokratikus ügyintézés, de az irigység is késlelteti Széles Lajos „csodabalzsamának" gyógyszerré nyilvánítását. — Az fáj a doktor uraknak — hangoztatták úton-útfélen —, hogy egy egyszerű, iskolázatlan ember kísérletezte ki ezt a csodálatos hatású balzsamot. Pedig hát nem a bürokrácia késleltette a balzsam gyógyszerré nylvánítását. A laikusok nemigen gondolnak arra, hogy Magyarországon, ahol igen magas színvonalú a gyógyszergyártás szigorú rendeletek írják elő, milyen vizsgálatok lefolytatása után lehet eldönteni, alkalmas-e emberek gyógyítására egy-egy új találmány. Különböző megfigyelések, elemzések és állatokon végzett kísérletek után engedélyezhető csak kórházi és klinikai kipróbálása valamely szernek, és mintegy 12 lépcsős procedúra után kerülhet csak sor az új orvosság törzskönyvezésére. Évekig is eltarthatnak bizony az ilyen megfigyelések, mert csak így deríthetik ki azokat a mellékhatásokat, amelyek később tragédiákat okozhatnak. Ki ne emlékeznék arra az évekkel ezelőtti esetre, amikor a Contergan nevű nyugtatót a tőkés országokban csodaorvosságként hozták forgalomba, és ezrével szültek nyomorék gyerekeket a szert használó anyák ?