A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-25 / 17. szám

A Csemadok életéből völgytől, amely e pompás iskola igazgató­jának is szűkebb hazája, hiszen Uzapanyit a szülőfaluja, s Bátkán is tanított évekig. Legutóbb a közeli Gesztetében volt a ma­gyar iskola igazgatója, ott érte az a meg­tiszteltetés. hogy egy ilyen látványos, le­nyűgözően szép iskola élére állhat. És mert már bent járok az épületben, ismerő­sök és barátok társaságában, sétát indít­ványozok, s ők örömmel tesznek eleget kérésemnek. Zavarban vagyok, hogyan adok képet a látnivalókról, hogyan érzékeltetem a mé­reteket és az arányokat stb. Summa sum­márum: az almágyi választási programba foglaltak egyik legszebb létesítménye ez az egyemeletes, tizennyolc tantermes is­kola, amelynek több szaktanterme, tan­terme. játékterme, tornaterme és napközi otthonja van. A szaktantermek egy részét már berendezték, a többi még épülőfélben van. A tornatermi berendezéseket most szállítják a helyszínre. 1983-ig fejeződik be teljes felszerelése. Hosszú folyosókon járok, megfordulok a földszinten és az emeleten. A tantermek tágasak, világosak, a szaktantermek úgy­szintén. Elfog a vágy, hogy beüljek a pad­ba vagy sétáljak a katedrán. Közben meg­tudom, hogy az általános iskola l-IV. évfo­lyamának négy osztálya és négy pedagó­gusa, az V—IX. évfolyamnak tíz osztálya és tizenhat pedagógusa, a három napközi otthonnak és az iskola klubjának négy nevelője van. A pionírszervezethez tartoz­nak a körzet iskoláinak úttörői is. Az iskola bármelyik ablakából tekintek ki, a jellegzetes medvesalji dombos vidé­ket foghatom a szemem sugarába. Látom a reggelenként érkező több mint kétszáz Ajnácskő és Újbást felől érkező bejáró tanulót, s a többieket is, a távolról és helyből érkezőket, akik táskával a kezük­ben naponta fölkapaszkodnak a dombra. Kísérőim lelkesen magyaráznak. Külö­nösen az óbásti születésű Bálint Lajos igyekszik néhány falura és a környékre jellemző dolgokat közölni velem. így tu­dom meg, hogy faluját igen dolgos embe­rek lakják; Óbáston mindjárt a gyermek megszületése után házat építenek, ne­hogy eszébe jusson majd fölkerekedni és véglegesen istenhozzádot mondani Med­vesaijának. Óbáston meg is szólják azt, aki pénzt kér kölcsön, tehát ebben a medvesalji községben nem élne meg a bank. Az iskola ablakából nézem a jellegzetes dombos vidéket, s közben a tajti születé­sű igazgató-helyettest is hallgatom. Falu­jában már mutatóba se maradt régi ház. Hidegkút viszont elnéptelenedett, a fél falu beköltözött Fülekre, így lett a kisvá­rosnak medvesalji lakónegyede. Távolabb száll a tekintet. Valamikor gyalog jártak innen az emberek Egerbe. Visszatérve újólag az útburkolat-szurko­zásból meggazdagodott óbástiakra, épül­jön bele az írásba az elgondolkodtató rö­vid történet is, amely szerint Óbástról 150 ezer korona hozománnyal ment férjhez Hidegkútra a lány. A fiatalok a tengerhez akartak menni, az anyós azonban közbe­szólt: — Minek mennétek oda! Egerben is el­köíthetitek azt a pénzt... Felbukkannak szóval tartóim emlékeze­tében derűsebb medvesalji történetek is. Kérdik az egyik embertől: — Hány lakosa van a falunak? — Kétszázan vagyunk a lovakkal — hangzik a válasz. Az Almágyhoz tartozó Dobfenéken min­den házban telefon van. Egyszer, nagyon sürgető napok idején a CSEMADOK szín­játszó csoportjának tagjai telefonon ke­resztül gyakorolták a darabot, illetve sze­repüket. Almágy és Dobfenék alig több mint kilencszáz lakosú. A vidék, s mond­hatnám úgy is. hogy Dél-Szlovákia legmo­dernebb iskolájának jó hírét a tanulók is költik szavaló és kiejtési versenyeken, képzőművészeti tevékenységükkel, ifjú határőri felkészültségükkei, a sportban felmutatott eredményeikkel. Azonkívül gyermekénekkari, irodalmi színpadi, szín­játszó és néptánc tevékenységük is figye­lemre méltó. Az iskola segédeszközei még hiányosak, de a könyvtár már most érdeklődést kelt hét-nyolcezer kötetével. Külön és hosszan kellene szólnom a tantestületi szobáról, amely méreteit tekintve a tornaterem nagyságával vetekszik. Minden pedagó­gusnak külön asztala, szekrénykéje van, s a teremben rádió és televízió található a lyukas órák idejére. Benyitok egy olyan helyiségbe is, amelyben fogorvosi rendelő lesz. Ha teljesen elkészül, a szülőknek és gyermekeiknek nem kell órákat elfecsé­relniük a valahová utazással. Az iskolában az orvosi rendelő is fontos egészségügyi szolgálatot teljesít. A hatalmas épület kö­zelében tanítói lakások épültek tizenkét család számára. Fájó pont: nyáron még megoldatlan az iskola pedagógusainak a melegvíz-szolgáltatás és a levelek azon­nali kikézbesítése. A postahivatal ajnács­kői székhelyű. Nem álom, valóság, amit láttam. Ezzel magyarázom, hogy kedvem lett újra isko­lába jámi. Az épület méreteit befejezésül még azzal szeretném érzékeltetni, hogy az iskolának hét takarítónője, öt szakácsnője (nagy, tágas étterme), egy konyhafőnöke, gondnoka, gazdasági ügyintézője és két fűtője van. Ezzel almágyi híradásom végére is ér­tem. A Szélhegy ékessége, az általános iskola épülete 1975-től 1979-ig készült el. Az ünnepélyes átadás napja: 1979. au­gusztus 18. Medvesaljának nem volt ak­kor szebb, hasznosabb választási prog­ramba foglalt létesítménye. Sajnálkozó, irigykedő pillantások is hull­nak a szélhegyi iskolára. Azok részéről, akik falujukban szeretnék tudni az épüle­tet. Persze, ha úgy tesszük föl a kérdést, kié az iskola, én nem mondanám, hogy az almágyiaké. Mert szerintem valamennyi medvesalji községé. Hasonlóan a közeli tajti halastóhoz, amelyet a vecseklöiek is a magukénak tartanak. MÁCS JÓZSEF népdalokat és feldolgozásokat játszani, de íróinkat is jobban megismerhetjük. Ezúttal is köszönetet mondunk azok­nak a kuttúrmunkásoknak áldozatos fá­radozásaikért. akik nemcsak eszmeileg, de gyakorlatilag is elősegítették ennek a klubnak a létrejöttét. Az élenjárók közül külön ki kell emelnünk Thököly András­né tanítónőt, aki előkészítő munkájával nagy mértékben hozzájárult a klub meg­szervezéséhez. Megköszönjük Lőrincz László festőművész ajándékát, a szép, napsugaras hangulatú tájképet, mely klubunkat még otthonosabbá tette. CSÁJI BERTALANNÉ Dalok szárnyán A CSEMADOK rimaszombati (R. Sobota) helyi szervezetének Tompa Mihály Klubja nemrégen meghívta Gaál Gabriella budapes­ti művésznőt, a magyar közönség körében jól ismert dal- és nótaénekest. A helyi szervezet és a klub vezetőségének örömére a város magyar lakossága kedves vendégének tekintette a művésznőt, és a megszokott klubestnek induló rendezvény­ből tömeget vonzó, színvonalas, művészi élményekben gazdag találkozó lett: mintegy háromszázan ismerkedtek meg közelebbről a magát rimaszombati születésűnek valló kedves vendég életútjával, több évtizedes művészi pályájának sikereivel, gondjaival. A rendkívül meleg fogadtatást a művésznő színes műsorral és értékes ajándékkal viszo­nozta a szervezőknek, akik viszont hálájukat csatolták a többszázas tömeg tapsviharához. Gaál Gabriella művésznőt rimaszombati út­jára Nógrádi Tóth István énekes és Siliga Miklós zongoraművész is elkísérte. Tóth Emő Kedves meglepetést és jóleső örömet jelentett számunkra, csehszlovákiai ma­gyarok számára is a Magyar Rádió és Televízió rendezte Röpülj páva IV. Or­szágos Népdalverseny. Képviselőnk. Szvorák Katalin, az országos döntőben, az énekesek kategóriájában első helye­zést ért el. Kati, füleki gimnazistaként, a fülekpüspöki Palóc Táncegyüttesben csiszolgatta-csillogtatta tehetségét. Táncosnak is megközelítően olyan jó volt mint énekesnek. Mozgásában ma-A Palóc Táncegyüttes lányai dik évfordulója alkalmából megrende­zett ünnepi műsorban is szerepelt. A Röpülj páva döntőjében a Zobor vidékének legszebb népdalait adta elő. A balladákat, és esküvői-lakodalmas dalo­kat Ág Tibor gyűjtötte, s ezeket Brathné Fülöp Mónika. Holec Ilona, a koloni és a tédeci éneklőcsoportok tolmácsolták va­lamikor az itteni Tavaszi szél vizet áraszt... népdaNersenyen hasonló szépséggel. Katika is ezen a versenyün­kön .. futott be ". 1976-ban már az Érsek­újváron megtartón országos döntőben szerepelt. Akkor szűkebb pátriájának. Nógrádnak és Gömörnek a dalait éne­kelte nagy sikerrel. Most, Budapesten az egész palóc tájegység népdalainak tol­mácsolója volt. nem kevesebb sikerrel. TAKÁCS ANDRÁS A tavaszi szel vizet araszt... népdalverseny 1976. évi országos döntőjén gával ragadó báj ós lendület volt. a kó­rusban pedig vezérhangként vitte magá­val a többieket is. Katika nemcsak mint táncos, hanem mint szólóénekes is sze­repelt abban a két táncfeldolgozásban — •Tardoskeddnek falujában és Gömör­ben így járják —. amellyel a Palóc tánce­gyüttes koreográfusa második díjat nyert a zselízi Népművészeti Fesztivá­lon. Sőt a koreográfus tudatosan épített Katika kitűnő hangjára és előadókészsé­gére. Azok az évek, amelyeket a Palóc­ban töltött, az együttes sikerekben gaz­dag évei közé tartoztak. Még pesti diák­korában is nyaranta, ha hazajött, és ide­je engedte, mindig szívesen táncolt és énekelt a többiekkel. Tavaly segített a csoportnak, hogy bekerüljön a C kategó­riába. és az együttes fennállásának tize-7

Next

/
Thumbnails
Contents