A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-25 / 17. szám

Következő számunk tartalmából: Mács József: AZ ÉN APÁM Neumann János Színészekkel négyszemközt — RUTTKAI ÉVA Gál Sándor: NYELVMŰVELÉST — HÉTKÖZNAPOKON IS! Miklósi Péter: A BABETTA „VILÁGGÁ MEGY" Mácza Mihály: A KOMÁROMI MUNKÁSDALÁRDA ÉVFORDULÓJA P. Hasko: ERDŐ, ERDŐ Címlapunkon Kontár Gyula, a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava. Obchodná u. 7. Telefon: 332—865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János, Telefon: 334—134, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 332—864. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföld- * re szóló'előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 884 19 Bratislava. Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne, n. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49211. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. Az idei esztendő, az Egészségügyi Világszervezet javaslatára, a rokkantak megsegítésének nemzetközi éve. De vajon orvosi és társadalmi értelemben mit jelent ez a megsegítés, vagy ha úgy tetszik, hát hivatalosabb nevén a rehabilitáció? Egy mondatban fogalmazva talán anynyit, mint a születési hibával élni kénytelen beteg vagy balesetet szenvedett ember meggyógyitását s visszavezetését az életbe, a családba, a társadalomba. Igen ám, csakhogy orvosi értelemben valaki már teljesen rehabilitáltnak, azaz gyógyultnak tekinthető, de az ilyen ember a társadalom számára továbbra is félkezű, féllábú, nagyothalló vagy egyéb tekintetben fogyatékos személy marad és mint ilyen, bizony sok gondot, esetleg tehertételt jelent. Mert a puszta lét, az élet önmagában nem elég! A rokkant ember csak akkor képes elfogadni (vagy ideigóráig elfelejteni) állapotát, ha a mindennapok körforgásában egyenértékűnek érzi magát az egészséges emberek millióival. Ennek egyik s talán legfontosabb előfeltétele. hogy megfelelő színvonalon és kellő választékban álljanak a rokkantak rendelkezésére gyógyászati segédeszközök. Nem egyszerű feladat eleget tenni ennek a követelménynek, hiszen a gyakorlatban nemcsak a félkarú ember számít rokkantnak, de az olyan teremtés is, aki korcs végtagokkal vagy hajhagymák nélkül, kopaszon született. Sőt, tágabb értelemben az olyan betegek is, akiknek orvosi tanácsra lúdtalpbetétet kell hordaniuk. így aztán nemcsak a testi fogyatékosok és rokkantak tényleges számát nehéz megállapítani, de a rehabilitáció eszközellátása is sokszálú, sokirányú v

és enyhén szólva bonyolult feladat. A lényeg azonban mindebből az, hogy tudomásul kell vennünk: sokkal több rokkant él közöttünk, mint gondolnánk; és sokkal, de sokkal több problémával kell nekik is, az egészségügyi szerveknek is napról napra megküzdeniük, mint sejtjük. Illusztrálásképpen hadd említsek csupán egyetlen adatot a sok közül: egyedül a nyugat-szlovákiai kerületben évente öthat százalékkal emelkedik a gyógyászati segédeszközökre szoruló páciensek száma. Mivel hazánk többi kerületében is hasonló a helyzet, ez a fejlődési ráta bizony tekintélyesen növeli mind a beruházási, mind a ráfordítási költségeket. Kinek mankó, „egyszerű" lúdtalpbetét, esetleg ortopéd cipő kell, kinek viszont járógép, szobai és utcai rokkantkocsi, távcsőszemüveg, müszem, hallókészülék, műláb, bioelektromos mükar, műtét utáni mellpótlás. paróka vagy éppenséggel gyógyászati fűző... A betegsegélyző s ennek révén az állam számára mindez számottevő anyagi tehertételt jelent, hiszen egy valódi hajból készült paróka vagy egy szemüvegszárba épített hallókészülék is már több ezer koronába kerül, egy bioárammal működő műkar ára pedig meghaladhatja a félszázezer koronát is! Szlovákiában a gyógyászati segédeszközök gyára, hivatalos nevén a Protetika, a cseh országrészekben pedig a hasonló A vállalat szakipari-tanuló műhelyében küldetésű Ergon vállalat készíti az egészségügyi eszközellátáshoz szükséges kellékek jelentős hányadát. A Protetika mintegy háromezer féle alapanyag felhasználásával kereken 750 féle terméket gyárt. Lényegében termelő üzem, s mint ilyen, statisztikai jelzőszám tekintetében semmiben sem különbözik a többi gyártól. Értelemszerűen igazi gazdája viszont az egészségügy, hiszen az eszközgyártás és a forgalmazás éppen úgy az egészségügyi tárca feladata, mint a gyógyftás. Az érem másik oldalát vizsgálva viszont a Protetikára nézve épp úgy érvényesek a gazdasági előírások, mint bármelyik üzemre, vagyis gazdálkodnia kell. és ha lehet, hát nyereséggel. Ez pedig nehezen kiismerhető, faramuci helyzet, hiszen a gyógyászati segédeszköz nem olyan áru, mint a tégla vagy a cement, ennek — érthetően — reklámot sem lehet csinálni, elvégre a mankó, a járógép, a fűző, a mellpótlás vagy a hallókészülék egyszerűen nem „üzlet". A ma is még ízes gömöri hangsúllyal beszélő VÁLENT Miklós mérnök, a Protetika gazdasági igazgatóhelyettesének több éves tapasztalatokon nyugvó véleménye szerint a gyógyászati segédeszközök gyártását ráadásul csak körvonalakban lehet megtervezni, elvégre ki tudhatná előre, hogy a következő esztendőben például hány műlábra lesz szükség? Készleteket viszont tartani kell, mert semmiféle segé-1981 — a rokkantak és testi fogyatékosok megsegítésének éve 2. EGESZ EMBERKÉNT ÉLNI ! 2 A mulabkészités precíz munkát igénye/