A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-11 / 15. szám

Tudomány-technika A KOZMOSZ KÜSZÖBÉN 1961. április 12. történelmi nevezetességű dátum. E napon valósult meg az első emberi űrutazás. Jurij Gagarin, a Vosztok—1 űrha­jón először kerülte meg a Földet, új korsza­kot nyitva ezzel az emberiség történelmé­ben. Az ürhájózás korába léptünk, ami minő­ségi változást hozott az ember és a termé­szet viszonyába. Leküzdeni a környezet szabta határokat, túlemelkedni a Földön, ösi vágya az emberi­ségnek. Évezredes mítoszok őrzik ezt a vá­gyat, de egyben a kudarcok nyomát is. A természet viszontagságainak kiszolgáltatott primitiv ember képzelete szülte a természeti vallásokat, az istenek uralmát a Föld felett. De mivel az ember lényege nem a kiszolgál­tatottságban, hanem az ellene folyó küzde­lemben rejlik, a mítoszok sem csak az iste­nek uralmát fejezték ki, hanem az ember lázadását is ellene. Azok a lények, akik harcba szálltak az ember kiszolgáltatottsá­gának hordozói ellen, szükségképpen többek voltak az egyszerű halandóknál. A rettenthe­tetlen bátorsággal, csodálatos képességek­kel felruházott hősök azonban éppúgy elbuk­tak az istenekkel vívott harcban, mint ahogy az ember is alulmaradt a felemelkedésért vívott küzdelmében. A csillagokig emelkedő ember álomkép volt. de olyan álom, mely harcra buzdított a Földön, ahol az ember valóságos felemelkedése előtt áthághatatlan akadályok tornyosultak. Az égre törő álmok egyik jelképe Gilga­mes, a Sumer-akkád eposz hőse, aki az emberek halhatatlanságáért küzdött. Célját ő sem tudja megvalósítani, saját halhatatlan­ságától is megfosztják, amiért az égi kincset az emberiséggel szerette volna megosztani. A Daidalosz és Ikarosz mondában is végze­tes kimenetelű vállalkozássá válik az égbe való repülés, mert Apollo sem különb a többi istennél; kérlelhetetlenül lesújt a nagyra törő emberre, aki a közelébe merészkedett. A középkor végén, a polgáriasodás kezde­teinek idején már nem a legendás hősökről regélnek, hanem a jövő emberében látják a Föld vonzóerejének a legyőzőjét. Giordani Bruno még a gondolat szárnyán repíti az embert: Nem rettent engemet e zord enyészet. Bár vas, gyémánt is enged hatalmának. Szárnyaimmal légi úton bizton járok. Kristályégbolt nem szaba nekem határt. Eget hasítva végtelenbe szállok. S míg mérhetetlen régiókon át Magukhoz vonnak csillagmiriádok. Mögöttem elhagyom a Föld porát. Leonardo da Vinci már repülőgépről álmo­dozik, Kepler pedig azt állítja, hogy majdan az emberiség a Holdat és a bolygókat oly biztonsággal keresheti fel, mint ahogyan az óceánokon hajózik .. „Teremtsetek csak ha­jókat és vitorlásokat, melyek az égi levegő­höz illenek: emberekben, kik a világóceánra szállani mernek, hiány nem fog lenni." A Daidalosz és Ikarosz mondájától az álmok megvalósulásáig azonban hosszú volt az út. Emberek, eszmék, felfedezések és háborúk történelmének kavargó üstjében az évszázados előítéletek, tévhitek, zsákutcába vezető tévelygések ellenére gyözött az igaz emberi szellem. Gagarin tettének nemcsak az a jelentősé­ge, hogy a mai rakétatechnika valóra válthat­ta a mítoszok és fantasztikus regényírók álmát, nemcsak az, hogy beteljesítve Kepler jövendölését szállani mert és először mert „szállani a világóceánra", hanem legfőkép­pen az, hogy megnyitott egy olyan új korsza­kot, melyben az ember tevékenysége kiter­jesztödik a Föld határain túlra. S amíg a mítoszok hőseinek magasba törése jelképe volt az ember győzelmének a természet felett, az ember űrrepülése már nem jelkép, hanem valóságban szélesíti ki az ember uralmát a természet felett. Világképünkből az utolsó geocentrikus vonás eltörlése min­den addiginál nagyobb lépést jelentett a természet törvényeinek megismerése felé. Az ember űrrepülése nem öncélú technikai bravúr, hanem annak az előkészítése, hogy az ember más égitesteken közvetlen kutató munkával olyan új ismereteket szerezzen, melyekre nem nyílik mód sem a földi környe­zet, sem az égitesteknek Földről való vizsgá­latai során. Az, hogy az ember eljuthat más égitestre is, ezt egy másik történelmi dátum igazolja; 1969 július 21-re, amikor Neil Amstrong először tette a lábát a Hold felszí­nére. Végeredményképpen elmondhatjuk, hogy az űrkutatás egy igen sokoldalú emberi tevékenység, amelynek az a célja, hogy az ember egyre alaposabb ismereteket szerez­zen az öt körülvevő világról és ezen ismere­tek segítségével a világegyetemet és erőfor­rásait egyre szélesebb körben használja fel saját szükségleteinek kielégítésére. Az ember ősidők óta befolyásolta termé­szeti környezetét és igyekezett azt céljainak megfelelően átalakítani. Éppen ez a beavat­kozás, az aktív, céltudatos munka volt a döntö tényező az emberré válás folyamatá­ban. A megismerés nyomán az emberi gya­korlat behatolt az atomok és molekulák vilá­gába, aminek sikerét és hasznát nap mint nap tapasztalhatjuk. A világegyetem vi­szonylatában azonban mindezideig az em­ber csak a passzív megismerésre volt utalva. Az űrkutatással most az emberi tevékenység kiterjedt a kozmikus térségre is, ami újabb fontos adalék a világ megismerhetőségéhez. A mondabeli égbetörő hösök párhuzamba állíthatók a XX. század űrhajósaival. Az em­beriség kiterjesztett hatalmát jelentik ott, ahova azelőtt csak a képzelet juthatott fel. Azonban a mi korunkban az emberiség jobb életének is megvannak még a maga gátjai. Az ember csak akkor harcolhat teljes energi­ájával a természet erőivel szemben, ha befo­lyása alá hajtja a társadalom vakon ható erőit is. A kozmosz meghódítása követeli az emberi társadalom belső átalakulását is: létrehozni egy olyan társadalmi rendet, amely kizárja a kizsákmányolást, végleg ki­küszöböli a történelemből a háborúkat, és amely az ember jólétének és kultúrájának állandó emelését tűzi ki legfontosabb céljá­ul. Bödők Zsigmond HOLOGRÁFIA A GÉPGYÁRBAN A csehszlovákiai Skoda Müvek központi ku­tatóintézetének munkatársai immár másfél évtizede használnak holográfikus interfero­métereket a gyártott gépek tömegének csökkentésére. A háromdimenziós hologra­mok kitűnően felhasználhatók a gépalkatré­szek méreteinek, deformációjának, vibrá­ció-eloszlásának meghatározására. A defor­málódás mértékét az interferenciacsíkokból határozzák meg. A holográfia módszerével az elmúlt öt évben mintegy tízmillió korona értékű anyagot takarítottak meg. Ez a holog­ram egy rezgő ultrahang-átalakítóról készült. 1« A TERMÉSZET HISTÓRIÁJA Gáti István 1795-ben Pozsonyban adta ki az első magyar nyelvű tudományos jellegű ter­mészetrajzkönyvet ilyen cim alatt: A termé­szet históriája, melyben az ásványoknak, plántáknak és állatoknak három világát azoknak meg-esmértetö bélyegeivel, termé­szetekkel, hasznokkal, rendbe-szedve és a gyenge elmékhez alkalmaztatva, mind egy­gyütt magyar nyelven legelőször botsátja ki Gáti István. Minden hosszabb kommentár nélkül érde­mes először idézni Gáti Istvánnak a Kegyes Olvasóhoz intézett előszavából, melyben megmagyarázza munkája célját és értelmét: és hangsúlyozza, hogy ilyen könyvet: még valaki magyar nyelvünkön egy tso­móba tselekedett volna nem tudom. Mind az által nints itt a Természet Históriája fene­kig ki-merítve, hanem tsak rövid summába szorítva ... Aki ezeknek a mélyjére akar botsátkozni, Bufont, Linnét, és a régiek közt Pliniust olvassa. Én e tudományban járatlan Nemzetemnek tsak ízt akarok ezzel tsinál­ni... nem azt néztem mi szép az Oskolában, hanem mi hasznos az életben ... És vajha el-jöne az idö — sóhajt fel Gáti István — hogy az Oskoláknak tanítói, ne a sovány tsudálkozást indító ritkaságokkal, ha­nem az egész életnek hasznot nyújtó tudo­mányokkal fárasztanák a tanulókat." És azt hiszem ez az óhajtása máig érö tanulsággal szolgál. A könyv a hosszú címbe foglalt három részre tagolódik, tehát az ásványok, plánták (növények) és az állatok világát ismerteti népszerű képszerű kérdés-felelet formában és rövid „verses-summával" (összefoglaló­val) indítja a magyarázó szöveget. A könyv nem éppen tudományos értéke miatt érdem­li meg, hogy megmentsük a feledéstől, hi­szen az átlagolvasónak és az iskolásgyerme­keknek íródott, de ízes magyar nyelve figyel­met érdemel. Sok olyan régi szavunkat őriz meg, vagy elevenít fel, amelyek azóta szintén feledésbe merültek pl. — papagáj — publi­"kán, gőte — vizi borjú, polip — habarnica stb. Gáti István (1749—1843) szatmári lel­kész, kora polihisztora volt. A természettu­dományokon kívül elsősorban nyelvészettel és gyorsírással foglalkozott. Külön rendszert alkott a gyorsírás területén, melyet A stenog­raphák l.-sö könyve (1820) című művében mutatott be. A már idézett előszó végén újabb könyvet igér a térmészettudományok köréből, mely­ben szólani kiván:.,... a Testnek természeti­ről, e Világnak alkotmányának rendiről, tűz­ről, vízről, levegőről, ezekben esni szokott dolgokról, Tsillagokról s a t." Azt hiszem nem érdemtelen, ha Gáti Ist­ván munkásságát és vele együtt a természet­tudományokat népszerűsítő régi irodalmun­kat megismeri a mai olvasó. —ozsvald— SZENNYVÍZBŐL IVÓVÍZ Ez a hollandiai szennyvíztisztító telep szaba­dalmaztatott szellöztetési eljárással dolgo­zik. Az összegyűjtött szennyvizet vízsugárral tartják állandó örvénylésben: ezáltal a szer­ves hulladékokat lebontó mikroorganizmu­sok mindenhová eljutnak, és az életműködé­sükhöz szükséges oxigénből is több kerül a vízbe. Ezzel a módszerrel nemcsak a szerves anyagok tüntethetők el a vizböl. hanem a szervetlen nitrogénvegyületek is tiszta nitro­géngázzá alakithatók.

Next

/
Thumbnails
Contents