A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-11 / 15. szám

Hallottukolvastuklattuk Innen-onnan A Lengyel Nemzeti Bank egy új 50 zlotys pénzérmét hozott forgalomba. Az érmén Vitéz Boleszláv (Boleslaw Chrobry) király képmása látható. Az új pénzérmét Stanislawa Watróbska szobrászmüvésznő tervezte. KÖNYV Ritoók János: Kettős tükör Az oly időszerű és nélkülözhetetlen „kultúrnyitással," vagy annak igényével már az elmúlt századok vizsgálatai során is találkozunk. Ilyen kölcsönös megismerési folyamat feltárásának igényéből fakadt ez a könyv is, mely a romániai magyar-szász együttélés múltjáról és a két világháború közötti irodalmi kapcsolatokról tudósít. A két háború közötti korszak a közös történelmi örökség feltárásának és az irodalmi közeledésnek évei voltak az erdélyi szászok és magyarok életében. A történelmi tények ismertetésén túl az irodalmi kapcsolatok feltárására és ismertetésére vállalkozott Ritoók János, aki maga is kitűnő költő és műfordító. Az utóbbi időben egyre gyakrabban halljuk és hangoztatjuk egymás megismerésének szükségességét mind a művelődés és művésztek körén belül, mind a társadalom-politika és a gazdaság vonalán is. Ritoók könyvét tanulmányozva a haladó törekvésekről, közös irodalmi és felolvasó estékről, regények és novellák kölcsönös műfordításairól, azok megjelentetéséről olvasva óhatatlanul felmerül a kérdés, mi mikor „kultúrnyitunk". Mit tudunk mi, hazánk többi nemzetiségéről az ukránok vagy a lengyelek kultúrájáról, irodalmáról és vajon ők mint tudnak rólunk? Elegendő az, ahogy a cseh és szlovák nemzetet ismerjük és megelégszünk-e azzal, amit ök tudnak a csehszlovákiai magyarság kultúrájáról és hétköznapjairól? Gondolom, a felfedezés örömén túl ilyen kérdésekre is ráébred az olvasó a magyar-román közös könyvkiadási megállapodás keretében a Kriterion Kiadó gondozásában megjelent tanulmány olvasása közben. Bárdos Gábor HELYTÖRTÉNET Lévai mesterségek Dr. Sándor Károly a lévai JNB szakfelügyelője „A lévai céhek történetéből" (Z dejín levickych cechov) címmel hatvan oldalas tanulmányt publikát nemrégiben. A munkát a lévai Barsi múzeum jelentette meg, kétezres példányszámmal, szlovák nyelven. A tanulmány áttekinti a lévai iparosság céhkeretek közé való fejlődését a 17.-18. század viharos gazdasági és politikai változásai, harcai közepette, majd időrendi sorrendben és az egyes szakmák szerint a céhek keletkezésének és fejlődésének történeti-gazdasági tényein kalauzol végig, érzékeltetve azt a folyamatot is, amelynek során Léva jelentős iparos várossá növi ki magát. A tanulmányból a mintegy 22 szakma céhekbe tömörült iparosainak életével, a céhek szervezeti jellegzetességeivel, gazdasági és közéleti jelentőségével is megismerkedhetünk. Tanulmánya második részében a szerző számba veszi a lévai céhek történetének valamennyi fennmaradt írásos és tárgyi emlékét. A brosúrát a nyomás adta lehetőségek szintjén Elena Kosúthová fotói teszik változa tosabbá. Sándor Károly tanulmányának megjelentetése mindenképpen indokolt volt, tekintve, hogy helytörténetirásunk sajnos nemigen bővelkedik színvonalas teljesítményekben (mégha az utóbbi időben bizonyos mozgás is tapasztalható ezen a téren) — gondolunk itt elsősorban a magyar vonatkozású, ill. a magyar lakta vidékekkel kapcsolatos dolgokra. A szerző tanulmányával egyrészt fontos gazdaságtörténeti témát dolgozott fel, másrészt viszont Léva regionális történetének egy jelentős szeletét tárta elénk. Remélhetőleg az érdeklődés nem marad el: a tanulmány egyébként beszerezhető a lévai Barsi múzeumban (Tekovské múzeum). A mindenképpen jelentős és sok vonatkozásában hiánypótló munkából több folytatásban részleteket közölt a „Garamvölgye" c. járási lap magyar nyelven is, bár az egész tanulmány magyar nyelvű kiadása sem lett volna haszontalan dolog. Himmler György SZÍNHÁZ A kutya, akit Bozzi ürnak hívtak Mondhatnám: lényegében felnőtteknek szánt mese a Fényes Szabolcs és Békeffi István magyar szerzökettös zenés játéka, amelyet néhány hete a bratislavai Új Színpad tűzött műsorára. A cselekmény az amerikai Brooklyn olasz negyedében játszódik, ahol egy Bozzi nevü ügyvéd szinte uzsorakamattal felérő lakbér fejében kínál szállást az olaszországi kivándorlóknak. Egy jósnő azonban elátkozza Bozzit, aki kutyává válik s mindaddig a négylábúak keserű sorsára van utalva, amíg a történet — a musical Íratlan törvényei szerint — nem végződik happy enddel... Ángyai szállt le Brooklyn felett címmel, Békeffi István eredetileg kisregénynek irta meg ezt a valóságot meseszerű elemekkel vegyítő históriát; sőt, a hatvanas évek derekán — Usztinowal a főszerepben — sikeres film is készült a népszerű magyar prózairó munkájából. A színpadi átírás ugyancsak az ő érdeme, míg az 1976 februárjában tartott budapesti bemutató külön érdekessége, hogy Bozzi figurája a tragikus hirtelenséggel elhúnyt Latinovits Zoltán utolsó színpadi alakítása volt, aki a premier után ezt írta naplójába e színészpróbáló feladatról: „Négykézláb közlekedek, harminc centiről szívom be a port, amit a tánckar az elözö jelenetben fölvert, azután ugatnom, majd énekelnem kell, később a saját táncom után kell énekbe átcsapnom. íme, a sznobok és a hozzá nem értők által könnyűnek mondott műfaj. Nem is tudtam mit vállalok, munka közben döbbentem rá, hogy szakmailag, technikailag van ez olyan nehéz, mint a Hamletet eljátszani." Az úgynevezett könnyű műfajban tehát a felhőtlen szórakoztatás, a színpadi „fintor" sikeréért a rendezőnek és színésznek egya rant keményen meg kell dolgoznia. A bratislavai előadás rendezője: Bedrich KramosH átgondolt és alapos munkát végzett. Sikerült kiiktatnia a musical néhány hagyományos, már-már elcsépelt zsonglörmutatványát, sikerült elrejtenie a rutint s árnyékban hagyni a poénépités kimódolt formáit. Ehelyett felerősítette a mondanivaló lényegét, utat engedett a színészek tehetségének és a szellemes sziporkák mögül a szatíra nyilait is fel-felvillantja. Nagyszerű segítője ebben La dislav Vychodil kiváló színpadképe, Bozzi ne héz alakját pedig Jaroslav Rózsival formálja meg legjobb szerepeire emlékeztető stílusban. A többi szereplőről itt nincs módom külön szólni, hiszen kisebb-nagyobb szere pekben szinte az egész együttes színpadon van. (miklósi) FILM Örökség Magyarországon több neves rendezőnő is dolgozik. Közülük is Mészáros Márta alkotásai arattak igazán jelentós nemzetközi sikert. Mi több, ez a sikersorozat éppen most fut igazán. De senki sem próféta a saját hazájában, Mészáros Márta meg egyáltalán nem az. A magyarországi kritika nem lelkesedik túlságosan a filmjeiért. Kétségtelen, hogy filmjeinek dramaturgiai felépítésében, hatás elemiben szembeöltö hasonlóság, azt ne mondjam, „egykaptafaság" mutatható ki Más kérdés az, hogy Mészáros Márta „diva tos" filmeket készít, divatos eszközökkel. Az Örökség Kóródi Ildikó és Mészáros Márta közösen irt forgatókönyve alapján készült, magyar-francia koprodukcióban. Európa egyik legnagyobb filmvállalata finanszírozta. Nyugoton pedig, ezt mindenki tudja, nem szokás rizikós filmeket pénzelni. A főszerepeket a rendezőnő állandó színészei, Monori Lili és Jan Nówicki mellett a francia film lebilincselő tehetségű csillaga, Isabelle Huppert játsza. Mindhárman remekül. Talán Monori Lili alkata és alkatából eredően a játéka is kemény kicsit az arisztokrata tisztfeleség (Sylvia) megformálásához. Ebben a filmben éppen a tragikus sorsú kis zsidó varrólány a törékeny és légies. A fasizmus éveit éljük, annak kibontakozását, amikor a film első kockái peregnek. Ákos (a katonatiszt) és Sylvia (a felesége) pazar stílusú életét az asszony meddőségének biztos tudata árnyékolja be. Sylvia ragaszkodik ahhoz, hogy gyerekük legyen. Férjét sikerül rávennie, hogy Irén (a varrólány) szüljön számukra egy gyereket. Természetesen Ákos legyen az apa. Extrém, majdnem hihetetlen alaphelyzet. Ráadásul a szereplök előéletéről sem tudunk meg semmit. így aztán igencsak egedékenyeknek kell lenniük még az oly fogékony nézőknek is, hogy a fejleményeket, melyeket csupán a fasizmus (s az is elég sematikusan ábrázolva) szellemet és humá numot semmibe vevő hideglelős logikája motivál; elfogadhassa. Ragályi Elemér ope rátör nagyhatású és igen érzékeny kamera kezelése sokat segít a rendező ebbéli igye kezetében. Irén megszüli a gyereket. Most már kellemetlenné és fölöslegessé válik Syl via számára. Az antiszemitizmust „hívja se gitségül", hogy megszabaduljon az ártatlan tói. A film záró képsorainak egyikében tanúi lehetünk, amint Irént elhurcolják a nyilasok Sylvia jelentette fel. Ezek után summáznuk illene: Jó-e ez a film, vagy nem jó? Válaszom: Külsőségeiben kitűnő, tartalmilag viszont, sajnos, meglehetősen sablonos. Kiss Péntek József A barátságos észak-magyarországi városka, Gyöngyös építéséről beszéljenek a képek. Mi itt csupán annyit tartunk szükségesnek elmondani, hogy az új házak legnagyobb része az utóbbi ötéves terv idején épült.