A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-04 / 14. szám

Tárgyak és történelem sebb része a nyitott kéményű konyha és a kamra, amely körülbelül a múlt század első harmadában épült. Ezt időben követi a földes szoba, amely a mestergerendába bevésett adatok szerint 1848-ban épült. Utolsónak — már ebben a században, a 30-as években — az utca felöli két szoba készült el. Az épülethez mezőgazda­sági helyiségek is kapcsolódnak. Az építkezés iránya eltér a megszo­kottól, tudniillik nem az utca irányá­ból történt a porta belseje felé halad­va, hanem éppen fordítva. Ezt a lát­szólagos szabálytalanságot könnyen meg lehet magyarázni. Az eredeti épület a múlt század elején, a sza­bálynak megfelelő módon épült. Azonban a középső része eddig isme­retlen okból megsérült, és így bontás alá került. Az épen maradt részhez — a mai kamrához és konyhához — most már fordított irányba kezdődik a hozzáépítés. A szintén épen maradt elülső részt — kissé átalakítva — továbbra is lakták, tehát gyakorlati­lag két épület funkcionált a portán. Ez az állapot egészen e század hatva­nas évéig fennállt, amikor az „öreg­házat" lebontották. így alakult ki az is' ^ 12 r : d ^ m^mM'i AZ ALISTÁLI (HROBONOVO) NÉPRAJZI HÁZ A mai falusi kockaházak árnyékában mind nagyobb gondot kell fordíta­nunk a népi emlékek felkutatására, megóvására és hozzáférhetővé téte­lére. Ezek a célok vezették az Alistáli (Hrobortovo) Helyi Nemzeti Bizottság szerveit, akik 1973-ban megvásárol­ták — a helyi szövetkezet anyagi támogatásával — az addig magánké­zen levő 22-es házszámú épületet. Az iskola tanítói és tanulói segítségével 1975-ben berendezték az épület he­lyiségeit és még ebben az évben megtörtént az átadási ünnepély is. Az épület ma három szobából, egy konyhából és kamrából áll. Legidö­fi ;, i út és a jelenlegi épület közötti nagy, szabad terület. Az épület legeredetibb része a konyha, és ezen belül is a tűzhely. Őseink életében fontos szerepet töl­tött be a tűzhely. Az alistáli néprajzi ház konyhája a füstöskonyhák családjába tartozik, amely konyhák területenként részle­teikben eltérhetnek, de alapvető vo­násaikban egyeznek. Lényegük, hogy a kéményakna nélkül épített fűtőhe­lyiségből, amely világító, fütö, sütő és elsősorban fözö funkciót töltött be, a füst a konyhán keresztül az ajtón, a falba vágott kis nyíláson, vagy a padlástéren keresztül — sza­badon, vagy kürtön keresztül — távo­zik. A konyha falát a füst feketére festi, a füstöskonyha nevet innen kapta. A kemence kisméretű, két-há­rom kenyér kisütésére alkalmas. A konyhaeszközöket rendszerint a falra aggatták. A konyha elülső részében a pitvarban volt rá mód, hogy a leg­szükségesebb bútorokat elhelyezhes­sék. Ezek közül a legfontosabb a jobb oldali falnál látható kredenc (tálas), amelynek felső részén a tányérok elhelyezésére szolgáló tartók, az alsó részében pedig a nagyobb edények kaptak helyet. A kemence mellett áll a vizespad. A konyhától a szoba viszonylag későn különült el. Feltételezhetően a magyar ház legkorábbi formája egy­sejtű lehetett. A szobába lépve szem­betűnik az asztal és környezete a sarokpaddal és székekkel. Az itt ta­lálható, sarokra állított fapadok, a régészeti ásatásokból ismert sárpad­kák megfelelői. Ezeket a padkákat a ház fala mellett sárból rakták, ülésre, fekvésre és különböző tárgyak, ruhák tárolására használták. A szobában az asztal mellett az ácsolt ágy, ez előtt egy talpas bölcső. A szemben levő falhoz, a két ablak közé került a négyfiókos sublót, eb­ben tartották a háziak egyes ruhane­műit és fehérneműit. A sublót tetejét apróbb dísztárgyak — főleg a bú­csúkban még ma is kapható festett, ábrás poharak, csészék — foglalták el. A két ablak közé a falra, a sublót fölé akasztották a keretes tükröt, amelyhez az idők folyamán sok helyi és általánosan elterjedt babona, szo­kás is kötődött. A sarokba az asztal­lal átellenes oldalra került az álló­szekrény. Az paraszti hagyományok­nak megfelelően rendezték be az épület lakószobáját, már csak a ki­egészítő elemek — különböző képek, falvédők stb. — begyűjtése tartozik a jövő feladatai közé. Az alistáli néprajzi ház létrehozói a fenn felsorolt tárgyak az utókor szá­mára való megőrzését tűzték ki célul. Ezt a célt lelkiismeretesen szeretnék megvalósítani. PÉTER SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents