A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-04 / 14. szám

Csak egy percre... Ezekben a napok ban a szokásosnál is több szó esik a tizennégytizenöt évesek pályaválasztásáról, a pályakezdők helyzetéről s beilleszkedéséről. Szlovákia valamennyi gimnáziumában és szakközépiskolájában ugyanis április első keddjén, azaz hetedikén kezdődnek a nagy izgalommal várt felvételi vizsgák. Ebben a közérdekű kérdésben kértünk tájékoztatást LUKÁCS TIBOR-tól, az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma Felügyeleti Főosztályának tanfelügyelőjétől. — Az idén vajon milyen lesz a felvételi vizsgák lebonyolítási rendszere? — Célunk, hogy a felvételiket nyugodt légkör ben tartsuk meg, hiszen csak így mérhető fel valóban objektiven a pályaválasztó fiatalok tudásszintje. Tartalmukban és küldetésükben az idei vizsgák tulajdonképpen semmiben sem kü lönböznek majd a korábbi évek hagyományától A művészeti s pedagógiai ágazató szakközépiskolákban március elején, amolyan elörostakép pen, lezajlottak már a rátermettségi képesség vizsgák. Akik bebizonyították tehetségüket, azo kat a küszöbönálló felvételi vizsgákra is meghív ták; a többiek viszont a jelentkezési űrlapon második lehetőségként megjelölt iskolában fog nak felvételizni. A vizsgák súlypontját az írásbe lik alkotják, éspedig matematikából, illetve szlo vákból, vagy a magyar tannyelvű iskolákban magyarból. A szlovák középiskolákra jelentke zett magyar diákok helyzetét megkönnyíti, hogy „körzetesítve", azaz például Kassán, Losoncon Léván, Érsekújvárott és Bratislavában a magyar tannyelvű iskolákban vizsgáznak majd. Eredmé nyeiket azonnal továbbítják a kiszemelt iskola igazgatóságára, ahol igazságosan, elért pontszámaik alapján besorolják őket a többi érdeklődő közé. — Az idén is lesznek olyan tanulók, akik felvételik nélkül folytathatják tanulmányaikat? — Az erre vonatkozó miniszteri rendelkezés vi lágosan megszabja, hogy az iskola igazgatóságának döntése alapján az országos eredményeket elért élsportolók, az általános iskola utolsó négy osztályában „tiszta egyes" bizonyítványt elért, vagy a kitüntetett és a diákolimpiákon jeleskedő tanulók mentesíthetők a fölvételi megtétele alól. — Nehéz lesz-e a felvételi vizsgák anyaga ? — Ez nagyon körmönfont kérdés. Aki az elmúlt esztendők során rendszeresen tanult, annak nem; aki viszont a szerencsére számít, annak bizony alaposan meg kell majd izzadnia. Fontos tudnivaló, hogy a felvételiken számonkért tananyag egész Szlovákiában egyöntetű lesz. — Gyakorta forog közszájon a kérdés: vajon hátrány-e, ha valaki magyar tannyeNű iskolából „ vág neki az étetnek"? — Meggyőződésem, hogy nem! Statisztikai adatokon alapuló fölmérések bizonyítják, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolák tanulói tudásszintje eléri az ország többi diákjának színvonalát. A magyar iskolákban az utóbbi években sokat fejlődött a szlovák nyelv oktatásának hatékonysága, ami jelentős mértékben megkönnyíti a magyar anyanyelvű gyerekek érvényesülési lehetőségeit. Örömmel állapítható meg az is, hogy a magyar iskolákból a továbbtanulni akaró diákoknak ugyanolyan százalékarányát veszik föl a közép-, később pedig a főiskolákra, mint a szlovák iskolák növendékeinek köréből. Ezért „csak" tanulni és akarni kell! (mik-) Fotó: Gyökeres 22 A számítások szerint 1962-ig összesen 77 milliárd ember született e Földön. A demográfusok abból indulnak ki, hogy már 600 000 évvel ezelőtt léteztek embercsoportok, és a népesség növekedése i. e. 6000-ig nagyon csekély volt, mintegy 0.02 ezrelék. Az időszak végén a feltevések szerint évente 250 ezer ember született. S most vajon hol tartunk ? 1. e. 6000-től i. sz. 1650-ig az emberiség aránylag lassú növekedéssel elérte az 500 milliós létszámot. 1962-ben az emberiség lélekszáma már 3 milliárd volt, a becslések szerint tehát addig összesen 77 milliárd ember élt a Földön. Tekintettel arra, hogy az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint 1978-ban 132 millió ember született, az 1962-ben kiszámított 77 milliárdot bátran felkerekíthetjük 80 milliárdra. A ma élő emberiség tehát a valaha is élt embereknek 5 százalékát alkotja A demográfusok rendszerint a jelenlegi népességről adnak információkat, és prognózisokat készitenek a következő évekre. Más irányban indult el Jean-Noel Biraben francia tudós, az országos demográfiai kutatóintézet igazgatója, aki nemrég tette közzé sokéves kutatásainak eredményeit. Az emberiség őstörténetét és történelmét vizsgáló tudós arra a megállapításra jutott, hogy ha ma ütne az utolsó itélet órája, 80 milliárd lélek állna a végső ítélőszék előtt. Ez bizony nem sok, mindössze hússzor annyi, mint ahányan ma élünk a földön: 4 milliárd ember. Az emberiség első csoportjai valószínűleg i. e. 600 000 körül tűntek fel. Az ásatások alapján az i.e. 10000-ig született emberek lélekszámát mintegy 50 milliárdra becsülik (nem számítva be a legendás Atlantisz vagy Mu földrész lakosait). Hogyan sikerült akár hozzávetőlegesen is meghatározni a régmúltban élt földlakók számát ? Mindmáig nem találtak feljegyzéseket az akkori lakosság lélekszámáról, csak Egyiptomból maradtak ránk adatok a fáraók korából: a katonák létszáma és a lakosságtól begyűjtött adók összege. Bizonyos következtetésekre ad alapot azoknak a népcsoportoknak a megfigyelése, amelyek máig is vadászatból és gyűjtögetésből élnek, akárcsak őseink 10 000 évvel ezelőtt. Egy-egy kultúra népességéről ínformációt nyújtanak egyéb, nem demográfiai ismeretek is: a régi városok és egyéb települések aránya, a poli-Már 80 milliárd tikai szervezetek, a szántóföldek területe, az agrártechnika, a táplálkozási viszonyok. Az i. e. tizedik ezredév elején, sok évszázados téli álom után olvadozni kezdett a Franciaország és Lengyelország közepéig nyúló jégtakaró. A felmelegedés nyomán a jégtakaró visszahúzódott Skandinávia területére, a tundra helyén erdő jelenik meg, kihatnak az utolsó mammutok. Az i. e. VIII. évezredben az élelemválság kiűzi az embert a vadban egyre.szegényebb erdőkből, és arra kényszeríti, hogy addigi szokásait legyőzve megkezdje a földművelést és állattenyésztést. Mérföldes lépés volt ez az emberiség történetében. A letelepüléssel, a természet fölött aratott első győzelmekkel hasonló demográfiai robbanás járt együtt, mint századunk első éveiben. A születések évi száma akkoriban 200 000 lehetett a világon, és azóta egyre növekszik — időszámításunk kezdetén már 250 millió ember élt a földön. Bár ezt a kort már jobban ismerjük, a demográfusok nem tudnak pontos számadatokkal szolgálni. Eredményeik igen eltérőek. J. M. Datta indiai demográfus aligha volt mentes némi sovinizmustól, amikor az alábbi módon számította ki, hogy hányan éltek Indiában az i. e. III. században. Csandragupta (i. e. 320) hadserege 700 000 katonát számláit. A költség 1/20 egységet irányzott elő a hadsereg fenntartására, 16/20 egységet a civil lakosság eltartására. Feltételezve, hogy minden katonának volt szolgája, aki szintén családos ember volt, és hogy a szolga családjának átlagjövedelme ugyanakkora volt, mint a katona családjáé, 1 katonára 16 civil család jutott. Végül feltételezve, hogy az átlagos család hat főből állt, Datta tovább számolgatott, hozzáadta az eddigiekhez a többi lakos feltételezett számát, és végül arra lyukadt ki, hogy Csandragupta birodalmának 180 millió lakosa volt. A demográfusok többsége szerint Datta ugyancsak elvetette a sulykot. Ami viszont Kínát illeti, egészen más a helyzet. Kína mindig a világ legnépesebb országai közé tartozott, és demográfiai múltját igen jól ismerjük, I. sz. 2 és 1911 között gyakorlatilag minden dinasztia uralkodása alatt több száz népszámlálást rendeztek. Egy francia demográfus elemezte a régi kínai népszámlálásokat, és arra a következtetésre jutott, hogy időszámításunk kezdetén Kínában 70 millió ember élt. Francia és amerikai demográfusok szerint időszámításunk kezdetén Ázsia volt a legnagyobb létekszámú földrész: akkoriban 170 millió lakosa volt. Ebből 70 millió élt Kína területén, 46 millió Indiában és csak 2 millió Japánban. Afrikának akkor 26 millió lakosa volt, de túlnyomó részük Afrika északi vidékein élt. Egyiptom fénykorának elmúltával a fáraók hatalmas birodalma elnéptelenedett, a X. századtól viszont Afrika középső és nyugati területei indultak fejlődésnek, részint az Európával folytatott kereskedelem jóvoltából. Időszámításunk kezdetén Észak-Amerika a maga 3 millió lakosával szinte lakatlan sivatag volt Közép- és Dél-Amerikához képest, ahol tízszer annyi ember élt, de a XVI. században a konkvisztádorok kegyetlenül mészárolni kezdték az indiánokat. Az ismeretlen betegségek járványai, az inka, maya és azték birodalom gazdasági és társadalmi rendjének összeomlása folytán az őslakosság csaknem kihalt, ezért a telepesek kénytelenek voltak Afrikából hozni néger munkaerőt, hogy a parlagföldeket müvelésbe foghassák. Időszámításunk kezdete óta Európa viszonylag civilizált földrész. Története a demográfusok szemében sem rejtély. A római császárságban rendezett alapos népszámlálások kiterjedtek a mai Anglia, Franciaország, Svájc, Németország, Görögország és Olaszország területére. De a római birodalom bukása után homályos idők következnek. Csak az első általános, bár nem teljes népszámlálások alapján becsülhetjük meg egy-egy terület népességét. Franciaországban az első általános népszámlálást 1328-ban, VI. Fülöp uralkodása alatt rendezték. Ekkor Franciaországnak mintegy 20 millió lakosa volt. Később, a százéves háború idején, a szörnyű pestisjárvány után Franciaország 4 millió embert veszített, és csak a XVI. században érte el újra XIV. századi lélekszámát. Azóta egészen pontos demográfiai adatokkal rendelkezünk, mivel I. Ferenc elrendelte, hogy minden plébánia vezessen anyakönyvet a születésekről és halálozásokról. Svédországban vezették be először,a tízévenkénti rendszeres népszámlálást; az elsőt 1750-ben tartották. Azóta a népességi adatok egyre pontosabbak, így már azt is meg tudjuk jósolni, hogy ha minden „jól" megy, az ezredfordulón hatmilliárd ember népesíti be bolygónkat: a görbék szédítően emelkednek. Fotó: Könözsi