A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-04 / 14. szám

Innen-onnan Hallottuk-olvastuk-láttuk KIÁLLÍTÁS Nagy László fotói Dunaszerdahely után az ipolysági Honti Közművelődési Klub és a Népművelési Otthon is megrendezte Nagy László fiatal hazai magyar fotóművész önálló kiállítását. A százhárom képből álló tárlatot l< zel hétszázan tekintették meg. Nagy László képei tehetségről tanúskodnak, a fényképezés sajátos művészetét bizonyítják. Fotoriporterünk felvételei legtöbbször a hétköznapokat s az ünnepeket, valamint az emberélet fordulóinak eseményeit dokumentálják. A fotók itt azonban a szó szoros értelmében vett dokumentáláson kívül mást is kifejeznek: érzelmi-esztétikai többlettel gazdagítanak. A képanyagot szemlélve továbbá felfedezhetjük a fényképész állásfoglalását is. Egyetértés, szatíra, szigorú véleménynyilvánítás egyaránt leolvasható a portrékról, de a természet egy-egy jelenségét megörökítő felvételekről Is. Nagy László szívesen fényképez portrékat, életképeket. Talán e téren tud a legtöbbet hozzáadni a képhez; itt tudja úgy kifejezni a valóságot, hogy felvételei ezáltal művészi értékek hordozóivá válhatnak. Más témájú fotói mindenekelőtt a fényképész ötletgazdagságáról, jó meglátásairól és felismerőképességeiről vallanak. Az Életcseppek címet kapta az ipolysági tárlat is. A születéstől a halálig terjedő ese mények közül villantottak fel néhányat a különben összefüggő egységet képező müvészfotók. Olyan „cseppeket" láthattak az ipolysági tárlat szemlélői, melyek magukban hordozzák a tengert is, melyekből újra összeáll a világ. A képek megtekintésekor az érzelmek széles skálája elevenedett meg a látogatóban. A tárlat anyaga értelemre, érzelemre, esztétikai világunkra egyaránt hatott. A képek nemcsak gyönyörködtettek, de láttattak, gondolkodtattak is. Ez pedig már mindenképp művészet. Olyan művészet, melyet csak a fényképezőgéppel dolgozó riporter teremthet. Csáky Károly HANGLEMEZ Bartók: Mikrokozmosz Bartók Béla életművének egyik jelentős alkotása a 153 kis zongoradarabot magábafoglaló „Mikrokozmosz", amely egyaránt ismert a korszerű zenepedagógia művelői, a hangversenyező zongoraművészek és a zongoramuzsikát kedvelő zenebarátok körében. Bartókot már régen foglalkoztatta a gondolat, hogy a kezdeti zongoratanítás számára egészen „könnyű" zongoramuzsikát Írjon. Terve megvalósításához azonban csak 1932 nyarán látott. A teljes sorozat — 153 kis zongoradarab — aztán 1940-ben jelent meg hat kötetben. Az első két kötetet Péter fiának, a VI. kötet végén található „Hat bolgár ritmusban" című ciklust pedig Harriet Cohen angol zongoraművésznőnek ajánlotta. A hatkötetes „Mikrokozmosz", amely a „Gyermekeknek" cimü ciklushoz hasonlóan nemcsak a zene-8 pedagógusok, hanem a zongoraművészek és a zenekedvelő közönség nagy tetszésével is találkozott világszerte, tulajdonképpen három részből áll. Az 1. rész a 153 zongoradarab, a 2. rész a „Függelék", mely 33 gyakorlatot tartalmaz a különféle technikai problémák megoldására, a 3. részt pedig a magyarázó jegyzetek képezik. A könnyebb tételekhez több gyakorlat és jegyzet kapcsolódik mint a nehezebbekhez. A „Mikrokozmosz"-t a zenekritika és a zenetörténet gyakran olyan műként értékeli, amely sűrítve tartalmazza a bartóki életmű szinte összes jellemző sajátosságát. Valóban, a kis zongoradarabok interpretálása közben megjelenik előttünk az a Bartók, aki a népzene modális-diatonikus dallamosságától és Debussy műveitől kapta az impulzust a tonális dallam- és harmóniavilágtól való elszakadáshoz, művészi világának kétarcúságához, mely egyrészt a romantikus zene expresszívökromatikus jegyeire, másrészt a népzene diatóniájára épül. A 3 lemezből álló album a hat füzet összes darabjait tartalmazza Zempléni Kornél és Szűcs Lóránt zongoraművészek kitúnö tolmácsolásában, akik nagy virtuozitással, a bartóki dallamvilággal és jellegzetességekkel való teljes azonosulással, igazi zenei élményt nyújtó módon adják elö ezeket a kis zenemüveket. Sági Tóth Tibor Józsa Péter: Lévi-Strauss, strukturalizm us, szemiotika „Lévi-Strauss munkásságának marxista értelmezését az teszi indokolttá, hogy lényeges (és metodológiai értelemben részben még feltáratlan) elemeket bocsát rendelkezésre a társadalmi tudatnak a fenti értelemben vett szemiotikája számára. Véleményünk szerint ugyanis, és könyvünkben megpróbáljuk ezt bebizonyítani, Lévi-Strauss strukturális módszere a dolog lényegét tekintve szemiotika, nevezetesen egy bizonyos specifikus, Lévi-Strauss által felfedezett kódnak a szemiotikája" — írja a szerző a budapesti Akadémiai Kiadónál megjelent monográfiájában. Lévi-Strauss, mint köztudott, a hatvanas években tetőző ún. strukturalista iskolának a koronázatlan királya volt, s noha a „strukturalista hullám" valóban levonult s nem „divat" többé, még sem került le a napirendről s lehetőségeinek józan tisztázása és eredményeinek általánosítása, Józsa Péter sze- * rint jelenleg négy irányban folyik: 1. a kultúrantropológia, szűkebben az etnológia területén; 2. a művészetelmélet szférájában; 3. a Lévi-Straussról szóló munkákban; 4. a sze-* miotikában. Mert „életünk tele van a szó legszigorúbb etnológiai (és lévi-straussi) értelmében vett kultúra megnyilvánulásaival (étkezési szokások, öltözködés, a nemek közötti különbsé -gek rendkívül bonyolult rendszere, a hétköznapok és az ünnepnapok szokásai stb„. mind-mind a szemiotika területére tartozik" — írja Józsa. A monográfia nem ún. tudományos-népszerúsítö munka, hanem alapos, érvekben gazdag marxista elemzés korunk egyik nagy gondolkodójának tudományos teljesítményéről. Ennek ellenére mégis nagy érdeklődésre számíthat, hisz magyar nyelven a strukturalizmusnak s az etnológiának erről a nagyhatású „pápájáról" ilyen terjedelmű munka mindmáig nem olvasható. S noha a „Szomorú trópusok" kétszer is megjelent már, a többi Lévi-Strauss-könyv ugyancsak hiányzik, s csak remélhetjük, hogy Józsa monográfiáját mihamarabb követik majd a további Lévi-Strauss-kötetek: a „Primitív gondolkodás", a „Strukturális antropológia" és a „Mitológiák" négy testes kötete. —esi— Fajankók Szép a szándék és a terv, amellyel a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház drámai együttese az újjáalakított Dosztojevszkij-sori kamaraszínházat — s ezzel egyben az idei évadot is — nyitni kívánta. Az előadás alkotói: a szerző, a dramaturg, a rendező és persze a színészek a szó legszorosabb értelmében közösen, úgymond csapatmunkával igyekeztek létrehozni a „színházszentelönek" számitó produkciót. Mintegy bizonyítani akarták, hogy egy-egy Íróilag talán gyöngébben sikerült darab esetében is az igazi színházi alkotóközösség akár „csodákra" is képes — feltéve, ha megvan hozzá a szükséges elhatározás és akarat, ha van hozzá elég lelkes és tapasztalt művész. Nos, ez utóbbiaknak aligha tapasztalni hiányát a nemzetiben. Mikuláá Koéan: Fajankók cimű komédiájának a Kisszínpadon látott ősbemutatóját értékelve, a fenti szándék megvalósulását mégis eléggé ellentmondásosnak érzem. Ellentmondásosnak, mert sem a szöveg, sem a rendezés nem tette egyanyagúvá, egyértelműen komédiává, színművé vagy drámává a Kocan-darabot. Vladimír Suchánek tág játékteret biztosító színpadképe arra mutat, hogy az író és Peter Mikulík rendező szándékuk szerint valamiféle tükröt tárnának elénk. Tessék, itt van egy bizonyos életforma, kisebb-nagyobb áttétellel ilyenek a hétköznapjaink; ilyenek vagyunk, ha valaki feltárja előttünk a szivét s az érzelmeit, hiszen sokak szemében a világ legtermészetesebb dolga visszaélni az efféle (többnyire női) kitárulkozással. Ilyen az élet, tetszik vagy nem tetszik, ezért mindaz, ami a színpadon történik nem veendő túl komolyan, elvégre a darab műfaja is komédia. így hát nem figyelmeztetésről, hanem sokkal inkább a nézővel való összekacsintásról lenne szó. De első pillantásra bármilyen hálásnak s önmagáért beszélőnek is látszik ez az elképzelés, mind az írónak, mind a rendezőnek el kellett volna döntenie, hogy miről és hogyan szóljon a darab! Mert a néző így akarva-akaratlanul tobzódik csak a szituációkban, az olykor mulatságos, olykor meghökkentő ötletekben, megpróbál eligazodni a látottakban — mígnem rezignáltán levonja a legfőbb tanulságot: a kortárs drámairodalom támogatása dicséretes törekvés, de önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a szép szándékot siker koronázza. Igaz, egy színház életében néha a bukás is van annyira fontos, mint a siker. Tanulságot rejtő okulásképpen. M. P. Mindketten a Tokio melletti Tosacában laknak, s mert egy családhoz tartoznak, barátoknak számítanak. A kutya az idősebb, s tavaly maga is segített felnevelni valamit, ami ilyen szép vadkacsává serdült. Aránylag ritka közlekedési balesetnek számít, ha egy hajó és egy ház ütközik össze. A közelmúltban a Boszporuszon történt ilyesmi a Penelope nevű görög teherhajóval meg egy parti házzal. A legénység nyilván bójának nézte a kivilágított házat. A jurtát, a közép-ázsiai pásztorok hagyományos lakóhelyét nyáron semmi sem pótolhatja. A kazahsztáni Ustobban ezért nagyüzemileg kezdik gyártani a jurtákat, amelyek tágasak, könnyen összerakhatóak és szállíthatóak.