A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-04 / 14. szám

Á Csemadok életéből Cúth László Mérhetetlenül nagy örömmel gondolok vissza a tavalyi Jókai-napokra, a közönségre, a fesztivál hangulatára és nem utolsósorban arra, ahogy a szakemberek a csoportokat értékelték. Dicséretre méltó s egyben felemelő az a célkitűzésük, hogy műkedvelő színjátszó mozgalmunk mércéjét magasabbra emeljék. Nem vitatható, hogy mi műkedvelő rendezők és színészek szívügyünknek tartjuk a csehszlovákiai magyar kultúra fejlesztését és ápolását. Mozaikszerűen rakjuk össze tudásunk javát, így szeretnénk az élvonalba kerülni, majd fáklyavivöként helyünket megerősíteni. Egy emberként fogunk össze csoportokon belül és ez mindennél többet ér. Ezt a lelkesedést nem lehet tanítani, ebben élni kell! Nem elég ha példaképünk a hazai és külföldi színjátszás, hanem igyekeznünk kell közönségünk igényeit a lehetőségeinkhez mérten kielégíteni. Féltve örzött kultúránk művelése műkedvelő alapon is váljon közüggyé, mind színházi berkekben, mind a hivatalok részéről. Ne csak a CSEMADOK Központi Bizottsága tekintse magáénak e nemes feladatot, ne csak a helyi szervezetek lelkesedésére épüljön ennek a mozgalomnak az éltető ereje, hanem az illetékes járási szerveknél is kerüljön napirendre ez a már sokakat foglalkoztató kérdés, és ne muszájból, ne bürokrata módon. Fontosnak tartom mind a CSEMADOK, mind a Népművelési Intézet és szervei részéről az amatőr művészeti mozgalom, az együttesek járási méretekben való szakmai fejlesztését. Enélkül aligha lesz egységes előrehaladás. Most pedig bemutatkozhatom. Harminckét éves vagyok. Léván a Jednota fogyasztási szövetkezet gazdasági osztályán dolgozom, 1975-től. Munkahelyemen megbecsülnek, lehetőséget adnak egy-egy kulturális műsor megrendezéséhez. Teljes mértékben azonban nem várhatok támogatást, mert a munkaköröm teljesen más irányú! igy aztán a szabad időm rovására kell kifejtenem a kulturális tevékenységet. Pedig nem szívesen maradok távol kétéves kisfiámtól, aki egyben a legjobb barátom, és feleségemtől, a legszigorúbb, de jóindulatú kritikusomtól. Sokat járunk színházba, szlovák és magyar előadásokra is. Érdekel a rendezők hozzáállása, egyénisége, mely rányomja bélyegét az előadásra. Rendszeresen 1969-től foglalkozom színpadi tevékenységgel. Azóta szabad időm nagy részét ez tölti ki. Játszom, díszletet tervezek és hordok, rendezek, és rengeteget kilincselek egyik hivatalból a másikba, ahol könyörgök és kérek, vitatkozom és dühöngök, csak azért, hogy egy-egy bemutatót meg tudjunk tartani, ami mindig attól függ. hogy a megfelelő időpontban tudunk-e helységet szerezni. Jelenleg nagyon elégedett vagyok a színjátszó csoporttal, ennek tagjaival. Önzetlenül, mondhatnám fáradhatatlanul végzik a rájuk bízott feladatokat. Egy összetartó nagy család tagjaival dolgozom. Nagy Jolán, Vaszilovcsik Éva, Halász Erzsébet, Urbán Gabriella, Mátyás Katalin, Mészáros Zoltán, Urbán Zoltán, Szabó Imre, Forgács Miklós már több alkalommal bizonyították tehetségüket a közönség előtt. Tenniakarásuk annál inkább értékelendő, mert szabad idejükben csinálják, s ha színpadra akarnak lépni, hat-hét kilométert kell utazniuk a legközelebbi faluba „próbákra". Hidegben, esőben egyaránt, nem beszélve az alig fűtött helyiségről és azoknak az embereknek a közönyéről, akiknek hivatalból is kötelességük volna figyelemmel kísérni a csoportok életét és segíteni megoldani problémáit. Ezeknek az embereknek példaképül hozhatom fel a Csemadok lévai szervezetének elnökét. Kender János bácsit, aki évtizedek óta vezetője és irányítója a csoportok munkájának, rámutat a hibákra, bírál és dicsér egyaránt. Tiszteljük és szeretjük őt. CÚTH LÁSZLÓ Bemutatkozom Jelenet Lovicsek Béta: Kék szilvafák című darabjából A CSEMADOK ipolynyéki helyi szervezetének vegyeskara A füleki munkasdalarda, a fesztivál vendegkórusa Munkásénekkarok járási fesztiválja Nem tudom, hogy az ipolynyéki (Vinica) művelődési otthon színháztermében eleddig hány sikeres bemutatóra, előadásra és más kulturális rendezvényre került sor, de azt bizton állithatom, hogy a munkásdalárdáknak a CSEMADOK Nagykürtösi Járási Bizottsága kezdeményezésére immár harmadik alkalommal megrendezett járási fesztiválja a jól sikerültek közé sorolható. Az igazságosabb társadalmi rendért indított harcot, a sok nehézség és küzdelem árán kivívott győzelmet és az emberiség szüntelen bókevágyát megéneklő dalok átélt tolmácsolása volt ez a fesztivál. Elsőként Málik Józsefné vezetésével az ipolyhidvégi (Ipelské Predmostie) helyi szervezet vegyeskarának tagjai léptek a színpadra. Műsorunk formabontónak mondható. Trevalecz László válogatásában és összeállításában az egyes dalok közé ékelt forradalmi versek jó összhangban voltak az előadott dalokkal. Az ipolyhidvégiek után az ipolyvarbói (Vrbovka) vegyeskar szerepelt Urbán Aladár vezetésével. Az Ipolybalogi (Balog nad Iplom) általános iskola gyermekkórusát Sebény Ferenc vezényelte. Tóthné Abelovszky Mária vezetésével szerepelt az ipolynagyfalusi (Veiké Ves nad Iprom) vegyeskar. Nagy átéléssel tolmácsolták dalaikat a bussaiak, Fajcsik János karnagy irányításával. A hazaiak, az ipolynyékiek szereplését. Bojtos János vezetésével, érthető módon fokozott érdeklődéssel kísérte a szép számban megjelent közönség. A fesztivál első része az itt szereplő kórusok közös éneklésével zárult; vezényelt Tóth András. A rendezvény második felében a vendégénekkarok mutatkoztak 6e a közönségnek. Az Ipari Szövetkezetek balassagyarmati vegyeskarát Ember Csaba vezényelte. A nagykürtösi Rozkvet nőikar nem első ízben volt már vendége a fesztiválnak. A legnagyobb sikert a már 61 éve működő füleki munkásdalárda érte el Csaba Miklós vezetésével. Ritka szép élményt nyújtó szereplését szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a közönség. Nem vagyok zenei szakember, ezért nem szándékozom belebocsátkozni az énekkarok szakmai értékelésébe. Igy is meg tudtam azonban állapítani, hogy a kórusok igyekeztek tudásuk legjavát adni. Jól esö érzéssel tapasztaltam, hogy az előző két fesztiválhoz viszonyítva nagyobb taglétszámban szerepeltek az énekkarok. Példának az ipolyvarbóiakat említem, akik az első ízben megrendezett fesztiválon, ha jól emlékszem, alig tíztagú csoporttal szerepeltek, míg a mostanin már több mint húszan énekeltek. És annak Is örülök, hogy az énekkarokban sok fiatal arcot lehetett látni. És végül szólni LJI a fesztivál „mecénásairól": az ipolybalogi Ipolymente Efsz-röl, az ipolynyéki Béke Efsz-röl, a Bucina ipolynyéki üzemének és a helyi népművelési központ 6