A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-04 / 14. szám

ET? Következő számunk tartalmából: Gál Sándor: FOLYAMATOS FEJLŐDÉS Miklósi Péter: A FŰZFAVESSZŐ MESTERE Keszeli Ferenc: GYÖKÉR ÉS KALÁSZ Ozsvald Árpád: A SZEGÉNY VILLON Bödők Zsigmond: A KOZMOSZ KÜSZÖBÉN Ján Resutík: A LAPPFÖLD ÉS NÉPE Az első oldalon riportkép az Acélfolyam című íráshoz. Címlapunkon Gyökeres György, a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei. A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 332—865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János, Telefon: 334—134. főszerkesztő-helyettes. Ozsvald Árpád. Telefon: 332—864. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaóiarne, n. p.r Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49211. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. Vannak az emberek, népek országok életében felfigyeltető történések, amelyek többet jelentenek megszabott, kitűzött korszakhatárnál, mert nemcsak a létező dolgok és valóságok állapotának a vizsgálata a céljuk és feladatuk, hanem az élet egyenlegének megvonása: jelentéstétel és számadás egy ország fejlődésének, gyarapodásának, anyagi és szellemi gazdálkodásának eredményeiről. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság dolgozó népe ezért él immár hetek óta a Csehszlovákia Kommunista Pártjának XVI. kongresszusát megelőző előkészületek légkörében. A kommunista pártok kongresszusainak mindig jelentős szerepük és küldetésük volt a nemzetközi munkásmozgalom és a dolgozó nép történelmében, s ezért váltak a szocialista országok politikai életének pilléreivé: az ember, a történelem részese és alakítója, felméri egy meghatározott, közös akarattal megszabott időszak eredményeit, elkészíti végzett munkája számadását. Az ember társadalmi és történelmi tudata természetszerűen szükségessé teszi és megköveteli, hogy időről időre a kötelező önvizsgálat és önismeret eszközeivel, elemző módon visszatekintsen a megtett útra és rendszeresen felmérje az élet és a társadalom elért fejlődési szintjét — az adott társadalmi rendszer fokán, de a környező világ tükrében is. Csehszlovákia Kommunista Pártjának XVI. kongresszusa, csakúgy, mint a Szovjetunió Kommunista Pártjának nemrég lezajlott XXVI. kongresszusa tette és ahogyan a szocialista országok testvérpártjainak kongresszusai teszik, részletes és gondos elemzéssel feltárja politikai, gazünnepi perceiben sem tölthet el bennünket olcsó önelégültséggel, és adhat okot lendületünk megtorpanására. A mindig többet és jobbat akarás, a termő és sarkalló türelmetlenség, az egészséges elégedetlenség roppant hajtó erő a termelésben. a szolgáltatásokban és népművelésünk területén egyaránt. A nehéz- és könnyűipar, a mezőgazdaság, a célberuházások és a lakásépítés — az egész szocialista gazdálkodás területén az öntudatos dolgozók sokasága és szocialista brigádok felmérhetetlen serege keresi, kutatja és alkalmazza a hatékonyabb, jobb minőségű, változatosabb termelés, az anyaggazdálkodás és anyagmegtakarítás új, korszerű, tökéletesebb formáit és módszereit. A szükséges elégedetlenség, a hatékonyabb, eredményesebb munka szakadatlan keresése kötelező azonban szocialista kultúránk területén is: szellemi és esztétikai fejlődésünk alapfeltétele, hogy ez a termő és sürgető többet és jobbat akarás hassa át kulturális és tudományos életünk szakadatlan lüktetését, művészeink és népművelőink alkotói lendületét — a CSEMADOK dolgozóinak és művészi együtteseinek tudatát is. A szocialista kultúra a szocializmus építésének kezdeti évei óta több szellemi értékkel gazdagította dolgozó népünk erkölcsi látóhatárát, esztétikai szemléletét és kulturális eszmevilágát, mint az előző történelmi korszakok együttvéve. Folyamatos, eleven kapcsolatot létesített az alkotó értelmiség és a dolgozók között: a művészi alkotások a nép felé fordultak és a nép életéből merítik ihletettségüket. Az elmúlt évtizedben létrejött művészi alkotásaink arról tanúskodnak, hogy alko-SZAMADAS ES K dasági és kulturális életünk eredményeit és helyzetét. De minden elemzés végső célja arra irányul, hogy kitűzze az elkövetkező évek feladatait, és az adott, meglévő valóság részletes vizsgálatának alapján megszabja a további célok s a kitűzött célok megvalósításához szükséges erkölcsi magatartás és a rendelkezésre álló erők és erőtartataiékok közös akaratból eredő közös erőfeszítéssé fokozásának mértékét és lehetőségeit. Mert közös erőfeszítéseink végső célja, az ország gyarapodásának, a dolgozók életszínvonalának fejlődése, sohasem következik be önmagától, a szerencse véletlen adományaként. jósors vagy balvégzet játékos szeszélye folytán, hanem mindenkor csakis céltudatos emberi törekvések és akarások eredményeképpen. Ez a szervezett emberi társadalom alapvető törvénye, s ezt bizonyítják elmúlt éveink is. Visszapillantva a XIV. kongreszszus utáni esztendőkre, amelyek egy politikai — és ennek következményeképpen egy fenyegető gazdasági és kulturális válság veszélyéből vezették ki országunkat s felbecsülve a XV. kongresszus után eltelt időszakot, amely politikai létünk és hitelünk megszilárdítását teremtette meg. nemcsak dolgozó népünk tudatában, de a velünk szemben álló világnézeti ellenfelek és társadalmi rendszerek előtt is, méltán elmondhatjunk, hogy a kitűzött feladatokból sokat teljesítettünk célkitűzéseinknek megfelelően, sokat azokon túlmenően is. Ez azonban a számadás és az értékelés tó művészeink túlnyomó többsége gondosan leszűrte a válság éveinek tanulságait, az alkotások meggyőző erejével bizonyítva, hogy a szocialista művészet sem szakadhat el a társadalom fejlődésétől, nem keresheti a társadalomtól független és elszigetelt érvényesülés elvont útjait, mert az öncélú kísérletezések gyakran megtévesztők és félrevezetők: az egészséges alkotó légkör, a tiszta eszmei és esztétikai égbolt világa helyett beteges egocentrizmushoz, káros különcködéshez s a társadalmi közösség lényegétől idegen exhibicionizmushoz vezetnek. A XV. kongresszus óta eltelt években íróink túlnyomó többsége bebizonyította, hogy képes volt megküzdeni irodalmunk belső, elméleti kérdéseivel, megértve és írói irányelvéül tűzve ki társadalmunk és napjaink kategorikus korparancsát, a valóság szakadatlan, elmélyült elemzését. Az írónak ezt kell tennie, mert az olvasót elsősorban korunk hősének magatartása és tettei érdeklik. A szocialista olvasó — e mai korunk hőse — a szocialista ember erkölcsi helytállását, jellegzetes jellemvonásait kutatja az alkotásban; a szocialista ember cselekedeteit kívánja soron követni, látni, átélni az élet minden pillanatában és összes összefüggéseiben. Éppen ezért emelkedtek napjainkban oly végtelenül nagy jelentőségre a kultúra és a művészet módszertani, elméleti kérdései. különösen, ha arra gondolunk, hogy a művészet alkotó és átvevő együtthatóinak számottevő tömege az ifjúság köréből kerül ki. A CSEMADOK dolgozói napról napra találkoznak ezzel a társadalmunk összetételéből eredő, természetes valósággal : tudják, hogy elsősorban az ifjúság, a fiatalok figyelnek fel szomjasan minden újra, minden olyanra, ami szebbé, színesebbé, változatosabbá teszi az életet. A kultúra és a művészet átvevő, de alkotó együtthatói is: nemcsak olvasnak, hanem írnak is. nemcsak hallgatják a zenét hanem maguk dúdolják új dalaikat, keresik a vászon és a festőecset az agyag és a márvány, a nemes fa és csillogó fémek, a tánc és a ritmus új szépségeit. Ök lesznek a kultúra és a művészet új alkotói. Éppen ezért szükséges, hogy az alkotó ifjúság alapos és elmélyült módszertani, elméleti felkészültséggel rendelkezzék. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a kultúra és a művészet a maga sajátos eszközeivel, szuggesztív világával, érzékeinkre és érzelmeinkre egyaránt ható színes képeivei, jelképeivel, fordulataival irányító hatást gyakorol az erkölcsi szemléletére, világnézetének alakulására, a társadalmi jelenségek értékelésére. De nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az ifjúság természetszerűleg nem rendelkezhet kellő történelmi távlattal, öszszehasoniítási alappal, közvetlen tapasztalattal, emlék- és élményanyaggal, s éppen ezért a romboló hidegháborúk, a politikai és ideológiai megtévesztés, szemfényvesztés, eltájolás fegyvertárában nagyon fontos szerepe van mindannak, ami alkalmas arra, hogy a fiatalok figyelmét