A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-28 / 13. szám

3 jA Adam Tvrdon (balról) és Ba/ványi László gyat tudunk készíteni. Nálunk nagyon nehéz a talaj megmunkálása, mert a viz minden évben beiszapolja a földet, s ettől megkeményedik. De hogy az olvasóknak legyen némi elképzelésük arról, mi okozhat ennyi gondot Borka Gábornak, elmondom, hogy Vágfüzes és Kava, amelynek határait a földmüvesszövetkezet egyesíti, a Vág—Duna partján fekszik „kőhajításnyira" a Zsitvától és Nyitrától. Gátak, ártéri területek, holtágak és csatornák kanyarognak a földjeiken. Gyönyörű szép ez a táj. Szépségéért szeretni is lehet. Annak, aki itt él, nagy szüksége van erre a szeretetre, mert az élete a vízzel, a földdel való viaskodással telik el. A szövetkezetben, már 1966-ban 6,63 tonna, 1980-ban pedig 7 tonna volt a búza átlagos hektárhozama. Parcelláik között nagyok az eltérések. Van ahol évről évre hét tonnán felüli, van ahol öt-öt és fél tonna átlagos hektárhozamot érnek el. Kukoricából egy-egy parcellán, ha jó év van, 8—9 tonna is megterem hektáronként. Azt is el kell mondani, hogy az elmúlt évben viszont kukoricából csupán 7,4 tonnás átlaggal dicsekedhettek. Erre mondják hogy rossz év volt. Borka Gábor tizenöt éwel ezelőtt kezdett el dolgozni a mezőgazdaságban. Akkortájt 3,2 tonna búzát takarítottak be egy hektárról. Azóta ez a szám több mint a kétszeresére emelkedettk

Vajon mi az eredmények titka ? — Nem fontossági sorrendben, de megpróbálom felsorolni — szól a kérdezett. Be kell tartani az egyedszámot ki kell tudni használni a talaj nyújtotta lehetőségeket és a vetőmagfajták adottságait. A vetőmagot aszerint kell megválasztani, hogy melyik parcellába kerül, majd ennek megfelelően adagolni a műtrágyát, végezni el a gyomirtást és a kártevők elleni védekezést. Úgy kell összehangolni a tényezőket, hogy a lehetséges legjobb eredményt érjük el. Egy valamiről sohasem szabad megfeledkezni! Az emberről! Az emberek szorgalma, hozzáértése ugyanilyen fontos, mi erre is építünk. Az agronómus kollégákkal, Madarász Gáborral és Habardik Jánossal előre megtervezzük, melyik parcellába milyen elövetemény után mit vessünk. Egyben beütemezzük azt is, milyen gép és melyik traktoros végzi majd a talajelökészítést és a vetést. Olyan emberekről van szó, akik — Sok, nagyon sok! — felelte Pollák János agrármérnök, az ógyallai (Hurbanovo) szövetkezet elnöke. — A komáromi járásban az első ilyen tényező a vízgazdálkodás. Mindig azt mondjuk, a mezőgazdaságban az időjárástól függ minden. Pedig csak egy bizonyos mértékig függ a termelés eredményessége az időjárástól. A vízgazdálkodás alapszabályait a talajmüveiésben be kell tartani! Tavasszal, főleg a homokos részeken, a lehető legkevesebb müveletet szabad csak a földeken végezni, hogy meggátoljuk a talajvíz kipárolgását. Van még egy nagyon jó módszer, Magyarországon bevált, a mi körülményeink hasonlítanak az ottaniakra. Talajlazítást alkalmaznak, ezzel meggátolják a talaj mélyebb rétegeiből a víz elpárolgását. Mi nem végzünk talajlazitást, mert nincs talajlazító gépünk. Tudtommal a trebisovi traktorgyár az idén kezd ilyet gyártani. Remélem hamarosan kapunk belőle. Harmadik megoldás az öntözőberendezés. Bizonyos befektelést igényel, de ez maximális kihasználás esetén hamar megtérül. Szövetkezetünk földterületének negyven százalékát öntözni tudjuk. Jut a gabonára is, és ez segít a magasabb hektárhozam elérésében. Persze, ahol nem tudnak ilyen nagy területen öntözni, ott elsősorban a zöldségféléket, valamint a takarmánynövényeket és a cukorrépát locsolják. Az öntözéssel talán sikerül az időjárás szeszélyeit kiküszöbölni. A másik, embertől függő tényező szerintem — folytatja Pollák mérnök — az agrotechnikai Borka Gábor évek óta jó minőségű, gyors és pontos munkát végeznek. Ilyenkor kénytelenek nyújtott műszakban dolgozni, mert később szárad s hamarabb túl nedves nálunk a talaj. Minden évben a vizzel küszködünk. 15—20 százalékos vízkárunk szokott lenni, ha megárad a Vág—Duna, belvizek keletkeznek. Itt vízböségröl beszéltek, pár kilométerrel arrébb, a könnyebb, homoktalajokon szárazság gyötörné a kultúrákat, ha nem öntöznénk. Utam utolsó állomásán egy olyan embert kerestem fel, aki a mezőgazdaság szocialista átalakítása kezdetétől műveli, tehát jól ismeri a komáromi járás földjét. Térben és időben kellő áttekintéssel, tapasztalattal bír. Tőle azt kérdeztem, hogy szerinte mi az, ami a magasabb hektárhozamokért vívott harcban az emberen múlik? Pollák János határidők betartása, bár itt már közbeszólhat az időjárás. Ha nem tudjuk kellő időben elvégezni a talajelökészítést, a vetést, a tápanyagutánpótlást, a növényvédelmet, csökkennek a terméshozamok. Ha visszamegyünk az időben s megnézzük a kezdeti évek kimutatásait, huszonöt-huszonnyolc métermázsás hektárhozamokkal találkozunk. Az évek teltek, a hozam növekedett. Eredményeink nemcsak stabilizálódtak, hanem egyre többet is termeitünk, a fejlődés nem állt meg. A további úton sem lesz elég a jobb biológiai értékű vetőmag, az ésszerűbb, tudományosabb tápanyagutánpótlás és vegyszerezés. Az odaadó munkára, az emberi észre, értelemre ezután is szükség lesz. FISTER MAGDA (PrandI Sándor felvételei) Hétvégi levél A Szövetségi Statisztikai Hivatal nemrég hozta nyilvánosságra a népszámlálás eredményeit, mely a lakosság nemzetiségi összetételén kívül tartalmaz néhány érdekes adatot az elmúlt tíz évben elért fejlődésről. Ezek az adatok igen elgondolkoztatóak, különösen akkor, ha ezeket nem tiz-húsz de mondjuk 30—35 év távlatából értékeljük, összehasonlítjuk mindazzal, ami az ötvenes évek elején még távolról sem volt olyan szinten, mint ma. Ez azért is fontos mert azóta már felnőtt egy új nemzedék, amelynek számára mindaz, amit az idősebbek átéltek, úgy jelentkezik. mint át nem élt történelem. A Szövetségi Statisztikai Hivatal jelentésében például felfigyeltem arra, hogy amig 1961-ben a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban mindössze 33,3 százalék lakás rendelkezett zuhanyozóval vagy fürdőszobával, 1980-ban a lakásoknak már 79,7 százaléka rendelkezett ezekkel a vívmányokkal. Ehhez tartozik még, hogy lényegesen csökkent az egy lakásra jutó lakosok száma, s ezzel párhuzamosan Szlovákiában 33,2 négyzetméterről 45,5 négyzetméterre növekedett átlagosan egy-egy lakás hasznos lakóterülete. Mindez azt jelenti, hogy lényegesen kényelmesebb viszonyok között élünk, mint tiz-húsz éwel ezelőtt. Ez a fejlődés egyszersmind azt bizonyítja, hogy a CSKP XIV. és XV. kongresszusának a társadalom fejlesztésére hozott határozatait lényegében teljesítjük. Mindez azonban még távolról sem jelenti azt. hogy meg lehetünk elégedve, hiszen még mindig nagy problémákkal küzdünk, máig sem tudtuk kielégíteni mindenkinek a lakásigényét, ami különösen égető kérdés, például a fiatal házasok esetében, mert a családalapítás saját lakás, otthon nélkül nagy problémákkal jár. A felhozott példák azonban azt igazolják, hogy e területen is felfelé ivelö tendencia mutatkozik, tükrözve a párt- és állami szerveknek arra irányuló törekvését, hogy a szocialista Csehszlovákia minden polgára családjával összkomfortos lakásban éljen. Eddigi eredményeink feljogosítanak bennünket arra a meggyőződésre, hogy ez az idő mielőbb bekövetkezik. Ha azonban a még meglevő hiányosságok ellenére a lakáskultúra jelenlegi színvonalát öszszehasonlitjuk a 30—35 éwel ezelőttivel, meg kell látni, hogy abban az időben ritkaság volt a fürdőszoba vagy a zuhanyozó még az olyan lakásokban is, amelyeket a letűnt kapitalista társadalom elsöosztályúként tartott nyilván. A 30—35 éwel ezelőtti időknek az volt a fö jellemzőjük, hogy még gyakran találkoztunk vizes, egészségtelen pincelakásokkal, mint a tőkés társadalom szociálpolitikájának örökségével. Olyan lakások sem mentek ritkaságszámba, ahol még az ötvenes évek elején is petróleumlámpával világítottak. Úgy is mondhatnánk, hogy az elmúlt 25—30 év dolgozóinak számára út volt a petróleumlámpától az összkomfortos lakásig. S ezt szocialista államunk következetes szociálpolitikájának köszönhetjük, mely a népet, a nép érdekeit szolgálja. A szocialista állam számára nem frázis, hogy minden igyekezetünk központjában az ember, az emberről való gondoskodás áll, hanem élő valóság, amely anyagilag és kulturális téren egyre gazdagabb életünkben jut kifejezésre. Ezen az úton egy újabb állomás lesz pártunk XVI. kongresszusa, amely újabb sikerekre serkentő határozataival ösztönzést ad majd az építő munka ütemének, szocialista társadalmunk sokoldalú fejlődésének. 3