A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-14 / 11. szám

Tudomány-technika Útra készen az ürrepülőgép Három évvel az eredetileg kitűzött határidő után ez év március 14-én szeretnék első útjára bocsátani az Egyesült Államok űrrepü­lőgépét, a Space Shuttle-t. A jelentések szerint a gépen sikerült megfelelően elhe­lyezni azt a 4500 hövédö csempét, amely hivatott megóvni a járművet attól, hogy visz­szatértekor, a sűrűbb légkörbe való beleme­rülésekor, elégjen. Az újfajta űreszköz első példányának, a Columbiának az 50 éves John Young és a 43 éves Robert Crippen lesz az utasa. A NASA most először próbál ki egy új űreszközt úgy, hogy az rögtön embert is szállít. Az 54 és fél órásra tervezett repülést arra szánják, hogy kipróbálják a gépet. Az első négy repülést úgy hajtják végre, hogy ha a magasba emelkedéskor vészhelyzet áll elö, az űrrepülők katapulttal — kivető szerkezet­tel — megmenekülhessenek. Ha a próbák sikerrel járnak, az ötödik repülés előtt a katapultokat eltávolítják, s a kiszállónyilások helyére ablakok kerülnek. A tervek szerint a fölemelkedés után két perccel a gyorsító rakéták leválnak, s az indítóállomástól. Cape Canevaraltől 200 km-re keletre az Atlanti-óceánba hulla­nak. További hat perc múltán a fő hajtómű­vek kikapcsolódnak, s a külső hajtóanyagtar­tály leválik. Ekkor az űrrepülőgép 30 km-rel lesz az Atlanti-óceán felett, s Nyugat-Afrika irányába tart. Két perccel ezután begyújtják azokat a hajtóműveket, amelyek a gépet 100—270 km magasságú ellipszis alakú Föld körüli pályára juttatják, majd amikor ezeket a hajtóműveket másodszor is bekap­csolják, kialakul a végleges, a Földtől mint­egy 270 km-re húzódó körpálya. Ha a hajtóművekben hiba támadna, az ürrepülőnek három eshetősége van. Ha a hiba két percen belül következik be, egy körív megtétele után a gép visszatérhet a felbocsátás helyére. Ha már túljutott az első két percen, vagy — a Földnek egyszeri meg­kerülése után — kényszerleszállást végez Új-Mexikóban, vagy egy 200 km-es Föld körüli pályára emelkedve többször megkerüli a Földet, s az USA légiflottájának kaliforniai Edwards támaszpontján, az ottani 11 km hosszú kifutópályán leszáll..Ezeket a mentő­akciókat mind vagy a pilóták irányítanák, vagy a gépen levő számitógépek vezérelnék. Ha minden sikeresen alakul, a leszállás a manőverező rakétákkal való fékezéssel kez­dődik valahol az Indiai-óceán felett. Harmincöt perccel később a Columbia belép a sűrűbb légkörbe 130 km-rel Földünk felett, miközben az orra 40 fokos szöget zár be a Földdel. A leszállópálya az említett Edwards támaszpont. A nyugat-európai országok űrszervezete, az ESA elindította Cape Canaveralba a Spa­celab modelljét, hogy azt a NASA kipróbál­hassa, s megvizsgálhassa: jól illeszkedik-e a Space Shuttle-hoz. Ez utóbbinak ugyanis az lesz a feladata, hogy a Spacelabet az űrbe emelje. Az első — már működőképes — példányt 1981-ben, a másodikat 1982-ben vagy 1983-ban szeretnék elkészíteni. A Spa­celab elöször valószínűleg 1983 júniusában, másodízben 1983 novemberében repül majd. Útjának tervezett időtartama egy hét, egy hónap. A Spacelabnek — amely mindvé­gig hozzá lesz kötve a Space Shuttle-hoz — azt a feladatot szánják, hogy túlnyomásos fülkéjében és a gépből a légüres térbe kinyú­ló rakodólapokon kutatók kísérleteket végez zenek. (Az Egyesült Államok hadügyminisztéri­uma közölte, hogy a Space Shuttle-on, már az első útján, katonai célú kísérleteket is végeznek. A Columbia személyzete — egye­bek között — egy olyan lézeres készüléket visz magával, amely világűrbéli fegyverek célzókészülékéül szolgálhat...) Eceteső Nagy-Britanniában 1979 folyamán több­ször is 2,4 pH, értékű esőt regisztráltak, ami körülbelül megegyezik az ecet savanyúságá­nak mértékével. Franciaország sincs jobb helyzetben, de az NSZK és más ipari orszá­gok sem: szinte az egész világ ki van szolgál­tatva a növekvő savasságú esőknek, amelyek nemcsak az épületeket, hanem az élő kör­nyezetet is veszélyeztetik: a madarakat, a halakat, a növényzetet. Ez a savasság 60 százalékban az iparból és a háztartások fűtéséből származó, a lég­körben szétoszlott kén-dioxidból ered. To­vábbi 35 százalék pedig a gépkocsik belső­égésű motorjaiból származik. Az atmoszférába juttatott vegyi anyag mennyisége elképesztő: csak az Egyesült Államok és Kanada 50 millió tonna kén-di­oxidot és nitrogén-oxidot ereszt a levegőbe évente. A nyugat-európai adatokat nem is­merjük, de bizonyára azok sem alacsonyab­bak. Tetézi a bajt, hogy ezek a mérgek minden­hová szétáramlanak a légkörben. A savesők kevésbé iparosított országokat is elérnek, például Skandinávia államait. Az Atlanti­óceánon túl ötvenezerre becsülik a savassá vált víz miatt kipusztult tavak számát. A savanyú esó a köztéri szobrokat sem kíméli. (A kémiában kevésbé járatos olvasók szá­mára összehasonlításul: a pH-t, azaz a hid­rogénion-koncentrációt 15 fokú skálával mérik. Az 1 -es érték a legmagasabb (savas kémhatás), a 14-es a legalacsonyabb (lúgos kémhatás) értéket jelenti. A semleges kém­hatás pH-értéke 7; az 5,6-nál alacsonyabb jelzőszám már veszélyt jelent.) Ne tudja a bal félteke ... Betty Edwards húsz évvel ezelőtt egy kalifor­niai középiskolában volt rajztanár. Döbben­ten tapasztalta, milyen nehezen sajátítja el legtöbb tanítványa a rajzolás alapelemeit, hiszen az „nem áll egyébből, mint hogy bizonyos módon nézünk egy bizonyos dolog­ra, és amit látunk, átvisszük a papírra". Csakhogy amikor megpróbálta elmagyaráz­ni, milyen is az a „bizonyos" mód, nehézsé­gei támadtak. Egy szép napon aztán egy hirtelen támadt ötlettel kiosztotta tanítványai között egy Pi­casso-rajz reprodukciójának példányait, s megkérte őket, másolják le, de úgy, hogy fejjel lefelé tartják az eredetit. Az eredmény megdöbbenésére jobb volt, mint várta: ta­nítványai felülmúlták addigi önmagukat. Akármilyen rejtélyesnek tűnik is a dolog, természetesen van magyarázata. A jelenség az agyi féltekék munkamegosztásával függ össze: másra használjuk a bal, másra a jobb féltekénket. A legjobb példát erre olyan, epilepsziások­kal végzett kísérletek nyújtották a hatvanas években, akiknél sebészi beavatkozással megszüntették az összeköttetést a két félte­ke között, hogy a betegség terjedését némi­leg korlátozzák az agyban. Az egyik ilyen beteg egyszer azt a feladatot kapta, hogy építőkockákból rakjon ki egy bizonyos alak­zatot. Jobb kezével látott hozzá (amelyet a bal félteke vezérel), de nem sikerült a felada­tot megoldania. A bal keze (a másiktól füg­getlenül, a jobb félteke irányítása alatt) megpróbált segíteni neki, de a jobb kéz elhessegette. A beteg később egyszerűen ráült a bal kezére, hogy ne kotnyeleskedjen bele a dologba. A kísérletet vezető pszicho­lógusok tanácsára végül bal kézzel látott hozzá, s a feladatot sikerrel megoldotta. A bal félteke tehát ragaszkodott hozzá, hogy elvégezze a feladatot, holott nyilvánva­lóan alkalmatlanabb volt rá, mint a másik. Ennek egyetlen ésszerű magyarázata az, hogy a bal félteke irányító funkciót lát el, az irányítja a beszédtevékenységet, az végzi a logikus gondolkodást, míg a jobb félteke — többek között — a térérzékelést, a művészi tevékenységet irányítja. A jó rajzolás alapfel­tétele tehát az, hogy a jobb féltekét felsza­badítsuk a bal félteke uralma alól. Ha egy portrét fordítva másolunk, nem befolyásol­nak a személyekről, a testrészekről alkotott fogalmaink; egyáltalán nem biztos, hogy rajz szempontjából mindig azok a fontos voná­sok, amelyek az egyes testrészek fogalmi elkülönítéséhez a legalkalmasabbak. Jobban lerajzolhatunk például egy orrot, ha nem A két „fordított" másolat zavar minket az orr fogalmáról kialakult álta­lános képünk. Ezt a Picasso Sztravinszkij­portréjának lerajzolásából álló teszt eredmé­nyei statisztikailag is igazolták: az a nyolc­vannégy diák sokkal pontosabban reprodu­kálta a rajzot, aki fordítva másolta, mint a másik nyolcvannégy, aki a megszokott hely­zetben tette maga elé. Betty Edward első meglepő felfedezése óta kikísérletezte azokat a módszereket, me­lyeknek segítségével meg lehet mindenkit tanítani arra, hogy a jobb féltekéjére hallgas­son, ha rajzol. És ehhez még arra sincs szükség, hogy a modell tótágast álljon. t o Az eredeti Picasso-rajz A két hagyományos módon készült másolat

Next

/
Thumbnails
Contents