A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-14 / 11. szám

A Csemadok életéből válón aranysávos kategóriába rangsoroltak bennünket. A következő évben ugyanezt a sikert értem el a felső tagozatos énekkarral. Ezután életemnek egy új szakasza következett. 1977-ben a nagyszarvai (Rohovce) általános iskolába kerültem. Itt már régóta nem volt zeneszakos pedagógus, tehát énekkari munka sem. Megbízást kaptam a zenei élet fellendítésére. Fő feladatom az énekkar megszervezése lett. Kezdetben ez a munka elég nehéznek bizonyult, mivel a tanulók zömmel bejárók a szomszédos falvakból, s mert idáig nem volt énekkar, nehezen szokták meg a közös énekléssel járó nehézségeket. Nem tagadom, én is gyakran elkeseredtem egy-egy próba közben, látva, hogy a gyerekeknek fárasztó és unalmas az újra és újra való kezdés, ha nem sikerült egy-egy rész a gyakorolt műből. Nem voltak hozzászokva az igényes munkához és csak fokozatosan értették meg, hogy a jó eredmény eléréséhez óriási akarat és türelem, sok-sok fáradozás kell mindkét részről. Bár az énekkar csak szeptemberben alakult, már felléptünk az Októberi Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepélyen. Műsorunkban nemcsak egyszólamú, de többszólamú forradalmi dalokat is előadtunk. A kezdeti sikereken felbuzdulva beneveztünk — főleg az iskola vezetőségének kívánságára — a járási gyermekkari fesztiválra. Ez az első nekifutás sikeresnek bizonyult, hiszen a fesztiválon bronzsávos minősítést szerezve néhány régebben működő énekkart is megelőztünk. Munkahelyemen kezdettől fogva nagyra becsülik tevékenységemet, hiszen az iskola igazgatóságának óhaja teljesült az énekkari kultúra fellendítésével. A második évben ezüstsávos minősítést szereztünk. Ezen a fesztiválon már a képen is látható formaruhában léptünk fel. Az 1979/80-as tanév volt számunkra eddig a legsikeresebb, annak ellenére, hogy az énekkar tagjainak többsége igen sok időt áldozott a spartakiád-gyakorlatok betanulására. Az előző év sikerén felbuzdulva, s látva az előttünk álló nehéz feladatokat, a tanulók hajlandók voltak a téli és tavaszi szünetükből, valamint a szabad szombatokból néhány napot feláldozni gyakorlásra. A járási fesztivál előtti hetekben úgyszólván mindennap gyakoroltunk. Fárasztó volt ez nekem, de a gyerekeknek is. Ekkor kezdték megérteni, hogy csak céltudatos és fegyelmezett munkával érhetünk el még szebb sikereket. A fáradságos munka nem volt hiábavaló. A járási énekkari fesztiválon már aranysávos minősítést értünk el. A gyerekekkel együtt én is végtelenül boldog voltam. Másnap az iskolában mindenki örült a szép eredménynek, söt az iskola igazgatója, Horváth Lajos a tanulók előtt gyönyörű virágcsokorral köszönte meg az énekkar tagjainak és nekem ezt az iskola számára is örvendetes eredményt. A járási fesztiválon szerzett minősítés alapján meghívtak bennünket a Csengő Bemntatkozom. Az éneklőcsoport Énekszó 80 nevü országos énekkari fesztiválra. Ez újabb nagy és kitartó munkát követelt. Megint elkezdődött a szinte mindennapos gyakorlás, míg június közepére, a fesztivál idejére elkészültünk. Úgy éreztük, hogy fellépésünk sikerült. Meglepetésként ért bennünket, hogy a zsűri a sok régi kiváló kórus mellett a miénket is aranykoszorús minősítésre tartotta érdemesnek. S mindez csupán bárom év munkájának a gyümölcse. Szabad időm jelentős részét kulturális munkára fordítom. Az iskolai énekkar tagjai közül csoportokat alakítottam, s ezekkel különböző helyi ünnepségeken veszünk részt. A faluban tagja vagyok a CSEMADOK-szervezet vezetőségének. Két éve működik a lányokból álló éneklöcsoport, s ezzel szintén részt veszünk különböző rendezvényeken. 1973-tól ez év tavaszáig tagja voltam a CSMTKÉ-nak. Sajnos a sokrétű kulturális és egyéb munkák mellett ezt az igényes feladatot már nem tudtam továbbra is vállalni. A még megmaradó szabad időmet felüdülésképpen kötéssel, kézimunkázással, olvasással töltöm el. Férjem, aki szintén pedagógus, nagyon megértő sokrétű elfoglaltságom iránt. Minden otthoni munkámban segítséget nyújt. Legközelebbi terveim közé tartozik, hogy iskolánkban szeptembertől alsó tagozatos tanulókból kórust szervezek. Ezzel egyrészt saját munkámat szeretném megkönnyíteni, másrészt a gyerekek némi tapasztalattal jönnének a nagyok közé. Remélem, igy majd fokozatosan megoldódik az a jelenleg még fennálló probléma, hogy a gyerekek szinte egyszerre, átmenet nélkül csöppennek bele az énekkari munkába. GÚGH ÉVA Gyökeres Jenő felvétele Vannak, akik műveket hagynak ^Í^HH^^. maguk után, má ^KBtjŰSB^k. sok semmit. Na alatt mossa ^^^^BB^^nEB el emléküket az ^^^^BB^ idö. De úgy ér ^B^BL zem, hogy akik tesznek valamit a séges követőik is BHBI^H^BB akadnak. Puha/a Margit Ha most egy kicsit visszapillantok a múltba, az érettségire, főiskolai tanulmányaimra, úgy érzem, említésre méltó az a sok műsor, amit szerveztem, biztosítottam. 1964-ben érettségiztem, 1968-ban fejeztem be főiskolai tanulmányaimat, s az iskolában azonnal megbíztak a tánccsoport vezetésével. Elvégeztem Bratislavában a hároméves koreográfiai tanfolyamot. Nagyon sokat tanultam Quittner Jánostól és Takács Andrástól. Nem kis büszkeséggel írom le, hogy azóta minden évben megnyertük járásunkban az első díjat. Háromszor kerületi versenyen is szerepeltünk. Háromszor vettünk részt a zselizi (Zeliezovce) Országos Népművészeti Fesztiválon. A Nemzetközi Gyermekév tiszteletére húszperces műsorral szórakoztattuk a közönséget. Itt is a megtisztelő második helyen végeztünk. Amikor pedig nálunk, Nagykaposon (Veiké Kapusany) vendégszerepelt a szerencsi énekkar, föllépett az én csoportom is. A vendégek nagy elismeréssel nyilatkoztak munkámról és arra kérték a vezetőséget, hogy legalább egy évre kölcsönözzenek ki. Örültem a dicséretnek, de számomra mégis az a legnagyobb öröm, hogy a tánccsoport már 60—60 tagból áll és hetente kétszer minden kényszer nélkül próbál. A vidéki gyermekek kedvéért majdnem minden szombatomat, vasárnapomat föláldozom. A világ legtermészetesebb dolgának tartom, hogy a különböző rendezvényeken szerepelek a csoportommal, terjesztem iskolánk jóhírét. Azt azonban nehezen tudnám felmérni, hogy mennyi többletmunkát vállalok. Iskolán kívül nem az órán alkalmazott módszerrel dolgozom. Vállamra nehezedik a szervezés és a rendezés minden apró-cseprő gondja. PUHALA MARGIT Alsó tagozatú zeneszakos pedagógus vagyok. 1973-ban végeztem a Nyitraí Pedagógiai Főiskolán. Utána a bösi (Gabcikovo) általános iskolában kezdtem tanítani. Sajnos zenét nem taníthattam, mert az iskolán rajtam kívül még négy zeneszakos pedagógus volt. Persze a zenét, zenélést nem tagadtam meg. Aktívan tevékenykedtem a helyi CSEMADOK-szervezetben: tagja voltam az énekkarnak, s közben segítettem Horváth Piroska karvezető munkájában; női éneklőcsoportot vezettem; részt vettem zenés (népdal, nóta, operett) estek szervezésében és begyakorlásában. Pedagógiai munkám harmadik évében megbíztak az alsó tagozatos énekkar megszervezésével és vezetésével, ami elég sikeresnek bizonyult; a járási gyermekkari feszti-I n