A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-07 / 10. szám

Tárgyak és történelem SULYKOLÓFÁK - MÁNGORLÓK A népi díszítőművészet egyik leggazdagabb és legváltozatosabb ága a faragás, a „pásztorművészet". Ez a művészkedés általános velejárója és kifejezője a népi kultúrának. A faragó pásztorok munkájának elsődleges anyaga a fa. Fából készült a pásztor legtöbb használati tárgya: a gazdag díszítésű bot, ostornyél, juhászkampók, fejszenyél, kásakeverő, bicskanyél, tükrös, hogy csak a legjellemzőbbeket említsük. A pásztor azonban nemcsak saját használati tárgyait készítette el, sok olyan alkotása van, amelyet másoknak faragott. Ezek közé tartoznak olyan apró háztartási eszközök, mint a sulykolófák, mángorlók, fali sótartók és gyermekjátékok. A mángorlót a vászonneműek mosás utáni kisimítására, fényesftésére használták. Gyakran szerepelt lakodalmi ajándékként is. A múzeum birtokában lévő mángorlók közül az egyik téglalap alakú, az alsó felülete teljesen sima, a felső része pedig vésett díszítés szívvel, rozettával és levelekkei. Az alján latin nyelvű felírás: Annodi 1710 JA Ml, azaz Anno Domini 1710 JA Ml. A nyél vége kör alakú, ugyancsak rozettás díszítéssel. A másik mángorló felső lapja kissé domború, ez súlyosabbá teszi, s így alkalmasabb az anyag simítására. Díszítése a felső lapon faragott mértani vonalak, az alsó lapja teljesen sima. A sulykolófák — a Csallóközben patélók — a mángorlóhoz hasonló, kisebb méretű, egyáltalán nem díszített eszközök, amelyeket mosáskor a ruha tisztítására használtak. Ezzel verték a ruhát, hogy könnyebben megtisztuljon. Erdélyben viszont a sulykolófákat is díszítették. MARCZELL BÉLA