A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-07 / 10. szám

Az alábbiakban, mivel érdekesnek találtuk, közöljük az Élet és Tudomány idei, 5. számában, Dr. Kovássy Zoltán aláírással megjelent cikket: Még manapság is sokat vitatkozunk a női egyenjogúságról, noha alkotmányunk szavatolja azt, de hogy mennyire is egyenlőtlen volt valójában hajdan a nők helyzete, az már feledésbe merült. Magam most ezzel kapcsolatban egy-két olyan adalékot szeretnék ismertetni, amelyekre ugyan szűkebb családom múltja iratanyagát lapozgatva bukkantam, de úgy érzem, közérdekűen világítanak rá az egykori helyzetre. A XIX. század utolsó negyedében az iparosok oktatására alakított máramarosszigeti úgynevezett Szabad Lyceum titkári tisztét évtizedeken át, egészen 1908-ban bekövetkezett haláláig nagyapám, Kovássy Zoltán, a város tanítóképzőjének igazgatója töltötte be. Az iparostanonc-képzésnek és a gyárépítésnek sajtó útján való propagálásán kívül ő már több mint száz évvel ezelőtt azt hangoztatta, hogy rendezni kell a nők társadalmi helyzetét. A Máramaros című lap 1867. január 12-i számában Tágabb teret a nőknek is! című vezércikkében a következőket írta: „Csak két dologra, a társadalom utolsó emberének is fel akarjuk hívni a figyelmét. Először arra, hogy ezek a' „jelen viszonyok" nem állandók. Napról napra változnak azok. Jókai egy budapesti felolvasásában — Nők a tűzhely mellett — felmagasztalta a feleség hivatását, azon királyi pálcával, melynek fözökanál, pecsenyeforgató, laskanyújtó a neve. De jól vah ez így? Másképpen nem is lehet?" Majd eme gondolat ellentéteként leszögezi : „Az. ősember" erkölcsileg felelős a női egyenjogúsítás ügyének előmozdításáért azon esetre, ha a jelenlegi állapot mégsem lenne olyan jó, mint aminőnek igen sokan hiszik. A nők nem élvezik mindazon előnyöket, melyeket mint természeti lények ők is élvezhetnek jogosan, s amelyeket a férfinem élvez. Hisz' a társadalmi élet vezetője, intézője és fenntartója az „ember" kellene, hogy legyen, tekintet nélkül a nemre." Igen éles előrelátásra utalnak a cikkíró következő sdrai is. „Annál fejlettebb, egészségesebb a társadalmi élet és annál boldogabb a földi létért küzdő emberiség sorsa valahol, minél többen tudják egyedei közül saját erejükön magukat fenntartani. Ez örök igazsággal ellenkezik tehát a jelenlegi nevelési rendszer és társadalmi felfogás szerint örök keresetképtelenségre kárhoztatni a nőt, míg hajadon, midőn család és vagyon nélküli özvegy. De óhajtjuk igenis, a földi foglalatosságok könnyebb részéből aránylag többet vegyenek ki a férfiak kezéből a nők. Hogy így a helyes, természetes egyensúly minél előbb helyre álljon!" Szükségesnek vélte, hogy a nők is választók és választhatók legyenek, s így nekik is befolyásuk legyen az egész társadalom életére kiható törvények létrehozásában. S hogy valójában mily lassan és nehezen hódított tért az egyenjogúsítás óhaja, annak ugyancsak Kovássy Zoltán egyik 1903. évi sajtókommentárjában — Nők, mint jogászok — találtam bizonyítékát. Bírálata a budapesti tudományegyetem tanácsára vonatkozott, amely elutasította egy érettségizett leánynak azt a kérelmét, hogy joghallgatónak vegyék fel: az orvosi vagy a bölcsészeti fakultásra küldték tovább. „A jogi pálya még mindig bezárt ajtó, mégpedig erös vasajtó, amelynek betörése nagyon sok munkába fog kerülni. De mint ez az eset is mutatja, döngetik a bezárt ajtót erősen" — írta nagyapám, s érvei között egy érdekes ellenpéldára is hivatkozott. Egy ausztráliai nőügyvédre, akinek akkor már virágzó irodája volt Melbourneben, s erös vetélytársa lett a férfi ügyészeknek. Söt: „. .. egy briliáns védelme útján tett szert vőlegényére is." Ezért helytelen az egyetemi tanács állásfoglalása, mert ha már a nök lehetnek tanárok, tanítók, orvosok, vasúti tisztviselők, „miért ne lehetnének ügyvédek, közjegyzők és közhivatalnokok?' így a százesztendős panasz! Színes, egyszerű és ötletes hímzésmintákkal nemcsak a főzés közben használt kötényt tehetjük hangulatosabbá, de mint képünk jelzi, a konyha is hangulatosabbá válik. S egyedül vagy kettesben, ám mindenképpen vidámabban megy a sütés-főzés is. ZÖLDSÉGLEVES HÚSGOMBÓCCAL Hozzávalók: 1 fej vöröshagyma, 4 dkg olaj vagy zsir, 1 csomag vegyes zöldség, 20 dkg leveshús, 1 gerezd fokhagyma, 1 kávéskanál vegeta, 2 szem szegfűbors, 3 szem feketebors, só, szerecsendió, majoránna, törött feketebors, petrezselyemzöldje, 1 db zsemle, 1 db tojás, 2 evőkanál dara, 1 kávéskanál paradicsompüré. Készítése: A zöldséget olajban megpirítjuk, hozzáadjuk a paradicsompürét, felöntjük 1 liter vízzel, beletesszük a húst, fűszereket, sót és takaréklángon puhára főzzük, majd a húst kivesszük, ledaráljuk, hozzáadjuk a finomra vágott hagymát, fokhagymát, áztatott zsemlét, törött feketeborsot, majorannát, petrezselyemzöldjét, reszelt szerecsendiót, tojást, vegetát, darát, jól összedolgozzuk, vizes kézzel gombócokat formálunk és a levesbe téve kb. 15—20 percig lassan forraljuk. A PETREZSELYEM Mindenki ismeri a petrezselymet (Petroselinum hortense). A Balkán félszigetről származik, gyógyhatása van. Több fajtáját termelik (a göndörlevelűt mint dísznövényt), de vadon is terem. A gyökerét használjuk, amely fehér és édeskés ízű. Gyógyászati célokra csak másodéves gyökeret gyűjtenek. Lemosás után gyorsan szárítják. A gyökéren kívül termését is felhasználják. A gyógyászatban a petrezselyemgyökér kitűnő diuretikum (vizelethajtó). Ezért nem hiányzik a SPECIES UROLOGICAE veseteából sem, amelyet vesegyulladás és hólyaggyulladás esetén használunk, vagy önmagában, vagy szintetikus gyógyszerekkel együtt, pl. az URAMID és SULFISOXAZOL tablettákkal vagy a CYSTENAL és a SPASMO-CYSTENAL cseppekkel, amelyekben gyógynövényekből való és szintetikus hatóanyagok vannak. Használjuk még mint stomachikumot (étvágygerjesztőt), karminatívumot (szélhajtót), afrodiaziakumot (nemi szervek szabályozóját) és mint emenagógumot (menstruációszabályozót). A petrezselyem terméséből (magjából) készül az az illó olaj, amely vizelethajtó tulajdonságán kívül a méhre is hat. Lám a petrezselyem, amelyet eddig „jelentéktelen" zöldségnek tartottunk, milyen sokféle gyógyerőt tartalmaz. Az állatokon végzett kísérletek bebizonyították, hogy a petrzselyem illó olaja erös méhösszehúzódást vált ki. Ezt a hatást a tiszta aromatikus myristicin egymagában már 1 : 100 000 hígításban is kiváltja. Ezek az aromatikus anyagok hasonló mámort okoznak mint az ismert hasis. Természetesen ez a hatás csak kísérleti szempontból érdekes, mert a petrezselyem illó olaját tisztán nem lehet használni, ugyanis kellemetlen mellékhatásokat és károsodást okoz szervezetünkben, például erös gyomorbántalmakat és később súlyos vesegyulladást. Ezt az erős hatását a gyógyászat használja fel. Kis mennyiségben nem okoz mérgezést, ellenkezőleg: gyógyulást. A petrezselyem külsőleg is használható. Ha zöld szárát kezünkben szétdörzsöljük, és nedvével bekenjük magunkat (arc, nyak, kéz), megóv a szúnyogoktól és a legyektől. Dr. Nagy Géza I n