A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-03 / 1. szám

— Elárulják végre, hogy tulajdonképpen miről van szó? — Természetesen, drága hölgyem — mondta a seriff kedvesen. — Én vagyok a körzeti seriff. Tegnap éjjel South Cityben meggyilkoltak egy férfit. Valami csavargó lehetett az áldozat. Most a gyilkost üldözzük. A sportkocsi tulajdonosa majdnem felkacagott ... — Miből gondolják, hogy az én potyautasom a tettes? — Hát... ha megtaláljuk nála a kést, akkor nyomon vagyunk — mondta a seriff. — A csavargót ugyanis egy késsel nyírták ki. Azt a kést eldobhatta a gyilkos, ez igaz ... mégis... Az lesz a legjobb, ha elvisszük a fickót a rendőrállomásra. Talán nem ő ölte meg, de ... Indulás, fiú! — Magukkal tartok — mondta a nő hirtelen. — Talán a segítségükre lehetek. Ha az én tanúvallomásom jelent valami... hiszen én vettem be a kocsimba, nem igaz? Engem szépen beültettek a rendőrkocsiba. A seriff elfoglalta az én helyemet a szőkeség mellett. A város felé gurultunk. Hamarosan bependerített az a goromba hekus a seriff irodájába. A kopó bosszúsan motyogott valamit az orra alatt. — Miért nem köpöd ki az igazat? — szegezte nekem a furcsa kérdést. — Mire a seriff megérkezik, mi mindent elvégezhetünk. Hová rejtetted el a kést? Hallgattam. Mi mást tehettem? Aztán a rendőr megparancsolta, hogy vegyem le a kabátomat. Olyan eszeveszetten kutatott a zsebeiben, mint valami éhes patkány, de semmit sem talált. — Nem értem ... Miért buknak a molett nök az ilyen nyápic alakokra, mint amilyen te vagy? — mondta végezetül nagyon, de nagyon dühösen. A kabátot az arcomba vágta, majd az öklével belecsapott a gyomromba. Aztán az arcomba. Belökött egy bűzös cellába, és bezárta az ajtót. Pánikba estem. Szinte biztosra vehettem, hogy gyilkosság vádjával letartóztatnak és a vádlottak padjára küldenek. Te jó ég! Hiszen nincs alibim. Az igazság csak a gazdagokat pártolja, s én szegényebb voltam a mezei pocoknál is. Azonkívül barátaim sem voltak. Ez a szőkeség .. . igen .. . ő talán kihúzhat a csávából. Magam sem tudom, miért, de bíztam benne. Pedig a nevét sem tudtam. Végül megérkezett a seriff. Mégis emberségesebben bánik velem, mint a segédje. Vele legalább el lehetett beszélgetni. Logikusan. A kopó nem verheti széjjel a pofámat a seriff jelenlétében, nem igaz? A nő' azonban eltűnt. — Hová dugtad el a kést, fiú? — ismételte meg a kérdést a seriff. — Nem volt késem és nem öltem meg azt az embert. — Gondolkozzál. Majd eszedbe jutnak a részletek holnap ... vagy holnapután. A barátnőd majd csak megunja a várakozást és elkotródik a városból. Reggel a kopó kinyitotta a cella ajtaját. A kezében a nadrágszíjamat tartotta. Alaposan fültövön csapott. Ez volt a reggeli tornája a nyavalyásnak. — Tessék kimászni az odúból — mondta és ledobta a szíjat a padlóra. Néhány perccel később megérkezett a seriff. Méghozzá szerfelett dühösen. A fiókból előszedett egy kopertát: benne a pénz, amelyet a segédje elszedett tőlem. — Ne vesztegesd az időt a pénz átszámolásával, hanem takarodj a városomból, de tüstént. Ha még egyszer elcsíplek a körzetemben, mondd el az utolsó imát Szent Péternek. Szabadon engedlek, de csak azért, mert ma éjszaka ismét meggyilkoltak egy férfit. Hasonlóképpen, mint a múltkor... és ugyanazzal a késsel. Elhagytam a várost. A nap pokolian sütött. Az aszfalt már-már olvadozott, pedig még tíz óra sem volt. A sportkocsi hirtelen lefékezett mellettem. A szőkeség mosolygott felém. A mai nap jól kezdődik, gondoltam. Leültem a vezető mellé és vigyorogva megjegyeztem: — Merem remélni, hogy még ma elhagyjuk ezt a dögunalmas körzetet?! A nő mosolyogva válaszolt: — Erre minden pénzét ráteheti, fiú. — Örülök, hogy ismét összefutottunk. — Hát még én ... Egy ideig hallgattunk s aztán azt mondtam: — A tegnapiak után ismét felvett a kocsijába. Miért ne valljam be?! Ez a körülmény kisebbfajta meglepetés a számomra ... — Hiszen világos, hogy semmi köze a gyilkossághoz. Ezt rögtön tudtam ... Tegyük fel, hogy maga az a férfi, aki meglágyította a szívemet... A csudába! Micsoda nap, lesz itt minden, mondtam magamban. Amikor lassított, lopva feléje néztem. A nő az erdő felé intett. Behajtotta a kocsit az árnyas fák alá. Észrevehette, hogy zavarban vagyok, mert azonnal megjegyezte: — Az országúton borzalmasan süt a nap, igaz? A szőkeség a következő pillanatban majdnem az ölembe ült. — Valamivel tisztában kell lenned, fiú — súgta a fülembe. — Nem azért esett a válasz éppen rád, mert Burt Reynoldsra hasonlítasz. Beszélgető partnernak sem vagy szellemes ... A szőkeség valahonnan előhúzott egy hatalmas kést. Halkan pattant a rugója, a szemem előtt megvillant a penge ... csak egy pillanatig láttam a nö szemében a gyilkos lángot s aztán ... Lövés parkolóhelyért Franciaországban az autósok egyre gyakrabban használnak lőfegyvert olyan semmiségek miatt is, mint például egy parkolóhely megszerzése. A rendőrség feltételezése szerint ilyen eset áldozata lett Párizsban a korábbi egészség- és munkaügyi miniszter, s majdnem így járt tizennégy órával a miniszterre leadott halálos lövés után gyilkosa is. Önvédelem esetén a franciák igen hamar pisztolyt rántanak; szakértők szerint tíz—tizenöt millióra tehető a magántulajdonban levő lőfegyverek száma. Nagy részük még'a második világháborúból vagy a virágzó illegális fegyverkereskedelemből származik. Fegyvert azok vásárolnak, akik külterületen laknak, vagy későn járnak haza, esetleg egyedülállók és túl idősek ahhoz, hogy más módon védekezzenek. A fegyvertartási engedélyt Franciaországban öt évre adják, ezután meg kell hosszabbítani. A fegyver kizárólag házon belül, erőszakos behatolások, rablások esetén használható. Ennek ellenére igen sok francia viszi ki „házi" önvédelmi fegyverét az utcára (ezt szigorúan tiltja a törvény), vagy előveszi vadászfegyverét (mintegy kétmillió darabot tartanak nyilván az országban), esetleg műkincs fegyvergyűjteménye egyik darabját vágja zsebre (hatvanezer ilyen gyűjtemény van). A jogos önvédelem fogalmát a franciák igen tágan értelmezik, s úgy tűnik, a jogászok is ezt a nézetet pártfogolják: a törvényellenes fegyverhasználatot igen enyhén büntetik. GOND NÉLKÜL ELAD -VÁRAKOZÁS NÉLKÜL VÁSÁROL BRATISLAVA - Gagarinova ul., BRATISLAVA - Petrzalka, BRATISLAVA - Podunajské Biskupice, TRNAVA, NITRA, TRENCÍN, BANSKÁ BYSTRICA, NŐVÉ ZÁMKY, LUCENEC, ZILINA, PARTIZÁNSKE, SPISSKÁ NOVÁ VES, PRIEVIDZA, KOSICE, PRESOV A KRAVANY NAD DUNAJOM-I KÖZÉPFOKÚ MEZŐGAZDASÁGI SZAKTANINTÉZET IGAZGATÓSÁGA értesíti az érdeklődőket, hogy az 1981/82-es tanévre 1981. szeptember 1-től az alább felsorolt szakokra felvesz 14 és 15 éves fiúkat, lányokat, akik 1981. július 1-ig sikeresen elvégezték az általános iskola 8. vagy 9. osztályát. Középfokú képzés a 14 és 15 éves tanulók számára 1. Kertészeti szak (gyümölcs-, zöldség-, virágkertészet és díszkertészet) 2. Szőlészeti szak (pincegazdaság, szőlészet és gyümölcskertészet) 3. Épületasztalos szakma A feltüntetett szakok sikeres elvégzése után a dolgozók középiskolájában teljes érettségire tehetnek szert. Az általános iskola tanulói a pályaválasztási tanácsadók révén jelentkezhetnek. A szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkezők írásban vagy személyesen jelentkezhetnek a dolgozók középiskolájába. Jelentkezési határidő március 31. Az iskola címe: Stredné odborné uciUste poínohospodárske Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet 946 36 KRAVANY NAD DUNAJOM ' okr. Komárno