A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-28 / 9. szám

r* 'a^t^F k.. ralóban, alighogy odaérünk, máris kezdőlik az idő visszapergetése. A brigád a hetvenes évek elején alakult, első feladatuknak azt tekintették, hogy sszeszokott, jó kollektívát kovácsoljaak a brigádalapítókból. A gyakorlatban z annyit jelentett, hogy szabad teret ngedtek az emberek egyéni kezdeméyezésének, a versengésnek. Az üzem veetősége és a szakszervezeti mozgalom észéről nem is maradt el az elismerő jtalom: 1974-ben megkapták a szocialisa brigádok bronz fokozatát. S ha addig jó irigádként tartották nyilván e kollektívát, i kitüntetés átnyújtása után valóban péllás „társasággá" léptek elő. Igaz, bizolyos idő elmúltával — néhány törzstagiak a brigádok átcsoportosításával kapsolatos kiválása után — a Csaplár-brigád s valamiféle hullámvölgybe került, de taalyelőtt újra teljesen magára talált a ollektiva, és ma már joggal szerepelnek a /latadorban rendezett szocialista munkaerseny élvonalában. Csaplár László mostanában már mosoyogva gondol vissza a brigád megtorpalásának egy-két esztendejére: — Tulajdonképpen az sem volt komoly tangás, épp csak a korábbi lelkesedés liányzott a brigádból már kiválni készülő 'agy újonnan toborzott tagságból. Itt-ott zemélyi problémák is akadtak ... dehát i kanál is csörög, ha mossák ... — teszi hozzá, s arcán a mosoly jóízű nevetéssé kerekedik. A brigádvezető fejből sorolja az immár ismét összeszokott kollektíva legfontosabb kötelezettségvállalásait: szükség esetén, például tervhajrában, zokszó nélkül vállalnak szombat-vasárnapi rendkívüli műszakokat. Ennek a vállalásnak jelentős gazdasági haszna is van, hiszen egyetlen műszak alatt 120 ezer koronát meghaladó értékben termelnek gumitömlőket. Az SZNF-brigád aktívan bekapcsolódik továbbá a gyárban folyó szakszervezeti iskolázásba, a Matador racionalizálási programja keretében csökkenteni akarják a termelés önköltségét, azt szeretnék, hogy a selejtes termékek aránya ne haladja meg az öt százalékot, fokozni kívánják a munkabiztonsági előírások betartását, akinek egészségi állapota megengedte, az állandó tagja az önkéntes véradók népes táborának, ebben az esztendőben két fiatal munkást szeretnének fölkészíteni a párttagjelöltségre, különböző újítási javaslatok beadására törekszenek, s a közeljövőben egy pionírcsapat vagy egy állami gyermekintézet fölött védnökséget is akarnak vállalni. — A gumitömlők gyártása tulajdonképpen gépesítve van, de ennek ellenére olyan munka ez, ahol a legkisebb eredményért is alaposan meg kell dolgozni. Szinte naponta kell törekedni arra, hogy minél gyorsabban és a lehető legkisebb hibaszázalékkal menjen a munka — mondja a brigádvezető, aztán meginvitál: ne csak ezzel a részleggel ismerkedjünk, hanem járjuk körbe az egész gyártelepet. Csaplár László úgy ismeri a gyár minden zugát, akár a tenyerét, hiszen kis híján két évtizede dolgozik már itt. Kissé elidőzünk hát a Matador „szivében": a hengerdében, ahol a kaucsukot, krétát, kormot festéket és a többi nyersanyagot hatalmas gépek préselik „elsődleges", azaz alapanyagnak számító gumilemezekké. Ellátogatunk a futószalaggyártó részlegre, megtekintjük az élénk színű szivacsok, úszókarikák, a kisebb-nagyobb tömlőpalackok és a nagy választékban készülő padlógumi gyártásának folyamatát. De e körséta közben is arról faggatom Csaplár Lászlót: a kényelmeskedő munkastílus helyett vajon miért keresik az egész üzemben, de fcMéppen a legeredményesebb brigádokban a hatékonyabb, termelékenyebb és gyorsabb munka módját? A brigádvezető eltűnődik, csak rövid gondolkodás után válaszol. — Mondhatnám, hogy öntudatból, mert mi is és a többi kollektíva is szocialista brigádot alkot — mondja. — Mondhatnám, hogy a magasabb keresetért, hiszen ha többet teljesítünk, többet is fizetnek. Ám van még egy harmadik körülmény is: becsülettel helytállni, tudni, hogy bármikor számíthatnak ránk. Tulajdonképpen a szocialista brigádmozgalom egyik legfőbb célkitűzését fogalmazta meg Csaplár László. Más szavakkal ugyan, de arról a szándékról beszélt, hogy mindig eredményesebb legyen a munka; hogy az emberek ne csupán a kitaposott utakon járjanak, de tudjanak akarni, lelkesedni is. Ahol így értelmezik a munkaversenyt, ott egy-egy kollektíva összeforrt törzsgárdát alkot. Mint például a Matadorban a Csaplárbrigád. MIKLÓSI PETER Gyökeres György felvétele Hétvégi levél Minden ország, nemzet és nép életében van olyan történelmi esemény, mely meghatározó a további fejlődés szempontjából. Ilyenek voltak hazánk népeinek életében 33 évvel ezelőtt a februári események, melyek során véglegesen és visszavonhatatlanul győzedelmeskedtek a szocializmus erői, győzött hazánkban a munkásosztály élén Csehszlovákia Kommunista Pártjával, mely mindig szervezője és ihletője volt a dolgozó nép igazságos harcának, szebb és boldogabb életének. Harminchárom évvel ezelőtt tehát véglegesen eldőlt, hogy hazánk, a Csehszlovák Köztársaság a szocializmus útjára lép, hogy ebben az országban minden érték, a munka minden eredménye a népet, a nép érdekeit, annak jobb életét és boldogulását szolgálja. A februári események meghatározták Csehszlovákia külpolitikai orientációját is. Kifejezésre juttatták népünk akaratát, hogy hazánk örök időkre a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával kiván együtthaladni a békéért és a társadalmi haladásért vívott harcban. A harminchárom évvel ezelőtti események tehát bizonyítékai voltak munkásosztályunk ós dolgozó népünk magasfokú politikai fejlettségének és egységének. Ez az egység és politikai fejlettség volt elsősorban a biztosíték arra, hogy hazánkban a reakciónak nem sikerült visszaforgatni a történelem kerekét és népünk elindulhatott a szocializmus építésének útján, mely útnak életrevalóságát és helyességét igazolják az azóta eltelt 33 év építő munkájának sikerei, az életszínvonal állandó emelkedése, valamint az emberek szociális biztonságának megteremtése. Ma nemcsak azért emlékezünk a februári győzelemre, hogy felidézzük ezeknek a sorsdöntő napoknak az atmoszféráját, a népi milíciák elszántságát, a prágai Óváros-téri tömeggyűlést, Gottwald és a párt központi bizottsága többi vezetőjének harcát a Benes köztársasági elnök által képviselt reakciós pártok vezetőivel szemben, de főleg azért is emlékezünk, hogy tudatosítsuk; Február vívmányainak védelmezése egyet jelent a szocializmus lényegének védelmezésével. És mindazok a vívmányok, melyeket népünk 1948 februárjában elért, magasabb szinten ma is, meghatározói a szocializmus további fejlődésének. Ugyanakkor azonban az is igaz, hogy mindezek a vívmányok ma is szálkák azok szemében, akik szemben állnak a szocializmussal és a társadalmi haladással. Ezek az erők nem szűntek meg harcolni Február vívmányai ellen. Lényegében az 1968—69-es válságos időkben is a jobboldali antiszocialista erők támadásának fő célja Február vívmányainak felszámolása volt. Igen, tudatosítani kell, hogy ezek a vívmányok egyet jelentenek és azonosak a munkásosztály hatalmával, a párt vezető szerepének gyakorlati érvényesítésével és annak elmélyítésével. Egyet jelentenek a szocialista ipar és mezőgazdaság építésével és fejlesztésével, a szocialista kultúra kiteljesedésével, az ember szocialista nevelésével, a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő barátságunk állandó erősítésével. A 33 évvel ezelőtti februári események különösen nagy jelentőségűek voltak a csehszlovákiai magyar dolgozók szempontjából. Hiszen ezek az események megnyitották az utat a magyar nemzetiség egyenjogúságának gyakorlati megvalósításához, a nemzetiségi kérdés marxista—leninista megoldásához. Február biztosította, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók mint egyenjogú polgárai a Csehszlovák Köztársaságnak, aktívan kivehetik részüket az ors2ág politikai és gazdasági irányításából, és ma a magyar dolgozók ott vannak a párt különböző szintű szerveiben, a nemzeti bizottságokban, a törvényhozó testületekben, a párt és a nemzeti bizottságok apparátusában, mindenütt, ahol ennek az országnak a sorsáról döntenek, ahol megfogalmazzák népgazdaságunk és a kultúra fejlődésének irányelveit. Februárhoz kapcsolódik a csehszlovákiai magyar nemzetiségi kultúra és iskolaügy fejlődése, tehát minden, ami egy nemzetiséget egyenjogúvá és egyenrangúvá tesz. így tehát a nemzetiségi kérdés marxistaleninista megoldása is Február vívmányai közé tartozik. Ezért a februári győzelem a csehszlovákiai magyar dolgo_zók győzelme is volt, és vívmányainak védelmezése, továbbfejlesztése a mi ügyünk is. Hűségünk Február vívmányaihoz ma országépítő munkánkban, a szocialista társadalom állandó fejlesztésében és minden munkahelyen a minőségi munkában nyilvánul meg, a társadalmi élet minden területén. Itt ölt konkrét formát Február hagyatékához való hüségünk, valmint a pártunk politikájába vetett határtalan bizalom. A párt most készül XVI. kongresszusára és ez alkalomból a dolgozók és munkakollektívák ezrei újabb kötelezettségeket vállalnak a kongresszus tiszteletére, ezzel is aláhúzva, megerősítve eltökéltségüket a szocializmus építése, a szocialista haza további fejlesztése mellett. Népünk ma ugyanolyan egységbe sorakozik fel pártunk mögött, mint 33 évvel ezelőtt a februári eseményeknél. Kifejezve töretlen hűségét a szocializmushoz, a csehszlovák—szovjet barátsághoz, a proletár és szocialista internacionalizmus eszméjéhez.