A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-28 / 9. szám

r­* 'a^t^F k.. ralóban, alighogy odaérünk, máris kezdő­lik az idő visszapergetése. A brigád a hetvenes évek elején alakult, első feladatuknak azt tekintették, hogy sszeszokott, jó kollektívát kovácsolja­ak a brigádalapítókból. A gyakorlatban z annyit jelentett, hogy szabad teret ngedtek az emberek egyéni kezdemé­yezésének, a versengésnek. Az üzem ve­etősége és a szakszervezeti mozgalom észéről nem is maradt el az elismerő jtalom: 1974-ben megkapták a szocialis­a brigádok bronz fokozatát. S ha addig jó irigádként tartották nyilván e kollektívát, i kitüntetés átnyújtása után valóban pél­lás „társasággá" léptek elő. Igaz, bizo­lyos idő elmúltával — néhány törzstag­iak a brigádok átcsoportosításával kap­solatos kiválása után — a Csaplár-brigád s valamiféle hullámvölgybe került, de ta­alyelőtt újra teljesen magára talált a ollektiva, és ma már joggal szerepelnek a /latadorban rendezett szocialista munka­erseny élvonalában. Csaplár László mostanában már moso­yogva gondol vissza a brigád megtorpa­lásának egy-két esztendejére: — Tulajdonképpen az sem volt komoly tangás, épp csak a korábbi lelkesedés liányzott a brigádból már kiválni készülő 'agy újonnan toborzott tagságból. Itt-ott zemélyi problémák is akadtak ... dehát i kanál is csörög, ha mossák ... — teszi hozzá, s arcán a mosoly jóízű nevetéssé kerekedik. A brigádvezető fejből sorolja az immár ismét összeszokott kollektíva legfonto­sabb kötelezettségvállalásait: szükség esetén, például tervhajrában, zokszó nél­kül vállalnak szombat-vasárnapi rendkí­vüli műszakokat. Ennek a vállalásnak je­lentős gazdasági haszna is van, hiszen egyetlen műszak alatt 120 ezer koronát meghaladó értékben termelnek gumitöm­lőket. Az SZNF-brigád aktívan bekapcso­lódik továbbá a gyárban folyó szakszerve­zeti iskolázásba, a Matador racionalizálási programja keretében csökkenteni akarják a termelés önköltségét, azt szeretnék, hogy a selejtes termékek aránya ne halad­ja meg az öt százalékot, fokozni kívánják a munkabiztonsági előírások betartását, akinek egészségi állapota megengedte, az állandó tagja az önkéntes véradók népes táborának, ebben az esztendőben két fi­atal munkást szeretnének fölkészíteni a párttagjelöltségre, különböző újítási ja­vaslatok beadására törekszenek, s a kö­zeljövőben egy pionírcsapat vagy egy álla­mi gyermekintézet fölött védnökséget is akarnak vállalni. — A gumitömlők gyártása tulajdonkép­pen gépesítve van, de ennek ellenére olyan munka ez, ahol a legkisebb eredmé­nyért is alaposan meg kell dolgozni. Szin­te naponta kell törekedni arra, hogy minél gyorsabban és a lehető legkisebb hibaszá­zalékkal menjen a munka — mondja a brigádvezető, aztán meginvitál: ne csak ezzel a részleggel ismerkedjünk, hanem járjuk körbe az egész gyártelepet. Csaplár László úgy ismeri a gyár minden zugát, akár a tenyerét, hiszen kis híján két évti­zede dolgozik már itt. Kissé elidőzünk hát a Matador „szivé­ben": a hengerdében, ahol a kaucsukot, krétát, kormot festéket és a többi nyersa­nyagot hatalmas gépek préselik „elsődle­ges", azaz alapanyagnak számító gumile­mezekké. Ellátogatunk a futószalaggyártó részlegre, megtekintjük az élénk színű szi­vacsok, úszókarikák, a kisebb-nagyobb tömlőpalackok és a nagy választékban készülő padlógumi gyártásának folyama­tát. De e körséta közben is arról faggatom Csaplár Lászlót: a kényelmeskedő mun­kastílus helyett vajon miért keresik az egész üzemben, de fcMéppen a legeredmé­nyesebb brigádokban a hatékonyabb, ter­melékenyebb és gyorsabb munka mód­ját? A brigádvezető eltűnődik, csak rövid gondolkodás után válaszol. — Mondhatnám, hogy öntudatból, mert mi is és a többi kollektíva is szocialista brigádot alkot — mondja. — Mondhat­nám, hogy a magasabb keresetért, hiszen ha többet teljesítünk, többet is fizetnek. Ám van még egy harmadik körülmény is: becsülettel helytállni, tudni, hogy bármi­kor számíthatnak ránk. Tulajdonképpen a szocialista brigád­mozgalom egyik legfőbb célkitűzését fo­galmazta meg Csaplár László. Más sza­vakkal ugyan, de arról a szándékról be­szélt, hogy mindig eredményesebb legyen a munka; hogy az emberek ne csupán a kitaposott utakon járjanak, de tudjanak akarni, lelkesedni is. Ahol így értelmezik a munkaversenyt, ott egy-egy kollektíva összeforrt törzsgár­dát alkot. Mint például a Matadorban a Csaplár­brigád. MIKLÓSI PETER Gyökeres György felvétele Hétvégi levél Minden ország, nemzet és nép életé­ben van olyan történelmi esemény, mely meghatározó a további fejlődés szempontjából. Ilyenek voltak hazánk népeinek életében 33 évvel ezelőtt a februári események, melyek során vég­legesen és visszavonhatatlanul győze­delmeskedtek a szocializmus erői, győ­zött hazánkban a munkásosztály élén Csehszlovákia Kommunista Pártjával, mely mindig szervezője és ihletője volt a dolgozó nép igazságos harcának, szebb és boldogabb életének. Har­minchárom évvel ezelőtt tehát véglege­sen eldőlt, hogy hazánk, a Csehszlovák Köztársaság a szocializmus útjára lép, hogy ebben az országban minden ér­ték, a munka minden eredménye a népet, a nép érdekeit, annak jobb életét és boldogulását szolgálja. A februári események meghatározták Csehszlová­kia külpolitikai orientációját is. Kifeje­zésre juttatták népünk akaratát, hogy hazánk örök időkre a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával kiván együtthaladni a békéért és a tár­sadalmi haladásért vívott harcban. A harminchárom évvel ezelőtti ese­mények tehát bizonyítékai voltak mun­kásosztályunk ós dolgozó népünk ma­gasfokú politikai fejlettségének és egy­ségének. Ez az egység és politikai fej­lettség volt elsősorban a biztosíték arra, hogy hazánkban a reakciónak nem si­került visszaforgatni a történelem kere­két és népünk elindulhatott a szocializ­mus építésének útján, mely útnak élet­revalóságát és helyességét igazolják az azóta eltelt 33 év építő munkájának sikerei, az életszínvonal állandó emel­kedése, valamint az emberek szociális biztonságának megteremtése. Ma nemcsak azért emlékezünk a februári győzelemre, hogy felidézzük ezeknek a sorsdöntő napoknak az atmoszféráját, a népi milíciák elszántságát, a prágai Óváros-téri tömeggyűlést, Gottwald és a párt központi bizottsága többi veze­tőjének harcát a Benes köztársasági elnök által képviselt reakciós pártok vezetőivel szemben, de főleg azért is emlékezünk, hogy tudatosítsuk; Febru­ár vívmányainak védelmezése egyet je­lent a szocializmus lényegének védel­mezésével. És mindazok a vívmányok, melyeket népünk 1948 februárjában elért, magasabb szinten ma is, megha­tározói a szocializmus további fejlődé­sének. Ugyanakkor azonban az is igaz, hogy mindezek a vívmányok ma is szál­kák azok szemében, akik szemben áll­nak a szocializmussal és a társadalmi haladással. Ezek az erők nem szűntek meg harcolni Február vívmányai ellen. Lényegében az 1968—69-es válságos időkben is a jobboldali antiszocialista erők támadásának fő célja Február vív­mányainak felszámolása volt. Igen, tu­datosítani kell, hogy ezek a vívmányok egyet jelentenek és azonosak a munkás­osztály hatalmával, a párt vezető sze­repének gyakorlati érvényesítésével és annak elmélyítésével. Egyet jelentenek a szocialista ipar és mezőgazdaság épí­tésével és fejlesztésével, a szocialista kultúra kiteljesedésével, az ember szo­cialista nevelésével, a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő barátságunk állandó erősítésével. A 33 évvel ezelőtti februári esemé­nyek különösen nagy jelentőségűek vol­tak a csehszlovákiai magyar dolgozók szempontjából. Hiszen ezek az esemé­nyek megnyitották az utat a magyar nemzetiség egyenjogúságának gyakor­lati megvalósításához, a nemzetiségi kérdés marxista—leninista megoldásá­hoz. Február biztosította, hogy a cseh­szlovákiai magyar dolgozók mint egyenjogú polgárai a Csehszlovák Köz­társaságnak, aktívan kivehetik részüket az ors2ág politikai és gazdasági irányí­tásából, és ma a magyar dolgozók ott vannak a párt különböző szintű szerve­iben, a nemzeti bizottságokban, a tör­vényhozó testületekben, a párt és a nemzeti bizottságok apparátusában, mindenütt, ahol ennek az országnak a sorsáról döntenek, ahol megfogalmaz­zák népgazdaságunk és a kultúra fejlő­désének irányelveit. Februárhoz kap­csolódik a csehszlovákiai magyar nem­zetiségi kultúra és iskolaügy fejlődése, tehát minden, ami egy nemzetiséget egyenjogúvá és egyenrangúvá tesz. így tehát a nemzetiségi kérdés marxista­leninista megoldása is Február vívmá­nyai közé tartozik. Ezért a februári győ­zelem a csehszlovákiai magyar dolgo­_zók győzelme is volt, és vívmányainak védelmezése, továbbfejlesztése a mi ügyünk is. Hűségünk Február vívmánya­ihoz ma országépítő munkánkban, a szocialista társadalom állandó fejlesz­tésében és minden munkahelyen a mi­nőségi munkában nyilvánul meg, a tár­sadalmi élet minden területén. Itt ölt konkrét formát Február hagyatékához való hüségünk, valmint a pártunk politi­kájába vetett határtalan bizalom. A párt most készül XVI. kongresszusára és ez alkalomból a dolgozók és munkakollek­tívák ezrei újabb kötelezettségeket vál­lalnak a kongresszus tiszteletére, ezzel is aláhúzva, megerősítve eltökéltségü­ket a szocializmus építése, a szocialista haza további fejlesztése mellett. Né­pünk ma ugyanolyan egységbe sorako­zik fel pártunk mögött, mint 33 évvel ezelőtt a februári eseményeknél. Kife­jezve töretlen hűségét a szocializmus­hoz, a csehszlovák—szovjet barátság­hoz, a proletár és szocialista internaci­onalizmus eszméjéhez.

Next

/
Thumbnails
Contents