A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-21 / 8. szám

\ Szovjetunióban a gazdasági és szoci­ilis fejlődésre vonatkozó tervek a Leg­elsőbb Tanács küldötteinek jóváhagyá­;a után törvénnyé váltak. így lett tör­lény az 1981 -es terv is. Mit jelent a terv "negvalósulása az egész országnak és ÍZ egyes családoknak külön-külön? Megfigyelők szerint a szovjet gazda­ság fejlődésének üteme 1981-ben gyorsabb lesz, mint a megelőző évben. Emellett a fogyasztási cikkek gyártása nagyobb mértékben nő, mint a terme­öeszközöké. Ugyanakkor egy másik tényező is észrevehető: a terven vezérfonalként núzódik végig erőteljes törekvés a taka­rékosságra! Mivel indokolható ez adott esetben? Nyikolaj Gyjakonovot, az Állami Tervbizottság folyó népgazda­sági terveivel foglalkozó osztályának vezetőjét kértük meg, hogy kommen­tálja ezt a-helyzetet. — Nyikolaj Szergejevics, ismeretes, hogy a Szovjetunió vezető helyet foglal el a világ olaj- és gázkondenzátum-ki­termelésében, vas- és acéltermelésé­ben, a cső- és műtrágyagyártásban, és hatalmas kapacitásokkal rendelkezik a villamosenergia előállítása, a szén és természetes földgáz kitermelése terén. Miért vált szükségessé mégis, hogy ilyen szigorúan takarékoskodjunk a fű­tőanyaggal, az energiával és a nyers­anyaggal? — Ez egyáltalán nem paradoxon. Ve­zetni a termelésben — ez még nem jelenti azt, hogy elegendő mennyiség­gel rendelkezünk. Ön említette meg a csöveket. A Szovjetunió gyártja a vilá­gon a legtöbbet, mégis jelentős meny­nyiségü importra kényszerül. A másik lehetőség — a termelés további fokozá­sa. Ez viszont nem könnyű, de annál költségesebb feladat, és egyáltalán nem gazdaságos, ha rosszul használjuk ki, vagy egyenesen „elherdáljuk" mind­azt, amit ekkora munkával termeltünk meg. A legújabb felmérések szerint ez gyakran megtörténik. — Ennek egyik jellemző példája — az olajjal együtt feltörő gáz, amely elég az olajkályhában? — Igen, ezt is idesorolhatjuk. A ter­mészeti kincsek kitermelésének és fel­dolgozásának jelenlegi szintjén a Szov­jetunióban (a világtermelés egynegye­de) 1 százalék nyersanyag- és fűtő­anyag-megtakarítás egyenértékű körül­belül 6 millió tonna olaj, több mint 4 milliárd köbméter földgáz, millió tonna szén, 2 millió tonna vasérc pótlólagos bevonásával a termelésbe. Minél gaz­dagabbak vagyunk, annál értékesebb alaptőkénk minden egyes százaléka. A hatékonyságra való törekvés arra is kö­telez bennünket, hogy minden egyes elköltött rubelből, a felhasznált nyersa­nyag minden egyes tonnájából a lehe­tő legtöbbet nyerjük. Emellett van még egy fontos tényező: a megtakarított anyagok olcsóbbak, mint az újabban kitermeltek, következésképpen na­gyobb a gazdasági hasznuk. — Meghatároztuk, hogy egyszázalé­kos megtakarítás mit jelent a szovjet népgazdaság számára. De a valóság­ban mekkora megtakarítás érhető el? Vajon a takarékoskodás igénye és a valóságos lehetőség nem egy és ugyan­az? — Az 1981-es év (sok év után elő­ször) nem irányozza elő a villamosener­getika kimagasló arányú fejlesztését az ipar egyéb ágaihoz képest. Az elektro­mos energia termelése 3,5 százalékkal, az összes ipari termelés pedig 4,1 szá­zalékkal nő. Ez az összehasonlítás még nem tárja fel a változás lényegét. Ez abban áll, hogy az elektromos energia­fogyasztás a mezőgazdaságban 7,3, a kommunális szolgáltatások terén 5,2, a közlekedésben pedig 4,1 százalékkal nő. Mindebből kiderül, hogy az ipar csak meglehetősen szerény villamosenergia növekedésre — mintegy 2,2 százalékra — számíthat. Szigorúbb, ugyanakkor teljesen reális energia-felhasználási nor­mákat vezettünk be termelési egység­re számítva. Nagyjából ugyanez a helyzet a fűtő­anyaggal is. A 10. ötéves tervben az éves fűtőanyag-megtakarítás átlagosan 25 millió tonna volt — 1981-ben ezzel szemben 41 millió tonnás megtakarí­tást kell elérni. Ez részben az állami intézkedések nyomán valósul meg. Ab­szolút értékben az elektromos energia termelése 45 milliárd kilowattórával nő. Ebből csaknem 30 milliárd jut az atom­erőmüvekre és vízierőmüvekre. Aggre­gátorokkal szerelik fel a novovoronye­zsi, a belojarszki, a csernobili, a rovnói, a kolai és a leningrádi atomerőműveket. Ez majdnem 8 millió tonna szerves fűtőanyag megtakarítását teszi lehető­vé. A szakemberek számításai szerint to­vábbi 7 milliárd kilowattóra megtakarí­tást eredményez az április elseje és október elseje között érvényben levő „nyári időszámítás", melyet a világ szá­mos -országában bevezettek. Az előirányzott megtakarítás nagy ré­szét azonban az ipari felhasználók fütö­anyag-energia fogyasztásának csök­kentésével kell elérni. A feladat bonyo­lult, de amint az élenjáró vállalatok tapasztalata mutatja, reális alapokon nyugszik. A gépgyártásban jelentősen csök­kenteni kell a kész hengereltáru fel­használási arányát. E feladatot harmad­részben a kohászok oldják meg a fém minőségének javításával. A feladat oroszlánrészét azonban ismét a gép­gyártóknak kell elvégezniök a konstruk­ció fejlesztésével, a modern technológi­ák alkalmazásával. Az 1981 -es tervben első izben szere­pel a másodlagos forrásokat figyelem­be vevő felosztás. Milyen eredmény érhető el ebből a szemponból? — Jól ismert a másodlagos fűtő­anyag-energiaforrások felhasználásá­nak gyakorlata a magnyitogorszki kohá­szati kombinátban, a volhovi alumíni­umkombinátban, a novopolocki „Poli­mir" elnevezésű termelőüzemben. Tiz év alatt ebben a három üzemben ilyen módon körülbelül 25 millió tonna fűtő­anyagot takarítottak meg. A közvetlen gazdasági hatás mellett javulnak a kör­nyezetvédelem feltételei is. — Végeredményben milyen célokat valósítunk meg a takarékosságból szár­mazó haszon segítségével? — Mindenekelőtt a lakosság jólété­nek növelését, minden család életkörül- • ményeinek javítását. Felhívom a figyel­mét a következő adatra: az ipari terme­lés átlag 4,1 százalékos növekedése mellett a könnyűipari, élelmiszeripari, hús- és tejipari termelés növekedési üteme gyorsabb lesz. Lényegében min­den ágazat, beleértve a nehézipart is, fogyasztási cikkeket gyárt. így például a kultúrcikkek, a háztartási cikkek gyártá­sa 5,7 százalékkal nő majd. Az 1 981 -es terv teljesítése lehetővé teszi az egy főre jutó reálbér 2,9 százalékos emelé­sét, és nagyobb mennyiségű árut bizto­sít a fogyasztók számára. Egyébként 1981-ben a kiskereskedelmi áruforga­lom nagyobb mértékben növekszik majd, mint a pénzbeli jövedelmek. Ez azt jelenti, hogy a vásárló számára is bővül a választék. APN 17

Next

/
Thumbnails
Contents