A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-21 / 8. szám

REALIZMUS NÉPIESSÉG PARTOSSÁG folytatás a 3. oldalról) enység fő szervezője a Csemadok, amely óképpen a fiatalabbak és idősebbek esztéti­ai nevelését, politikai aktivitását serkentő intevékeny művészeti mozgalom irányításá­éi fejt ki érdemdús tevékenységet. A Cseh­zlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szö­etsége, az amatör művészeti mozgalom ülönböző formáit gazdagítva, évente kilenc özponti és negyven járási vagy területi se­egszemlét rendez. Ha már a számoknál ártunk, hadd mondjam el. hogy Szlováki­iban jelenleg mintegy 560 öntevékeny ma­iyar művészeti csoport dolgozik. Ebben a öbb mint félezer énekkarban, színjátszó soportban, tánccsoportban s egyéb müvé­zeti szakkörben kereken 20 ezer ember fejt i lelkes tevékenységet. Külön említést érdé­nél még az a tény is, hogy a népművelési ntézmények, iskolák, üzemi és szövetkezeti ;lubok támogatásával az utóbbi időben több ij öntevékeny művészeti csoport is alakult. A hazánkban élő magyar nemzetiségű la­;osság kulturális életének jelentős esemé­lyeiként tartja számon a közvélemény az imatőr művészeti mozgalom országos ver­;enyeit és fesztiváljait. Ezek a seregszemlék lemcsak a hazánkban élö nemzetiségek kul­urális életének kibontakoztatása iránti köz­>onti gondoskodás bizonyítékát jetentik, de i fiatalokban egyben az öntevékeny müvé­izeti mozgalom és a kulturális hagyományok ipolása iránti igényt is fölkeltik. Aki járt már Iselizen, Gombaszögön vagy a többi orszá­)os rendezvényen, az tudja, hogy ezek a esztiválok a szocialista internacionalizmus, i hazánkban élö nemzetek és nemzetiségek rarátságának manifesztációjakéru érik el isúcspontjukat. — A mozgalom egész Szlovákiára vo­natkozó tapasztalatait tekintve, mi/yen élentőséget tulajdonít az öntevékeny művészeti munkának s ennek keretében i folklórhagyományok ápolásának? — Az amatőr művészeti tevékenység váló­ján sokrétű jelentőséggel bir, hiszen szerepe ran az esztétikai és a művészeti nevelésben, ÍZ általános műveltség gyarapításában, a szórakozási lehetőségek megteremtésében, i társadalom érdekeinek és az egyén szabad dejének összehangolásában; serkenti az smberek alkotó képességét, elősegíti a szo­;ialista ember személyiségének harmonikus ejlödését. Mindemellett jelentős kultúrpoli­ikai küldetése is, hiszen a hivatásos együtte­sek mellett az öntevékeny mozgalom legjobb :soportjai is rendszeresen szerepelnek a kü­önbözö politikai évfordulók vagy társadalmi is kulturális ünnepségek keretében. Az ön­evékeny mozgalom ily módon nemcsak íogy kiegészíti a hivatásos művészegyütte­sek munkáját, de föleleveníti a nemzeti, a orradalmi és a népi hagyományokat; s ami szintén nagyon fontos: újszerű, szocialista lagyományokat teremt. A folklórhagyományok ápolása az öntevé­keny művészeti mozgalom egyik legfonto­sabb feladata. Örömmel vehetjük tudomásul, íogy az egykori népdalok, táncok, népi mon­dókák, szokáshagyományok és egyéb nép­ajzi érdekességek iránt a hetvenes években fokozott érdeklődés volt tapasztalható. En­nek függvényeként szép számmal gyarapo­dott a konkrét hagyományápolást üzö folk­lórcsoportok száma is. Külön figyelmet érde­mel, hogy az újonnan alakult népművészeti együttesek között szép számmal találni fi­atalokból álló csoportokat is. Sőt, az elmúlt évek során — központi irányítás mellett — szép számmal mutatkoztak be gyermekfolk­lórcsoportok is! A folklórmozgalom jövőjét illetően ez nagyon igéretteljes jelenség. — A szlovák és magyar néprajzkutatók közül többen kifejtették már nézetüket, miszerint Dél-Szlovákia népművészeti hagyományainak tervszerűbb, átgondol­tabb és megalapozottabb feltárásához egy önálló etnográfiai múzeumra lenne szükség. Mi az Ön véleménye erről? — Bátran állithatjuk, hogy a Csemadok már hosszú évek óta rendszeresen foglalkozik a hazai magyar néprajzi anyag feltárásával és rögzítésével. Ebből az érdemdús munkából sokat merítettek már a szlovákiai magyar népművészeti csoportok és együttesek. A gyűjtőmunka szervezett menetét segítik a rendszeresen megrendezett nyári néprajzi találkozók is. A Csemadok Központi Bizottsága a közel­múltban egy dunaszerdahelyi székhellyel lé­tesítendő néprajzi múzeum megalakításának javaslatával fordult az SZSZK Kulturális Mi­nisztériumához. A beterjesztett elképzelés elbírálására szakembereket kértünk föl. A honismereti múzeumok küldetésével kap­csolatban annyit azonban meg szeretnék jegyezni, hogy „szerepkörüknek" megfelelő­en mindig annak teljes egészében mutatják be a természet és a társadalom fejlődésének egyes szakaszait. Minden esetben arra tö­rekszünk, hogy a múzeumokban látható anyag teljes egészet alkosson, miközben tu­dományos igénnyel párosuló „szakosítás" határozza meg egy-egy kiállítás témájának sajátosságait. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a vegyeslakosságú területeken létesí­tett honismereti múzeumok egy-egy adott etnográfiai terület nemzetiségi sajátosságait is hivatottak dokumentálni. A hazánk területén élö nemzetiségek nép­rajzának rendszeres és tudományos felgyüj­tése elsősorban az ezzel foglalkozó tudomá­nyos kutatóintézetek, főképpen a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének kötelessége. Ezen kívül a martini Szlovák Nemzeti Múzeum Néprajzi Intézete is foglal­kozik szlovákiai viszonylatban gyűjtéssel. Személyes véleményem a felmerült kér­déssel kapcsolatban az, hogy az önálló dél­szlovákiai néprajzi múzeum létesítésének feltételeit csak az eddig felgyújtott néprajzi anyag részletes elemzése és értékelése, illet­ve az érdekelt szervek és szervezetek kölcsö­nös tárgyalásai után lehet megteremteni Amennyiben e tárgyalások és elemzések e szóban forgó múzeum létrehozását javasol­nák, akkor személyesen is támogatom majc e múzeum megalakításának gondolatát. — Miniszterhelyettes elvtárs, a közel­múltban terjedelmes cikke jelent meg az Új Szóban, ahol a könyvkiadás és a könyvterjesztés problémájával is foglal­kozott. Hogy fogalmazná meg tömören tapasztalatait az olvasás, a mindennapi művelődés e fontos területével kapcso­latban — különös tekintettel a Madách Könyv- és Lapkiadó vállalat munkájára, illetve a dél-szlovákiai könyvtárak és könyvesboltok ellátottságára, színvona­lára vonatkozóan? — Szocialista hazánk kulturális politikájának alapvető feladatai közé tartozik a magyar nemzetiségű olvasók igényeinek kielégítése, valamint a hazai magyar irodalmi alkotások kiadása. Állami szerveink folyamatosan erő­sítik a Madách pozícióit a kiadói jogkör és a Magyar Népköztársaság könyvkiadóival való együttműködés lehetőségeinek bővítésében. A Madách évente átlagosan ötven könyvcí­met ad ki mintegy 450 ezres összpéldány­számban. Az elért eredmények ellenére a jövőben fokozottabb figyelmet kell majd for­dítani az eredeti magyar irodalmi alkotások kiadásának, különös tekintettel a hazai kul­túrpolitikai célkitűzésekre és az olvasók ér­deklődési körére. A nemzetiségek lakta területeken működő népkönyvtárak színvonala jónak mondható, mind dél-szlovákiai, mind országos viszony­latban. A könyvállomány-kiegészítésében és felújításában ötven-ötven százalék a szlovák és a magyar könyvek aránya. A könyvvel való munka területén a Matica slovenská is hoz­zájárul a nemzetiségek kultúrájának fejlesz­téséhez. A magyar és az ukrán nemzetiségek lakta területeken a hivatásos könyvtárosok részére szemináriumokat és tanfolyamokat szervez, amelyeken a nemzetiségek kulturá­lis életével kapcsolatos problémákat és fela­datokat tárgyalják meg. A Matica slovenská tavaly jelentette meg a magyar nyelvű szépi­rodalom könyvtári törzsállományára vonat­kozó metodikai kiadványát, aminek elsősor­ban a vegyeslakosságú területek népkönyv­tárai veszik hasznát. A teljesség kedvéért, az elért eredmények ellenére, azt is el kell mondani, hogy az író-olvasó találkozók szervezésében, külön­böző kiállítások, vetélkedők, ifjúsági könyv­délutánok rendezésében a jövőben több ak­tivitásra, átgondoltabb kezdeményezőkész­ségre lesz szükség, hiszen csak igy növelhe­tő az emberek olvasási, művelődési kedve. — A Csehszlovákiában élő magyarság jelentős fontosságú kulturális intézmé­nye a Magyar Területi Színház és annak kassai Thália Színpada..Nem titok, hogy az állandó tájolás fáradalmai és a művé­szeti dolgozók aránylag alacsony létszá­ma miatt a MATESZ rengeteg művészi és üzemszervezési gonddal küzd. Mravík elvtárs. Ön miben látja a hazai magyar színházi élet legsürgetőbb problémáit? — A Magyar Területi Színház csaknem har­minc éve, a központi párt- és állami szervek döntése alapján született és mindmáig való­ban a hazánkban élö magyar nemzetiségű lakosság különös fontosságú és közkedvelt intézménye. Tevékenysége országos vi­szonylatban is számottevően hozzájárul a társadalmi, kulturális és művészeti élet gaz­dagításához; emellett gazdagabbá, színe­sebbé teszi a csehszlovák színházi életet, erősíti szocialista kultúránk osztályjellegét. A komáromi területi színház megalakulása óta tájoló társulat, akárcsak a többi szlová­kiai színház a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház és a kassai Állami Színház kivételé­vel. Igaz viszont, hogy a többi társulattól eltérően a MATESZ tájolási területe a legna­gyobb, hiszen színészei Szlovákia déli határ­vidékét annak teljes hosszában bejárják. A hosszas utazások fáradalmainak csökkenté­sére létesült 1969-ben a színház kassai Thália Színpada. Ez a megoldás mindkét társulat számára az elmélyültebb művészi munka lehetőségeinek feltételeit teremtette meg. A művészeti státuszban lévő dolgozók száma, Komáromban 26 és Kassán 16, való­ban nem optimális; megfelel viszont a többi fővároson kívüli színtársulatok hasonló lét­számelosztásának. A művészeti dolgozók számának felel meg az előirányzott bemuta­tók száma is. A Magyar Területi Színház komáromi és kassai együttese egy-egy évad­ban hét-nyolc premiert tart. A színház életével kapcsolatos legsürgő­sebb problémákat művészi jellegüeknek tar­tom. Fontos, hogy a színház dramaturgiája kortárs szlovák és cseh szerzők színmüveit tűzze műsorára; hogy hatékonyabban és művészileg elmélyültebben segítse a hazai magyar drámairodalom teljesebb kibontako­zását. A MATESZ zökkenőmentes üzemme­netének szempontjából létfontosságú kér­désnek tűnik a komáromi kulturális és társa­dalmi központ építésének befejezése, ahol a színház is állandó székhelyet kap. A munká­latoknak, terv szerint, jövőre kellene befeje­ződniük. — A kulturális élet szervezése és irányí­tása állandó kapcsolatfenntartást igé­nyei a művelődésügy vidéki dolgozóival: folytonos együttműködést a nemzeti bi­zottságok. a kulturális és népművelési intézmények vezetőivel. Beszélgetésünk befejezéseképpen hadd kérdezzem meg: miben látja e kölcsönös kapcsola­tok élénkítésének és a népművelői mun­ka fokozottabb eredményességének tar­talékait? — Tulajdonképpen már a kérdésben ott rej­lik a válasz is: a népművelői munka fokozot­tabb eredményességének titka az irányítás és a gyakorlati megvalósítás kölcsönös kap­csolatainak élénkítésében rejlik! Elért ered­ményeink elemzése — a központi pártszer­vek tavalyi, 1 5. plénuma határozatainak tük­rében — azt mutatja, hogy a kulturális mun­kának átgondoltabb szervezésében és rugal­masabb irányításában bizony vannak még tartalékaink. Nyilvánvaló mulasztásként em­líthetem például, hogy nem mindenütt fordí­tanak kellő figyelmet a központi, távlati ter­vek ésszerű lebontásának vagy nem eléggé céltudatosan végzik a szakmai tanácsadás fontos feladatát. Ismétlem, tudunk ezekről a problémákról, ismerjük a népművelői munka és a kulturális élet sok más gondjának zömét is. A jövőben ezért az irányítás minden szintjén hatéko­nyabbá kell tennünk munkánkat. A központi irányítás szintjén például szorosabbra kell fűznünk a személyes kapcsolatokat a minisz­térium és az egyes kulturális intézmények, illetve a különböző szintű nemzeti bizottsá­gok között. Ennek eredményeképpen meg­nyílnak majd a kölcsönös információcsator­nák, és könnyebben ellenőrizhető lesz a központi tervfeladatok megvalósításának üteme is. Fokozatosan ki kell építenünk a szakágazaton belüli teljes információrend­szert, ami viszont magával hozza majd a szakmai gondoskodás módszerének javítá­sát. A módszertani munka élénkítését főkép­pen a Népművelési Intézettől, illetve a kerü­leti és járási népművelési központoktól vár­juk el. Állandó feladatként kezeljük majd a dolgozók szakmai továbbképzését és az is­kolázások vagy szemináriumok keretében néhány mintarendezvény előkészítését. Ez a feladat viszont a tanácsadói testületek és a kulturális élet számos más területén munkál­kodó hivatásos és öntevékeny dolgozó akti­vizálását teszi szükségessé!... Ugye, már válaszom elején is mondtam, hogy mennyire összefügg az irányítás rugalmassága és a gyakorlati megvalósítás üteme . .. Tudatá­ban vagyunk tartalékainknak, de joggal örü­lünk elért sikereinknek is, mert azok a CSKP sokoldalú gondoskodását igazolják a kultúra fejlesztése és a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek igényeinek kielégítése érdeké­ben. — Olvasóink nevében köszönöm az in­terjút! MIKLÓSI PÉTER Gyökeres György felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents