A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-14 / 7. szám

ára. Érdekelne például a bútor-export. Az eredeti kötelezettségvállalásban ilyesmiről még szó sem volt. — Mindennek alapja az ember — mondja Kozák Árpád, az üzemi pártszervezet elnöke. — Ha nem volna ilyen megbízható, összeszokott, a munkáját, szakmáját kitűnően értő szakembergárdánk, bizony semmire sem mennénk. A múlt nyáron számadást készítettünk — mivelhogy húszéves lett a vállalat — s magunk is meglepődtünk, milyen sokan vannak, akik a kezdettől fogva, de legalább tizenöt esztendeje itt dolgoznak. Az alakuláskor százharmincan voltunk. Most hatszáztíz a létszám. A bútorgyártásban negyven asztalos dolgozott. Sokan máig köztünk vannak. Ök a törzsgárda, akikre alapozni lehet. A tervrajzot is olvassák, de elképzelés szerint is tudnak dolgozni. Mesterei a szakmának. A bútorgyártás azóta alaposzerepelt az eredeti kötelezettségvállalásban a bútorexport. Igaz. a vállalat minden évben megköti a bratislavai Drevonával a szerződést, hogy milyen anyagra s mikor van szüksége, de a Drevona ezt a szerződést rendszeresen nem teljesiti, anyagelosztáskor a nagy bútorgyárakat részesiti előnyben. Az Ister azt kapja, ami marad. Hiszen jól van, nem is azért hozták létre, hogy nagy szériában bútort gyártson. De ha már megvan a jó szakembergárda s jó hírnévre tettek szert (külföldi lakberendezési folyóiratban láttam az általuk exportra gyártott hálószobabútort), kár lenne nem kihasználni a lehetőséget! Ezért kutatták, keresték, kitől és hogyan szerezhetnének elsöosztályú fürészárut. Ha keresték, meg is találták! A dél-morvaországi Znojmia faipari szövetkezettel vették fel a kapcsolatot. Divatos kifejezéssel élve: kooperálnak. Gondosan összeválosan kinőtte magát. Kétszáznyolcvan embert foglalkoztat,_ köztük sok a nő, így gyakori a férjhezmenésböl, szülésből, a jyermekek megbetegedéséből adódó Kényszerű változtatás, de ez már az életlez tartozik. Sok-sok munkásnőt tudnék ämliteni, akik túljutva az ilyen problémá<on évek óta helytállnak. A vállalat egyike volt azoknak, akik felhívták a járás többi iparvállalatát és üzemét, hogy a közelgő XVI. pártkongresszus tiszteletére szilárdítsák a felszaaadulás 35. évfordulója alkalmából vállalt Kötelezettségeiket. Hozzáértő munkáskezek s tenniakarás tehát egyaránt megtaálhatók az Ister portáján. Csakhogy a Dútorgyártáshoz mindez nem elég! Külölösen nem, ha a bútorra svédországi vevő akadt. Mert az jóminöségü, tömör fából Készült árut akar. Még az ágy matracait tartó deszkán sem lehet csomó. Olyan aici sem, mint a kisujjamon a köröm. Ilyen ó minőségű faanyaghoz az Ister csak iagy ritkán jut hozzá. Hát ezért nem I* gatott, szépen kidolgozott furnérlemezt szállítanak az első osztályú (fehér jelzésű) fenyő-fűrészáruért cserébe, amelyet a Znojmia fürésztelepéről egyenesen az Ister udvarára hoznak. Egyébként külföldre, Ausztriába menne, szóval a fáért mindenképpen nyugati valutát kapnánk, de mint bútornak, sokkal magasabb az értéke. — Ahhoz, hogy a kötelezettségvállalást teljesíthessük, elsősorban is az alapanyagot kellett beszerezni. Mert a Znojmiával is csak addig zavartalan az együttműködés, amíg mi rendszeresen szállítjuk a furnért. Ha nem adunk falemezt, nem kapunk fürészárut. S nem mondhatom, hogy munkahiányban szenvedtünk, sőt egy kicsit feszes' volt az évi terv. Azt mindenképpen tartani kellett. Vagyis csak túlórában, szombaton és vasárnap végzett munkával lehetett megtermelni azt a falemezt, amelyért fenyő-fűrészárut vártunk. Amikor elkészültünk, autóra raktuk s elindultunk. Hazafelé sem jött üresen a kocsi. Rajta volt a fehér jelzésű, gyönyörű fenyő-Jűrészáru. A délutáni műszak bent maradt éjszakára. Reggel már az utánunk következő brigád tudott vele dolgozni — meséli az izgalmas napok történetét Bíró Béla, a 411-es előkészítő részleg mestere, egyben brigádvezetője. A délelőtti műszak mesterei, brigádvezetöi még, a délutánosok már bent vannak. így Szabó László, Klempa Béla és Képesi Ferenc személyével bővül beszélgetőtársaim köre. Ki idősebb, ki fiatalabb. Az is kiderül, hogy nem csak a bútorgyártásban járnak elöl. A kultúrát, a helyi CSEMADOK szervezet működését is támogatják. Képesi Ferenc a sikabonyi helyi szervezet elnöke volt. — Ó, akkoriban más volt az élet. Nem jártunk be a városba szórakozni. Igaz, azóta Sikabony is Szerdahely része lett. Klempa Béláról is kiderül, hogy „öreg" színjátszó s megalakulásától tagja a szervezetnek. Na de ennyi kitérő után itt az ideje, hogy visszatérjünk a műhelyekbe, a brigádokhoz. — Mit tesz a brigád, hogy abból a fűrészáruból exportképes bútor legyen? — Az én brigádom magva a törzsgárda — válaszol Képesi Ferenc. — Ök irányítják a többieket, felelnek a minőségért. Hárman közülük önellenőrző bélyegzővel rendelkeznek. — Ha prototípust kell gyártani, ha gyors megbízatást kap a vállalat — mondja Szabó László —, szintén a törzsgárda-tagok azok, akik a brigádból bent maradnak szombaton s elkészítik, amit kell. Ilyenkor a munkaszervezés egy része is rájuk marad. Minden részlegről bent marad az a néhány ember. Ismerik egymást, tudnak egymás keze alá dolgozni. — Ennél a nagyobb mennyiségnél, ami a hatszázezer korona értéket kiteszi, mindenkire szükség van. Mindenki úgy dolgozik, hogy tudja, mi készül az adott darabból s az hova megy — mondja Bíró Béla. Miután elméletben ilyen alaposan megismerkedtem a hogyannal és mikénttel, látnom kell azt a csodálatos hálószobabútort. — Jaj! Ilyesmit ne írjon, mert a végén még itthon is keresni fogják, pedig nem tudunk többet gyártani. Már. Brnóba, a vásárra sem merünk elmenni — vagy ha igen, csak látogatóba —, mert ha bemutatjuk a termékünket, azzal díjat nyerünk s a megrendeléseknek fél éven belül eleget kell tenni. Különben büntetést szabnak ránk! Elég, ha egyéb cikkekkel a járási igényeket ki tudjuk elégíteni. A nemzetgazdaságnak, a társadalomnak nyújtott pluszért itt a kemény valuta. Azért végigsétálunk a műhelyeken. Az előkészítőben inkább csak oldalazva, hol lehajolva, hol valamit átlépve jutunk előre. Nagy a zsúfoltság, de aki ott dolgozik, azért tudja, mit hova tegyen, s honnan kapja az újabb megmunkálandó darabot. Írásomban kezdettől fogva azt hangsúlyozom, milyen derék törzsgárdája van a vállalatnak. Azért ez nem jelenti azt, hogy a fiatalok kevésbé derék munkások! A dolgozók 40—45 százaléka harminc éven aluli. A szakmunkástanulók közül a legjobbakat választják ki, ők maradhatnak. Sok itt a betanított munkásként alkalmazott lány. Belőlük lesznek húsz év múlva a törzsgárda-tagok. Legalábbis akivel beszéltem, nem kívánt munkahelyet változtatni. Összeszokott kollektíva dolgozik a felületmegmunkáló és fényező műhelyben. Kovács Zoltán és Vörös Teréz, akik a SUPER automata fényezőt és szárító kemencét kiszolgálják, már csak az utolsó simításokat végzik. Előttük gipsszel kenegetik s dörzspapírral simogatják az egyenletlen felületeket. Tőlük az emeletre megyünk, arra a részlegre, amelyre mindenki büszke. — Végy tíz kiló ilyen port, keverd el amazzal s vegyíts hozzá pár dekányit ebből is — mutat a zsákokra Mátis Szonya, azután elneveti magát, mert nem ételreceptet diktál, hanem a műanyag fiókkeret elkészítési módját próbálja elmagyarázni. Deittweiter Klaus siet a segítségünkre. — Ennek a gépnek is van története — mondja. — Örökké izgalomban éltünk, lesz-e fiók a bútorainkhoz? Ausztriából importáltunk fiókokat, a szekrényajtók és fiókok műanyag fogantyúit. Drága is volt, s ha az állam úgy gondolta, hogy van fontosabb beszereznivaló a világon, akkor a mi fiókjaink késtek. Az igazgatóval és Szolnoky Eduárddal útra keltünk s elmentünk Ausztriába, megnézni a csodamasinát. Tudnánk-e ezt mi itthon működtetni? — ez volt az egyetlen, ami érdekelt bennünket. Úgy láttuk, hogy tudnánk. Jól láttuk. Azóta mi szállítunk ilyen fiókot, fogantyút az egész szlovákiai bútoriparnak. Megvettük a gépet a licenccel együtt. Aki devizáért termel, devizáért vásárolhat. Hej, de nagyot nőtt húsz év alatt a negyven asztalossal induló bútorgyár! Ugyancsak nagy dilemma előtt állhatnak az Ister vezetői, amikor el kell dönteniük: mit előbb? Az itthon oly kedvelt, darabonként is kapható variálható szekrénysort, vagy a külföldön kelendő hálószoba-bútort részesítsék-e előnyben? Úgy mint eddig, gondolom ezután is sikerül megtalálniuk a helyes középutat. S az Ister nem csak bútorgyár. Szolgáltatásaival, úgy tudom, elégedett a lakosság. Tévét javítani a falvakra is kijárnak. Csak a helyi nemzeti bizottságon kell bejelenteni, hogy elromlott a készülék. A hét meghatározott napján a szerelő megjelenik. Autószervizeik szintén precíz munkát végeznek. Egyszer „alkalmi vendégként" volt szerencsém a saját bőrömön tapasztalni, hogy fogadják a pórul járt autóst. Az ilyen fogadtatásra mondják, hogy szerencse a szerencsétlenségben. Ismét a pártalapszervezet elnökének szavai jutnak eszembe: „Mindennek alapja az ember." Az ember, aki a pártkongresszus tiszteletére, megértve az idők szavát, az egész társadalom javára többletmunkát vállal. A derékhadat a munkában edzett kommunisták alkotják. FISTER MAGDA (Kontár Gy. felvételei)