A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-07 / 6. szám

A Csemadok életéből Bevallom, megörültem, megörültünk az új sorozatnak, amely a Hét hasábjain indult. Jólesik mind nekem, mind a csoportnak, hogy figyelnek ránk, érdeklődést mutatnak örömeink, gondjaink iránt. Hiszen mint kiderül, igen mostoha körülmények között DANIEL ERZSEBET „nevelkedtünk", edződtünk. Mit is mondhatnék arra, hogy „hogyan is kezdődött"? Hát már gyermekkoromban, amikor az iskolában én mindig „csak" verset mondtam. Egész gimnazista koromig, itt már elszakadt a szál, nem volt aki. ami összekapcsolja. Egyedül voltam a versekkel, amelyeknek varázsa ekkorra már magával ragadott. A gimnáziumi évek után jött a nagybetűs Élet, a közösség, az emberek. Mint képesítés nélküli tanító, falun. Barton kezdtem tanítani. Kunyik István volt az első, akivel együtt színdarabot tanítottunk be, s magam is játszottam. Sikerünk volt, s jártuk a falvakat. A nyári szünetben aratási táncot tanítottam be a fiataloknak, naponta húsz kilométert utaztam a próbákra. Két év múlva itthon hívtak a Nöszövetségbe, majd a CSEMADOK-ba. Száraz Mária, Hajtman Kornélia és még több ma is aktív idős CSEMADOK-tag adott kedvet és lendületet a közösségi munkához. Több éven keresztül szerepeltem a párkánynánai Csillagvirág éneklő csoportban ; sorra jártuk a környék falvait, városait. Járási és kerületi fordulókon sok felejthetetlenül szép élményben volt részem. A vers szeretete felnőtt korban is megmaradt, műsoros esteken, a polgári szertartásokat intéző testület rendezvényein gyakran szerepeltem. Ekkor ismertem meg, milyen csodálatosan szép a közösségi munka. A Párkányhoz (Stúrovo) csatolt Nána városrészben (ahol lakom, és tevékenykedem) évekig nem volt kultúrház. Több színdarabot és kulturális műsort a helyi állami gazdaság irodaépületében adtunk elő, de a kulturális tevékenység igy is mindig folyamatos volt. Az egyik darabban férjem, kilencéves kislányom és jómagam játszottuk a főszerepeket. Akkor költöztünk be önerőből épült új házba, de azon a télen minden esténket a próbákon töltöttük. Akkor választottak meg vnb-képviselövé is. Szerveztük a lakosság társadalmi munkáját a kultúrház építéséhez. Féltem, hogy meg tudom-e győzni az idősebb embereket, vegyenek részt a munkában. Sikerült. Ezzel is közelebb kerültem az emberekhez. Közeledett az átadás ideje. Erre fel kell készülni — mindenki úgy érezte. Óriási volt a lelkesedés, hiszen mindenki alig várta, hogy elkészüljön az új kultúrház (egy év alatt épült fel a város- és községfejlesztési és -szépítési ún. „Z" akcióban). Ekkor született meg a gondolat, hogy irodalmi műsort tanulunk be erre az ünnepi alkalomra. Egyáltalán, jó lenne összejárni, verselgetni, beszélgetni, másokkal is megismertetni a vers szépségét. Ilyen gondolatok indítottak cselekvésre. A SZISZ szervezet akkori elnöke, Cvirik Katalin kapott is a gondolaton, s hívta a fiatalokat. Az iskolaudvaron gyűltünk össze nyár derekán (három évvel ezelőtt) vagy húszan. Mindenki szerepelni akart, ki tánccal, ki versmondással. Már akkor ki is osztottuk a sokszorosított műsort, Fiozsgyesztvenszkij: Rekviem című versét, melyet oratórikus formában dolgoztam fel. Tizennégyen próbáltunk, hetente kétszer. Aztán jött az ünnepély ideje, melyet az illetékesek nagyon rövidre szabtak, s így műsorunk nem került bemutatásra aznap. Az első ünnepélyes rendezvény az űj épületben a CSEMADOK-szervezet évzáró taggyűlése volt, itt nagy sikert aratott a műsorunk. Az akkor rendezett járási fesztiválon ugyancsak nagy dicséretet és biztatást kaptunk a bíráló bizottságtól. Aztán folytattuk az Ady-műsorral, majd tavaly elkezdtük a Vallomás az ifjúságról című összeállítás próbáit. Ezt a produkciót Sóky Árpád rendezte. Ezzel eljutottunk a kerületi fordulóra, ahol új formákkal is megismerkedtünk. Közben csökkent a létszámunk. Voltak fiatalok, akik nem tudták megérteni, hogy ez a munka Bemntatkozom... komoly figyelmet kíván. A Szülőföld, az Őrizd a békét című műsorainkat még tizennégyen játszottuk, aztán egyre kevesebben lettünk. Csak azok maradtak a csoportban, akik a vers szerelmesei voltak — összesen négyen. Még igy sem adtuk fel, hetente összejártunk, tervezgettünk és érdeklődtünk a környékbeli falvakban: ki szereti az irodalmat, a verset, mert annak biztosan nem számít a távolság, így találtunk rá a szomszéd faluban Köhídgyarmaton Juhász Gyulára, Vass Ottó egykori tanítványára. Alig vetette le a katonaruhát, máris örömmel jött közénk. Párkányból Nagy Imre, egykori komáromi diák (az ottani irodalmi színpad volt tagja) szintén megörült a hívásnak, „felfedeztük" Gubán Jóskát, aki a prágai diákklubban tevékenykedett, mint megzenésített versek előadója. S együtt volt a csoport. A régiek közül Nágel Erzsébet, Németh Mária, Erös Nóra, Krizsán Ildikó (egyetlen diákszereplőnk) s legutóbb Bugyács Sándor. A CSEMADOK-szervezet megalakulásának 30. évfordulóján a Jelenlét című irodalmi műsorral mutatkoztunk be, majd nagy siker volt gyermekműsorunk az óvodákban. Készültünk a járási versenyre. Az új forma, melyet választottam, élénk vitát váltott ki a tagok között. Felejthetetlenül szép élmény volt és hasznos tanulsággal szolgált számomra és mindannyiunk számára az 1980. évi Jókai-napokon való szereplés. Talán hosszú volt a bevezető, melyben arról írtam, hogyan is kezdődött, de úgy érzem, e nélkül nem lenne teljes a bemutatkozás, mert a mások nevelését, szórakoztatását, a társadalmi munkát nem lehet csak fellángolásból csinálni. Ehhez az kell, hogy az emberben meglegyen a lelkesedés, a közösségi munka vágya, s kell hogy valami, valakik ezt a felszínre hozzák. Mindig él a vágy, hogy a szépet, a jót, melyet megismerek, másokkal is megismertessem. Az irodalom, a szép szó erejével szeretnék hatni az emberek érzelmi és gondolatvilágára. Harcolni a kispolgári életmód ellen. Már az is örömet ad. ha érdeklődéssel figyelik műsorunkat, s bízom abban, hogy meg is értik. Sohasem akartam csak vezető lenni. Mindig kerestem azokat az embereket, akikkel közös volt az érdeklődésünk, akikkel tartalmasan tölthettem el szabad időm egy részét. S most úgy érzem, sikerült. 34 éves vagyok s nagyon örülök, hogy olyan fiatalok között vagyok, akikkel jól érzem magam, mert nemcsak szórakozunk, de szórakozva művelődünk, művelünk is. A hetenkénti próbákon mindig megvitatjuk egy-egy könyv, újságcikk, film tartalmát. Könyvet kölcsönzünk és ajánlunk egymásnak és sokat beszélgetünk versekről. Egy-egy műsorunkat mindig közösen beszélünk meg. Kikérem a többiek véleményét, meghallgatom észrevételeiket, hasznosítom ötleteiket. Miután hárman két műszakban dolgozunk, gyakran probléma összehangolni a tagok szabad idejét, megszervezni találkozásainkat. Jómagam is hetente egyszer éjszaka s két nap délután dolgozom a párkányi telefonközpontban. Nagyon be kell osztani az időmet, hogy emellett a háztartási munkát is elvégezhessem, s a különböző tisztségekben is helytálljak. Mindez a család megértése nélkül nehéz lenne. Férjem a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke, gyakran együtt járunk gyűlésre, műsoros estre, s ha műszakja engedi, versenyekre is elkísér. 12 éves lányom volt az egyik legnagyobb szurkolónk a kerületi versenyen. Jelenlegi gyermekműsorunkban ő is szerepel. Olyan közösségben dolgozom, ahol rajtam kívül senki sem végez társadalmi munkát. Nehéz volna megértetni magamat. Közösségi munkámról nem kérdeznek, s én nem dicsekszem. (S igy van ezzel a csoport tagjainak zöme is.) Két évvel ezelőtt az egyik felettesem megjegyezte: „Nem érdekel, milyen társadalmi munkát végzel..." Sokszor okoz problémát összeegyeztetni munkabeosztásomat, szolgálatomat a gyűlések, próbák, szemináriumok időpontjával, de igyekszem másokat helyettesíteni, hogy engem is, ha kell, legyen, aki helyettesít a kollégák NINCS KORHATÁR A Hét szeptember 20-án megjelent 38. számában cikksorozatot indított Bemutatkozom címmel. A sorozat indulása óta hetenként rendszeresen minden számban olvashatunk beszámolót egy-két — főleg a fiatalabb korosztályhoz tartozó — lelkes kultúrmunkás tollából, akik szívügyüknek tekintik az anyanyelvi kultúra fejlesztését, terjesztését, és e téren szép, maradandó és említésre méltó eredményeket érnek el. Csak örömmel és jóleső érzéssel nyugtáz-' hatjuk e lelkes fiatalok törekvéseit. Találunk közöttük nem egy családanyát és -apát, akik larsadalmi munkát vegzo CSEMADOK-tagok ÉRTÉKELTÉK MUNKÁJUKAT A CSEMADOK muzslai helyi szervezete Kiss elvtárs, a járási bizottság küldötte és Pathó Gyula elvtárs, a hnb elnöke jelenlétében megtartotta évzáró taggyűlését. Baka István, a helyi szervezet elnöke értékelte az elmúlt esztendő kulturális tevékenységét. Elmondotta, hogy a menyecskekórus tagjai sikerrel szerepeltek a járási versenyen, ugyancsak szép eredményeket értek el Este a fonóban című műsorukkal. Irodalmi összeállítás keretében emlékeztek meg Juhász Gyula életéről. Az elmúlt év sorrendben utolsó akciójának számít a Simonyi Lajos képzőművész munkáiból rendezett képkiállítás. A CSEMADOK tagjai a társadalmi munkából is kiveszik részüket. Az idei évre célul tűzték ki a taglétszám növelését, további Hét-elöfizetők szerzését. Az évzáró taggyűlésen az alapító tagok is jelen voltak. Ulrich Gyuláné