A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-31 / 5. szám

Sötét hajú, nyurga fiatalember CSIGÁS IVÁN. És a foglalkozásához illően amolyan örökmozgó tfpus is. Kassai (KoSice) származású, itt végezte általános- és középiskoláit; mérnöki diplomáját pedig 1972-ben a bratislavai Közgazdasági Főiskolán szerezte. Jelenlegi beosztása: az Óra- és Ékszerbolt Vállalat (Klenoty) vezérigazgatójának asszisztense. — Miként lehet ..belecsöppenni" ebbe a szokatlan munkakörbe? — A megfelelő előírások tiszteletben tartásával: ha valakinek kellő szakképzettsége s gyakorlata van, akkor megpályázhat egy-egy ilyen állást. — Neked ez mér hányadik munkahelyed? — Őszintén szólva nem az első. A főiskola elvégzése után több mint négy esztendeig beosztott közgazdászként a Kelet-szlovákiai Vasműben dolgoztam, később a kassai nyomdában s egy építőipari vállalatban is alkalmazásban voltam, idestova három esztendeje pedig — a mai beosztásomhoz hasonló munkakörben — az SZSZK Belkereskedelmi Minisztériuröába kerültem. — Nem túlságosan „gazdag választéka" ez a különféle munkahelyeknek? — Lehetséges, hogy első pillantásra tényleg annak tűnik. Egy közgazdásznak azonban nyitott szemmel kell járnia a világban, úgyhogy mindenütt tanultam, tapasztaltam valamit, aminek most hasznát veszem. — Milyen napi feladataid vannak ? — Szinte behatárolhatatlanul sokrétű munkát végzek. A legfontosabb feladatom ellenben az, hogy tehermentesítsem a vezérigazgatót az olyan ügyektől, amelyek ugyan az ő hatáskörébe tartoznak, de nincs rá szükség, hogy személyesen intézze őket. Az én kezemen át jön-megy a napi posta is, részt veszek a különböző tanácskozásokon és munkaértekezleteken, ellenőriznem kell a határidőhöz kötött feladatok teljesítését, nyilvántartom a vezérigazgató döntési jogkörébe tartozó vitás kérdéseket, kapcsolatot tartok a felettes politikai és szakágazati szervekkel, de ha szükség van rá, például betegség esetén, én helyettesítem a titkárnőt is! — Véleményed szerint hány évig végezhető szívvel-lélekkel ez a sok ambíciót igénylő munkakör? — Igazság szerint akár a nyugdíjkorhatárig ... Nézetem szerint azonban négy-öt esztendő után rutin lép az egészséges ambíciók helyébe, ami a fásultság veszélyét rejti magában. Szerencsére, én csupán néhány hónapja vagyok ebben a beosztásban. — A sok ügyintézés, tárgyalás, utazás mellett marad szabad időd is ? — Természetesen. Szívesen olvasok, focizok; tavasztól őszig azonban a gombázás az igazi hobbim. (mik-) Fotó: Gyökeres A TAKARÉKOSSÁG-KORPARANCS A világméretekben megmutatkozó energiaválság, különösen a kőolaj árának mértéktelen megdrágulása természetesen a csehszlovák népgazdaságra is kihatással van. Ezért össztársadalmi feladat a takarékosság a fűtőanyagokkal és az energiával. A csehszlovák néphadsereg, hogy kiképzési és védelmi feladatait teljesíthesse, kénytelen tetemes mennyiségű üzemanyagot felhasználni. A fejlődés jelenlegi szakaszában tehát érthető, hogy a hadseregben is előtérbe lépett az üzemanyagtakarékosság kérdése, s ennek megfelelően kiterjedt szocialista verseny bontakozott ki. Természetesen a parancsnokok részéről megfelelő felvilágosító és szervező munkára van szükség ahhoz, hogy a fiatal fiúk, 18—20 éves kiskatonák maguk is szívügyüknek tartsák a verseny eredményességét. — Nem könnyű rendszeresen figyelemmel kisérni, ellenőrizni a katonai jármüveknél, harci eszközöknél havonta, sőt újabban naponta az üzemanyagfogyasztást — mondja Milan Jankovic, az egyik alegység üzemanyagellátó szolgálatának parancsnoka. — Azelőtt előfordult, hogy a járművezető tudomásul vette a verseny meghirdetését, majd fél év elteltével vagy az év végén a formális kiértékelést — és ez volt minden. Most egészen másként mennek nálunk a dolgok. A járművezető megkapja a verseny jelentkező lapját, s ezen pontosan fel kell tüntetnie, hogy egy bizonyos időszakon belül mennyi üzemanyagot és kenőolajat takarított meg. A fáradt olajat összegyűjtjük, mert ezt tisztítás után újra fel lehet használni a népgazdaságban. Ezzel sikerült kiküszöbölnünk a formalitás jegyeit a szocialista kötelezettségek vállalásával kapcsolatban, ami elsődleges feltétele a járművek gazdaságos üzemeltetésének, nemcsak az egyének, de a kollektívák részéről is. Minden járművezető ilymódon pontosan meg tudja határozni a szükséges üzemanyagmennyiséget, naponta ellenőrizve, hogyan teljesíti vállalt kötelezettségét. Tudja, mi a kitűzött cél. s ez arra kényszeríti, hogy szenteljen nagy figyelmet járművének műszaki állapotára. Fontos, hogy az eredmények ne legyenek „névtelenek", hogy minden járművezető a hónap végén értékelni tudja, hogyan teljesítette ezzel kapcsolatos feladatait, hogyan gondoskodott jármüvének műszaki állapotáról, ami a hadseregben különösen fontos. Végül aztán az alegység parancsnoka is meg tudja ítélni, hol mutatkoznak fogyatékosságok, amelyeket ki kell küszöbölni, hogyan kerülhetett sor az előírtnál — ha csak néhány literrel is — nagyobb üzemanyagfogyasztásra. Ebben az esetben elemeznie kell a kérdést s tanácskoznia az üzemanyagellátó szolgálattal és az alegység technikusaival. Jól bevált az eredményeknek negyedvagy félévenként, illetve a versenyidöszak utáni megejtett nyilvános értékelése. És éppen ez volt meghatározó, ez ösztönözi minél nagyobb takarékosságra a katonai járművek vezetőit. Egyikük sem akar szégyenbenmaradni a bajtársai előtt. Természetesen a jutalmak sem hiányoznak, ez is ösztönzi őket. Az eredmény — igyekeznek a meghatározottnál kevesebb üzemanyagot fogyasztani és gondoskodni járművük kitűnő műszaki állapotáról. — Mi az oka. hogy a fiatal katonák ilyen nagy érdeklődést mutatnak az üzemanyagmegtakarítás iránt, hiszen mint hallottam, a másodévesek százszázalékosan bekapcsolódtak a versenybe? Hiszen nem a „sajátjukról" van szó... — teszem fel a kérdést Jankovic őrnagynak. — Úgy gondolom, talán azért, mert helyesen irányítjuk a munkájukat, s az eredményeket rendszeresen kiértékeli nemcsak az alegység parancsnoksága, hanem SZISZ-szervezete is. A pártszervezetek is rendszeresen foglalkoznak a verseny eredményeivel és konkrét határozatokat hoznak. Nemegyszer láttam, hogy a járművezetők ott tolongtak a falitábla előtt, amelyen az abban a hónapban elért eredményeket tettük közzé. Kíváncsiak voltak, hogy mit tudtak elérni, hogy helyes volt-e az általuk alkalmazott jármüvezetési technika. Az elmúlt versenyidöszak eredményei valóban figyelemre méltók: a hadsereg legjobb alakulata 1 m3

üzemanyagra számítva 830 korona megtakarítást ért el. Jankovic őrnagy alakulata is jobb eredményeket ért el a megelőző versenyidőszakhoz képest. De hadd beszéljen erről ő maga: — Az alakulat viszonyainak megfelelően három kategóriába soroltuk a versenyben részt vevő járművezetőket, hogy tárgyilagos képet nyerjünk. Az első csoportba a benzinfogyasztású gépkocsikat vezetők kerültek. Itt Jaroslav Kris tizedes szerezte meg az első helyet. Igazán példásan gondozza a járművét, noha a polgári életben nem gépkocsivezető, hanem asztalos. Annál jobban örül az elért eredménynek: 2457 koronát takarított meg a hadseregnek s ezzel a népgazdaságnak. A gázolajmotoros kerekes jármüvek csoportjában Miroslav Stelmach közkatona lett az első 2874 korona megtakarítással. A harci járművek csoportjában Peter Hovancík őrvezető, fiatal párttag végzett az első helyen, akinek van egy figyelemre méltó javaslata, hogyan lehetne ezeknél a jármüveknél még több üzemanyagot megtakarítani. Elképzelését egyébként már ebben az időszakban megvalósítjuk az alegységnél, s remélem szélesebb körben is elterjed. Hovancik őrvezető ugyan csak 1859 koronát takarított meg. ez azonban — tekintettel a megtett kilométerek számára, ami szintén egyik feltétele a versenynek — kiváló eredmény. Az egész alakulat átlagosan mintegy 400 koronát takarított meg az elfogyasztott üzemanyag 1 köbméterére számítva, ami ugyan csak a fele annak, amit a hadsereg legjobb alakulata elért, de ez is mutatja, hogy megfelelő figyelmet szentelünk az üzemanyagmegtakarítás kérdésének, minden szinten. Sok kicsi sokra megy, szokás mondani. S ez így igaz. Ha a saját hatáskörében, munkaterületén mindenki megteszi a magáét, jelen esetben a fűtőanyag- és energiatakarékosság terén — s ez alól természetesen társadalmunk szilárd és elválaszthatatlan része, a néphadsereg sem kivétel — nagy értékekkel járulunk hozzá népgazdaságunk hatékonyságának növekedé .éhez, amint azt a párt- és állami szervek vonatkozó határozatai, irányelvei is hangsúlyozzák. Kvaőkaj Ivan mérnök-főhadnagy oo