A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-31 / 5. szám

pénzét, aláírja az elébe tartott elismervényt, kezet szorítanak vele, cigarettával kínálják. Úgy búcsúznak tőle, mintha egy kollégiumból távozna. Egyszer csak belép az egyik alkalmazott: — Látogatója van. A beszélőn várja önt! Delaunay meglepődik, sietve véget vet a búcsúzkodásnak, és a hosszú folyosón a beszélőbe siet. Kinyitja az ajtót — egy karcsú nő áll odabent fekete ruhában, fekete mantillában. — Clemencita! — Érted jöttem, drágám — válaszolja Clemencita, és egész lényéből szerető gyengédség sugárzik. — Minden újság közölte az amnesztiáról szóló hírt, tudtam, hogy neked is kegyelmet kell kapnod. Az ajtóban álló börtönőr krákogni kezd, hogy értésükre adja, nincsenek egyedül. Őket azonban itt már semmi sem zavarja. Egymáshoz simulva, összeölelkezve lépnek ki a börtön kapuján, és elindulnak a végtelennek tetsző pálmafasoron a város felé. Délután együtt ülnek egy kis szálloda árnyas patióján. Az érzelmek első vihara elcsitult, szívük elcsendesedett, és lassan kezdik tudomásul venni a körülöttük zajló életet. Clemencita elgondolkozva nézi a szökőkút kilövellő vízsugarát, aztán csendesen kezébe veszi Delaunay kezét. — Mikor a nagyapám elesett a polgárháborúban, a nagyanyám, Oliva Ximenez felvette a puskáját, és odaállt a helyére. Mikor az apám a tengeren harcolt, anyám kezébe vette a apám üzletét, bár azelőtt soha nem foglalkozott ilyesmivel. A Ximenez család asszonyai mindig részt vettek férjük nagy játszmájában. Neked is megvolt a nagy játszmád. De azt hiszem, be van fejezve. Roderigo Pescador halott. Roderigo Pescador! Milyen messziről visszhangzott Delaunay fülében ez a név! Milyen ritkán jutott eszébe az elmúlt két év alatt a végzetes RP, amely oly tragikusan szólt bele a sorsába. Meglepetten nézett Clemencitára. A lány egyenes derékkel ült. szorosan beburkolózva fekete mantillájába, arca sápadt volt, ebben a pillanatban inkább szobornak tetszett, mint élö teremtésnek, és a szavai úgy hangzottak, mint a túlvilági igazságszolgáltatás ítélete: —• Egy sötét éjszakán Cadiz rakpartján halálos tőrdöfés érte. Delaunay érezte, hogy hideg fut végig a hátán. Ez a csodálatos teremtés képes volt a saját kezével... ? Clemencita, mintha csak megérezte volna, mire gondol, ugyanolyan keményen folytatta: — Pascual szerencsésen eljutott Dél-Amerikába. Gracia Angeles eltűnt, és többé nem bukkan fel Spanyolországban. Újabb bizonyítékok kerültek napvilágra a tevékenységéről. Megszorította a férfi kezét, és egy megkönnyebbült sóhajjal visszatért a jelenbe. — Mindez már a múlté. És most mihez kezdünk mi ketten? Delaunay nehezen talált szavakat, nem bírt szabadulni Clemencita szavainak hatása alól. Újra megejtette az a természetesség, amellyel kedvese egyenesen áthidalta azokat a kérdéseket, vajon egymáshoz tartoznak-e, Delaunay gondolt-e rá a börtönben, és hasonló ostobaságokat. Érezte, hogy Clemencita ösztönösen mélyen megértette kapcsolatuk lényegét, és olyan harmóniát teremtett kettőjük között, amelyet már lehetetlen megbontani. Zavartan beszélni kezdett egykori elképzeléseiről, de nem fejezhette be. A kifutófiú egy névjegyet nyújtott át neki azzal, hogy ez az úr keresi, és beszélni kíván vele. Meglepetten vette kézbe a névjegyet, de még nagyobb meglepetéssel olvasta: M. Henri Berton, calle Mayor 14, Madrid. tfolytatjuk) XX. századi bolgár költők ELISZAVETA BAGRJANA: VESZELIN HANCSEV: AKI NEM ISMERI SZÉPSÉG Aki nem ismeri a távot kísértését, csatangotások gyönyörét, veszedelmek téboiyos ízét, akit nem szédít meg az ég s fáradtságtól nem tüzel csontja, annak az élet és halál ismeretlen, nem lát a jóra és rosszra. Aki nem tudja, mi a számkivetettség, nem tudja, milyen jó hazatérni, soha az igazi édeset nem érzi, soha az otthon melegét, jóságát az anyai kéznek, ízét az atyai kenyérnek. (NAGY LÁSZLÓ FORDÍTÁSA) ALEKSZANDER GEROV: AKI AZ ÁGYAMAT VETI Mégis a legdrágább nekem, aki az ágyamat veti. Robert Bums A tavasz és az ifjúság és minden elfut egyszer. Mást nem kívánok — csak tovább élj itt, amíg szívem ver. Öregszel lassan, arcodon a ráncok megjelennek. De túl időn és ráncokon még szebb vagy a szívemnek. Légy másokhoz hiú, kacér, évődj a többiekkel. Nekem elég, ha vagy, ha élsz verő, meleg sziveddel. (KIRÁLY ZOLTÁN FORDÍTÁSA) TÓTHPÁL GYULA FELVÉTELE Ugy kerestelek, hogy az egész föld hozzád kezdett hasonlítani. Úgy kívántalak, hogy a neveddel szólítottam kedves tárgyaim. Létezel? Vagy én találtalak ki? Talán sokkal jobb, ha képzelem. Talán így mint álmaim szülötte legtovább te maradsz meg nekem, téged fogtak legkésőbb gyűlölni, s nekem fáj majd könyörtelenül, ha véletlenül valaki mással egy percre csupán felváltalak. (KIRÁLY ZOLTÁN FORDITASA) BOZSIDAR BOZSILOV: RÉMÜLET Nem emlékszem az első szerelmemre. Elfelejtettem. Nem emlékszem a legszebb szerelmemre. Elfelejtettem. A legerősebbre sem emlékszem. A legboldogtalanabbra sem emlékszem. A legtragikusabbra sem emlékszem. A leggyöngédebbre sem emlékszem. Vagy hazudok, hogy nem emlékszem ... De egy szerelemre biztosan emlékszem: azért rettegek annyira tőle, remegek annyira tőle. sápadok annyira tőle — az utolsóra. IMAJTÉNYI ZOLTÁN FORDÍTÁSAI