A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-26 / 30. szám
Úgy mondják, a számok nem hazudnak. Csak meg kell érteni őket. Ehhez gyakran nem elég egy futó pillantás, olykor alaposabb elemzésre is szükség van. Az emberek családi állapota és a különféle betegségek között például nyilvánvalóan van valamiféle összefüggés — erről ír cikkében G. Koszickij professzor is, az orvostudományok doktora, a Moszkvai II. sz. Orvostudományi Egyetem élettani tanszékének vezetője. Idézi a mellékelt statisztikát, s az Egyesült Államokban a közelmúltban nagy feltűnést keltett tanulmányra hívja föl a figyelmet. A megtört szív, avagy a magány következményei az egészségre címen irt könyvet James Lynch professzor, a Marylandi Egyetem lélektani tanszékének vezetője. A szerző így ír: „Évekig tartó megfigyelések és kutatások alapján bízvást állíthatom, hogy a magányosság, valamint a bensőséges emberi kapcsolatok megromlása, különösen pedig e kapcsolatok hirtelen megszakadása legalább olyan károsan hat az emberi szívre, mint a renyhe életmód vagy az állati zsiradékok mértéktelen fogyasztása." Lynchnek általában véve igaza van — teszi hozzá a moszkvai kolléga —. s nem is ö az első, aki erre a problémára fölfigyelt. Szóltak erről már a múlt nagy orvosai is: Hippokratésztől napjainkig. I. Sz. Pavlov is hasonló következtetésre jutott: „A szűnni nem akaró, mindent elborító bánat, a gond felőrli a testet, és utat nyit különféle betegségeknek, viszont az öröm, amely fogékonnyá teszi az embert az élet minden dobbanása, a lét minden rezdülése iránt, fejleszti, erősíti a testet." Szervezetünk szüntelen kölcsönhatásban áll környezetével, azonnal reagál a külső körülmények minden változására. Legjelentősebb számunkra a társadalmi környezet, a kapcsolatok a körülöttünk élőkkel, családunk tagjaival, azokkal, akik a munkahelyen, az iskolában stb. körülvesznek bennünket. Rendkívül fontos tényezők ezek, olyannyira, hogy nemcsak pszichikumunkra, hanem belső szerveink működésére is kihatnak. Nem új tehát az a gondolat, hogy az idegrendszer megterhelésének szerepe van számos betegség kifejlődésében, így a szív és véredényrendszer megbetegedéseiben is. Az sem új keletű fölfedezés, hogy a családi kapcsolatok felbomlása, a házasság széthullása lelki megrázkódtatással jár. Már csak azért is, mert amíg a dolgok idáig fajulnak, többnyire a viszályok és feszültségek hosszú időszaka telik el. Mindez nem múlik el nyomtalanuf. Sok adat, megfigyelés bizonyítja, hogy a rendezett családi élet kedvezően hat az ember egészségére. A múlt század nyolcvanas éveiben az akkori Németországban egy fölmérés során például megállapították, hogy a húsz-harminc éves nőtlen férfiak halálozási aránya huszonöt százalékkal-meghaladja a házasokét. Az életkorral együtt ez a különbség is növekszik. Azok a sokoldalú megfigyelések és vizsgálatok, amelyeket a háború előtt Bogomolec akadémikus végzett, utóbb pedig tanítványai és követői folytattak, ugyancsak azt igazolták, hogy a hosszú élet egyik lényeges feltétele, a boldog családi élet. A szív és az érhálózat lelkiállapotunk afféle barométere, így aztán elsőként érzi meg a lelki megrázkódtatások hatását. De nemcsak a szív és az érrendszer károsodik ilyenkor. A táblázatból kitűnik, hogy a nőtlenek, hajadonok és elváltak között gyakoribb a rák és a májsorvadás is. Ezek a tények nem lepik meg az orvosokat. Régen megállapították már, hogy a lelki sérülések következtében fellépő idegrendszeri zavarok és a táblázatban felsorolt betegségek között szoros az összefüggés. A lélektani tényező jelentőségét azonban lebecsülik. Ma például sokan főleg a biokémiai változásokra és folyamatokra fordítanak figyelmet, bár ezek gyakran csupán befejező mozzanatai egy hosszú eseménysorozatnak, amely nemritkán szívinfarktushoz vezet. Az ekkor megfigyelt változások rendszerint már csak utolsó felvonását jelentik annak a tragédiának, amely jóval a betegség előtt megkezdődött.'E tragédiát megrázó élmények, lelki sérülések, az érzelmi élet megpróbáltatásai előzik meg — és a magányosság. Még a közlekedési baleset vagy az öngyilkosság is kapcsolatban állhat e megpróbáltatásokkal, élményekkel, sérülésekkel. Legalábbis ezt sugallják a számok, így látja az élettan tudománya. Sok szakember azonban mindezt vitatja — méghozzá adatok alapján. Mintha azon vitáznának: mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Mert vajon milyen ember volt az a nőtlen, hajadon, illetve elvált férfi vagy nő, aki a statisztikában szereplő betegségekben meghalt? Kik adják a többséget? Hány volt közülük közösségi életre eleve képtelen, házasságra. együttélésre alkalmatlan, beteges? Mennyi köztük az idegbeteg, a vele született fogyatékosságokkal, örökletes betegségekkel terhelt ember? Napjainkban — az örökléstan kutatói szerint — az emberiség „genetikai állománya" (a tudomány fejlődésének árnyoldalaként) romlik. Leküzdjük a „szapora csecsemőhalált", de ezzel felnőnek azelőtt életképtelen gyermekek is. Házasodnak, akik ezt a kort valaha nem is érték volna meg. A sok koraszülött java része ép, egészséges, dolgos emberré válik. De a megmentett csecsemők között számosán vannak, akiken semmiféle orvosi, társadalmi erőfeszítés sem segíthet. Házasodni gyakran nem is mernek, s magukra maradva éri utol őket a szivhalál, a májzsugorodás. Vagy hogy „enyhébb" esetekre gondoljunk: a cukorbetegeknek és a gyenge testalkatú tüdőbetegeknek ritkán volt azelőtt utódjuk. A cukorbetegség-hajlam ma tömegesen öröklődhet (az érbetegségek velejáró veszedelmével) s bár a tbc nem, de a gyenge testalkat ugyancsak tovább öröklődik. Kérdés tehát, hogy az előbbi statisztikai felmérésben a magányosok és az elváltak közül hányán voltak születésüknél fogva hajlamosak a betegségekre. Ez persze már a társadalomtudomány körébe vágó kérdés, és csak orvosok és szociológusok összefogásával lehetne alaposabban elemezni a statisztikákat. MIT MOND A STATISZTIKA? A százezer lakosra jutó halálesetek száma két óv alatt Nőtlenek A halál oka Házasok és hajadonok Elváltak Szívbaj Közlekedési 176 237 362 baleset 35 54 128 Tüdőrák Az emésztőrendszer rákos 28 32 65 megbetegedései Az érrendszer súlyos 27 38 48 elégtelensége 24 42 58 Öngyilkosság 17 32 73 Májsorvadás 11 31 79 Magas vérnyomás 8 16 20 KASZKADŐRKISLÁNY — Ha nincs 60 százalék esély arra, hogy az ember fölkel és továbbmegy, nem vállalom a feladatot. Akkor már túl veszélyes — mondja Mickey Allen, az USA legfiatalabb kaszkadőrje. Mickey 9 éves, 1,35 méter magas, a testsúlya 33 kiló. Foglalkozása: általános iskolai tanuló, de emellett teljes jogú tagja az amerikai kaszkadörszövetségnek. Különös ismertetőjele: erősen halláskárosult; hallóképessége csupán tízszázalékos, és ezt is négy műtét árán sikerült elérnie. Foglalkozásának gyakorlása közben robogó autóból ugrik ki, vagy kötéllel utána kötve vonszoltatja magát a földön; galoppozó lóról, nyolc méter magas toronyból zuhan le, és felnőtt férfiakkal verekszik bunkósbottal, késsel. Már ma is elmondhatja magáról, hogy valódi sztár a szakmában; a kaliforniai rialtóbeli kaszkadöriskola büszkesége. Először is játszi könnyedséggel elvégezte a 9 hetes, hallatlanul kemény alaptanfolyamot (a résztvevők 90 százaléka már az első három hét után feladta). Az edzések során 14 kilogrammos súlyokat emelgetett a lábával, hasizomerősítő gyakorlatként; 25 kilogrammos súlyzóval erősítette kar- és vállizmait. Az ilyen megerőltetéshez sok húsból, tojásból és tejtermékből álló étrendre van szüksége. Mickey persze ugyanolyan kislány, mint a többi kortársa. Arra a kérdésre, hogy sohasem történt-e baja, azonnal nemmel felel — majd szemlesütve mégis bevallja: — Négy héttel ezelőtt ért egy kisebb sérülés. Éles bozótvágó késsel harcoltunk, és a partneremnek egy adott jelre el kellett volna dobnia a kést. Ö azonban késlekedett, én meg közben nekimentem, és a kés beleállt a kezembe. De ezenkívül a hajam szála se görbült meg. A kis közjáték elég kínos Mickey számára. A profi kaszkadőrök között nem szokás üzemi balesetekről beszélni. A kislány jövője biztosítottnak látszik. Tanárai, szülei és kaszkadőrszakoktatói egyetértenek abban, hogy ha Mickey felnő, az egész világon nem lesz még egy olyan női kaszkadőr, aki vele fölvenné a versenyt.
