A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-26 / 30. szám
•4 Kövesdi Szabó Mari és Barbinek Péter az előadás egyik jelenetében több ennél, mert sokkal többféle színi hatást ötvöz egybe. Rögtönzött helyzetkomikumok láncolatára épülő karakterisztikus humora megnevettet, bájos lírája kíváncsi mosolyra késztet, mondanivalója pedig — elgondolkoztat. Érdekes az egyszer torzsalkodó, másszor békésen udvarolgató s kölcsönös megértést tanúsító szereplők cimboráskodó közeledésének formája is: még akkor sem borulnak önfeledten egymás karjaiba, amikor már-már mattá alakul a sakkhelyzet, hanem sírnak és szúrnak egyszerre, meggyötrik és megsajnálják egymást, acsarkodnak, de egyben szeretetet és hűséget is követelnek. Köztudott, hogy a siker és a közönség ítéletét jelző vastaps nem mindig vág egybe a szakmai értékeléssel, hiszen a színpadi megjelenítés nyomtatásban megjelenő elemzésének nem szabad pusztán pillanatnyi benyomásokból kiindulnia, hanem számításba kell vennie — természetesen az igényesség mércéjét alkalmazva — a színház sajátos helyzetét s más egyebeket is. Sietek papírra vetni, hogy távolról sem hibátlan a Thália Színpad évadzáró bemutatója, ennek ellenére a kritikusi értékelésben szervesen fonódnak össze a pillanatnyi benyomások a mögöttes tényezők szálaival. Leegyszerűsítés lenne, ha így összegeznék: ilyen kitűnő darabhoz nem kell túl sok mesterkedés, megáll a maga lábán; úgy is hat, ahogy van. Ehelyett inkább hadd mondjam el, hogy Halasi Imre rendezése általában jól érzékelteti a mű stílusát és színpadi fogalmazása okosan hangsúlyozza ki az egymással örökös csetepatéban álló lovagok, illetve az erős férfikézre, szerelemre vágyó lányok belső kapcsolatait, ütközéseit és hangulatait. Itt kell azonban szót ejteni arról is, hogy a miskolci vendégrendező az iménti dicséret ellenére sem aknázta ki teljes mértékben a darabban rejlő művészi lehetőségeket. Színpadi ábrázolásában érződik néhány következetlenség és stilárisan is többféle megoldással találkozni. Néhol bátran és végletesen komédiázik, másutt viszont túlzottan komolykodó vagy a páros jelenetekben szinte prűd a játék. Amíg a két vitéz szülővárosa nevének egymástól „homlokegyenest" eltérő a meg o betűje eleve szakadékot mélyít a férfiak között; addig Bianca és Giulietta gondolkodásmódjában s tetteiben alig észlelni különbséget. így — a sakkozók nyelvén szólva — csupán susztermattal győzik le lovagjaik öntelt büszkeségét; ám ha az egyéniségüknek megfelelő kúlön-kúlön úton mennének közös céljuk felé, akkor a sakkban is érvényes női logikával és fortéllyal, a susztermatt helyett esetleg egy parádés rosáddal tudnának felülkerekedni Giacomo és Marcello eleinte bizony katonásan felületes érzelmein. A háborúskodásba feledkezett két főhőst Csendes László és vendégként Barbinek Péter játssza. Alakításaik jól érzékeltetik a szöveg humorát, és valóban ízesen komédiáznak. Kövesdi Szabó Mari (Bianca) és Tóth Erzsi (Giulietta) játéka sem okoz csalódást, de következetesebb rendezői igyekezettel nemcsak nőiesebb, hanem emberileg és szinészileg is érdekesebb figurákat teremthettek volna szerepeikből. A Vándor szerepében Lengyel Ferenc játszik el egy körültekintően megformált és a komédia alaphangját leütő betétfigurát. Külön említés és dicséret illeti Jójárt Zoltán díszleteit és kosztümjeit. Dicséret, mert helyzetteremtőek, jellemzőek és élénkek. De ami ennél is fontosabb: ötletesség és kivitelezés dolgában bátran eltérnek a színpadi berendezés s a ruhaviselet színházunkban szokásos sablonjaitól. M. P. (Bodnár Gábor felvételei) Egy sokkal inkább dramaturgiai és társulatformálási tapasztalatokban bővelkedő, mintsem kiegyensúlyozott jubileumi (tizedik) színházi szezont zárt a kassai (Košice) Thália Színpad: az író-színész-konferanszié műfaj kiváló cseh mestere, Miroslav Homíček: Két férfi sakkban című vérbö vígjátékának bemutatójával. Ahogy az ilyenkor elvárható, jól éreztük magunkat a nézőtéren, sokat nevettünk, sőt, a mulatságos „ziccereknél" bele-beletapsolunk az előadásba. És ez így is van rendjén, hiszen a jó vígjáték még a legmorcosabb nézőt is meg kell hogy nevettesse. Feltéve persze, ha nemcsak a darab, de az előadás is jó, bővelkedik sok-sok ötlettel, szellemességgel fűszerezett színpadi szituációkban. Mi tagadás, sikerként kell elkönyvelni a Két férfi sakkban kassai bemutatóját. Ez pedig nem kis öröm, mert a Thália (az utóbbi esztendőkben bizony jónéhány kevésbé sikerült produkcióval hívta föl magára a szakma és a publikum rosszalló figyelmét) ezúttal kitett magáért és egy lényegében színvona lasnak mondható, kacagtató bemutatóval búcsúzott két hónapra a közönségtől, hogy szeptembertől aztán újra sorra vegye Délkelet-Szlovákia kisebb-nagyobb városait és községeit. De hát lássuk, miről is szól ez a komédia, amely a tizennyolcadik században, Olaszországban játszódik. Két itáliai városállam: Monte Luca Capuccinata és Monte Luca Cappucinato szinte ősidők óta ellenséges viszonyban áll egymással. Az ok jelentéktelen, a lényeg: — a harc maga. Ez a háborúsdi azonban a két vitéz lovag számára, akik egymást foglyul Most épp Giacomo hallgatja ki Marcellot... ejtették, halálosan komoly játék. Piszlicsáré apróságokkal gyötrik, kínozzák s teszik egymást nevetségessé; de egyikük sem tud szabadulni a másiktól. A kakaskodó s a nemesi becsületre hivatkozó párharc bonyodalmait két életvidám, szerelemre áhítozó fiatal leány teszi még mulatságosabbá, hogy végül is női fortéllyal adjanak egy életre szóló mattot az egymással örökösen sakkban álló férfiaknak. Dióhéjban ennyi a darab tartalma, a mondanivalója azonban — a szórakoztatás elsődleges szándékán túlmenően — sokkal több ennél. A darab ugyanis módot nyújt arra, hogy színész és néző együtt nevessék ki azt, amire a köznapi életben csak ritkán nyílik alkalom: az értelmetlen háborúskodást és a szemellenzős, pózoló, pusztán a szabályzati külsőségekben tobzódó katonaéletet. Bianca és Giulietta ezzel szemben az őszinte szerelem és a tiszta élet lehetőségét kínálja az egymással folyton sakkban álló két lovagnak. A színlap, valószínűleg a szerzői utasítást követve, komédiának jelzi a színjátékot. A Thália Színpadon látott előadás azonban Évadzáró bemutató a Magyar Területi Színház kassai Thália színpadán 15
