A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-27 / 52. szám
K ülönösen hangzik, de így igaz: az első zenélő gépet az időszámításunk előtti harmadik évszázadban készítette egy alexandriai görög, bizonyos Ktészibiosz nevű agyafúrt mester. Hangszere tulajdonképpen géporgona volt, melynek sípjaiba egy légtarolóból került a hangokat elöcsalogató levegő, a levegőt pedig a víz önsúlyával tartották megfelelő nyomás alatt. Ötletes szerkezet volt, mégsem tekintették csodának a művelt görögök — a szórakozás egyik eszköze volt. Ktészibiosz hangszere aztán az évszázadok során feledésbe merült, sőt évezredeknek kellett eltelnie, amíg valahol, valaki ismét hasonló szerkezeten kezdte törni a fejét. Hogy ez pontosan mikor történhetett, arról már nincsenek adataink, de az bizonyos, hogy az első ősi géporgona az 1500-as évekből maradt az utókorra. A szerkezet akár automatikusnak is minősíthető. Ismeretlen mester készítette a neves Salzburg városában, ahol tudvalévőén nemcsak más jeles hangszerek készültek az idők során, de neves muzsikusok is éltek, zenéltek, vagy megfordultak, hiszen Európa talán legjelesebb zenei központja volt a város. Újabb kétszáz esztendő múltán aztán Európa-szerte úgy elszaporodtak a kézi meghajtású zenegépek, az úgynevezett verklik, hogy azokat már csak a huszadik század hangreprodukáló csodái tudták kiszorítani, de valójában csak átmenetileg, mert a régi masinák még ki sem masinái közül vagy félszáz példányt mutat be. Mindegyik működőképes, felújított állapotban áll a látogatók előtt, s szinte mindegyik más hangon, másféle muzsikát szolgáltat. Persze egy pillanatig sem akarjuk azt állítani, hogy feltétlenül zenei élményt képes nyújtani ez a kiállítás — dehogy. A gépekből csörgedező-bugyborékoló muzsika könnyed, már-már bárgyú, de báját épp ez a tulajdonsága adja. Származásukról már csak feltételezéseink lehetnek: az egyikkel talán egy vak koldus, vagy egy hadirokkant házalt a városi házak körfolyosós udvarain, a másikkal egy vásári gépzenész poroszkálta végig talán egész Európát, de a zenélő masinák legtöbbje bizonyára tisztes polgári családok szalonjáöregedtek, — múzeumok és magángyűjtők máris lázas hajszába kezdtek ... A verklikkel, géporgonákkal és egyéb különleges géphangszerekkel elsősorban a híres városi vásárokon találkozhatott a 18. és a 19. század embere, ahol a vándorzenészek és igricek egymás hangszereit túlharsogva igyekeztek felkelteni az emberek érdeklődését. A múlt század utolsó éveiben történt, egy isten háta mögötti poros kis francia faluban, hogy az egyik vásári géporgonát nyekergető vándor előtt tátott szájjal, önfeledten ácsorgott egy tizenéves helyi kisgyerek. Soha nem látott még hasonlót, elképzelni sem tudott lenyűgözőbb csodát, mint az az ütött-kopott, világot járt vándorló ládikó volt, melynek zugaiból oly lenyűgöző hangok bujkáltak elő. A kisfiút Fourniernek hívták. Ebből a Fournierből lett a világ leghíresebb gyűjtője, aki a későbbiek során két fiával együtt nemcsak gyűjtötte a régi zenélő masinákat, de gondos szakértelemmel restaurálta azokat, és persze ki is állította a gyűjteményét. A Musée des Limonaires egyedülállóan gazdag, a legkülönfélébb zenélő gépeket kiállító múzeum ma az egész világon. Ha valaki kíváncsi rá, akkor Franciaországban, Vienne községben keresse ... Természetesen nemcsak Fournier úr adózott egy életen át gyermeki csodálattal ezeknek a zenélő masináknak, de Európa és a világ számos múzeuma és magángyűjtője is, így a Prágai Műszaki Múzeum, és a Bratislava! Városi Múzeum is. Az utóbbi intézmény falai között az esztendő utolsó hónapjaiban olyan kiállítást tekinthetett meg a látogató, melynek anyaga nem kevésbé számít értékesnek, hiszen a régi idők zenélő ból származik, ahol pipiskedő kisasszonyok próbálták a gépzene hangjaival elűzni délutáni unalmukat, egészen addig, míg csak meg nem utálták a masina minden taktusát. Merthogy a választék korántsem volt olyan gazdag, mint tegyük fel egy mai tinédzser fonotékájának választéka, amit természetesen ugyanúgy meg lehet unni. De beszéljenek inkább a fényképek. Azok legalább némán, hangtalan szólanák . . . GYÖKERES GYÖRGY FELVÉTELE
