A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-27 / 52. szám

Bemutatkozom... Deák Piroska Jóleső érzés, hogy mi is, az Apró Palóc néptáncegyüttes, lehetőséget kaptunk, hogy bemutatkozhassunk a Hét olvasóinak. Együttesünk 1979 januárjában alakult. A csoport vezetője Molnár Tibor, koreográfusa pedig én vagyok. Deák Piroska nevelönö. Már négy éve, hogy Rimaszombatból (Rí mavská Sobota) Fülekpüspökibe (Biskupice] jöttünk lakni férjemmel, aki a Füleki Állami Gazdaságban dolgozik mint gépészmérnök Én akkor még hallgatója voltam a Népmüve lési Intézet által rendezett magyar néptánc koreográfiái tanfolyamnak. Nem volt isme retten előttem, hogy Fülekpüspökiben van néptáncegyüttes, de közelebbit akkor még nem tudtam róla. Az együttes vezetőjével. Molnár Tiborral. Takáts András, a CSEMA­­DOK KB szakelőadója hozott össze, és kér­tek, hogy mint táncpedagógus segítsem a felnőtt tánccsoport működését. Bizonyos technikai okok miatt munkám nem igérke zett gyümölcsözőnek, s akkor született meg a gondolat, hogy alakítsak ifjúsági csoportot Ez egy év után beolvadt a felnőtt tánccso portba, így tehát megint csoport nélkül ma radtam. Közben kislányom született, akivel másfél évig voltam otthon szülési szabadsá gon. Aztán újra felkeresett Molnár Tibor és közölte velem, hogy 1979-ben, a nemzetkö­zi gyermekévben az Országos Népművészeti Fesztiválon megrendezik a gyermek nép­tánccsoportok vetélkedőjét. Megkérdezte, tudnám-e vállalni a csoport felkészítését a hátralevő rövid idő alatt. Férjem megértő volt munkám iránt, tehát vállalni tudtam a cso­port vezetését. így alakítottuk meg 11 —13 éves gyerekekből az Apró Palóc gyermek néptáncegyüttest. Nem kevés akadályt, nehézséget kellett leküzdeni, hogy a csoport fennmaradhasson. Ezúton szeretnék köszönetét mondani azok­nak a szülőknek, akik nemcsak erkölcsileg, de saját munkájukkal is segítették a csopor tot. A fesztiválra való felkészülés során renge teget dolgoztunk, népi gyermekjátékokat gyűjtöttünk és dolgoztunk fel, sokat próbál tunk, mert méltó utódai akartunk lenni a felnőtt Palóc táncegyüttesnek. Szorgalmun­kat siker koronázta: a zselízi Országos Nép­művészeti Fesztiválon a nem várt harmadik helyezést szereztük meg. Azóta a 35 tagú lelkes gárda soraiból téhányan kiestek, akikben nem volt elég iknrntnrő és kitartás Fnvet azonban határn zottan állítok: sikerült beléjük oltani a nép­művészet szeretetét, megkedveltetni velük a népzene csodálatos, hangulatteremtő dal lamvilágát Az első siker újabb erőt adott a csoport­nak és távolabbi tervek szövögetésére ösz­tönzött. A tagok megkomolyodva igényeseb bé váltak, könnyedén sajátítják el a nehe zebb motívumokat is. Minden dicséret és elismerés mellett a közönség tapsa az ami az ifjú táncosokat igazán boldoggá és elége­detté teszi, mert ilyenkor érzik, hogy valóban szükség van rájuk. Sajnos azt is el kell mondani, hogy a csoportnak elég kevés alkalma van a nyilvá­­los szereplésre, pedig ez lenne az igazi hajtóereje az együttes munkájának. Hiába a lelkesedés, a sok kemény próba, tz erkölcsi elismerés, ha az együttes alig részesül anyagi támogatásban. Jómagam az együttes vezetését díjazás nélkül, meggyő­ződésből vállaltam, de az együttes zenekará­nak a fenntartásához, s népviseletek beszer­zéséhez anyagi támogatásra lenne szüksé­günk, mert például az „apró palócok" még mindig kölcsöncsizmákban szerepelnek. Itt mondanék el egy számomra megható törté­netet. Az egyik próbán ragyogó szemekkel mondta egy kisfiú: „Tanító néni, igaz, csizmákat kapunk?" — Mivel tudtam, hogy a CSEMADOK helyi szervezetének nincs rá pénze, de a kisfiú örömét nem akartam elvenni, ezért csak annyit mondtam, hogy nem tudok róla. És ekkor jött a meglepetés. A kisfiú magyarázni kezdte: „Tetszik tudni, a felnőtt tánccsoport új csizmákat kap, mi pedig megkapjuk az övéket, én már addig is kölcsönkértem az egyik táncostól, itt van a lábamon." S valóban a kisfiú lábán egy hatalmas kopott fekete csizma volt, de úgy örült neki, mintha a világ legszebb csizmája lett volna. Picit arcon csíptem és megkér­deztem: „Nem szorít nagyon az a csizma?" — De a fiúcska elhárította tréfálkozásomat és azt felelte: „Igaz, hogy nagy, de mégis­csak csizma!" Én pedig azóta is szorongva drukkolok, hogy ne repüljön le a kisfiú lábá­éi tánc közben a csizma. Elgondolkodtató a példa, de ebből is lát­­iató, nem igaz, hogy a mai gyerekek nagyon igényesek és hálátlanok, csak mi felnőttek hisszük ezt róluk. Az említett történet óta már sok idő telt el, de még a néptánccsoportok idei járási ver­senyén is kölcsöncsizmákban léptek fel a gyerekek — és kategóriájukban megnyerték az első helyezést. A bíráló bizottság javasol­ta a tánccsoport tovább jutását a kerületi fordulóba. Csoportunk ott nagy sikert ara­tott, a fiúk kanásztáncát födíjjal jutalmazták. Mint a csoport koreográfusa, nagy öröm­mel tölt el, hogy együttműködésünk ilyen szép sikereket ér el. Úgy érzem, ez kárpótol a sok-sok fáradságért, a ráfordított rengeteg zabadidöért. DEÁK PIROSKA Az Apró Palóc neptancegyuttes a zselízi ünnepi felvonuláson Fotó: Prandl és archív Molnár Tibor A megértés a közösségi munka alapja A CSEMADOK gömörpanyiti (Gemerská Pa­nica) helyi szervezete annak ellenére, hogy nem sokat szerepel az újságok hasábjain, gazdag múltra tekint vissza. Különösen régi hagyományokkal rendelkezik a szervezet színjátszó csoportja. Barczi László. Molnár Miklós és az utóbbi időben Máté Béla rende­zésével sok szép darabot tanult be és adott elő nagy sikerrel otthon és a környéken. Az utóbbi néhány év folyamán fokozódott a CSEMADOK helyi szervezetének aktivitása. A helyi nemzeti bizottság megértést tanú­sít szervezetünk öntevékeny csoportjainak tevékenysége iránt, különösen a színjátszó együttes támogatásával járul hozzá a község kulturális életének kibontakoztatásához. A most működő színjátszó csoport 1976-ban kezdte meg aktív tevékenységét, amikor Máté Béla rendezésében színre vitte Tóth Ernő: Furfangos szerelmesek című színmű­vét. Meglehetősen soká tartott a darab beta­nulása, mivel a CSEMADOK-szervezetnek nincs külön helyisége, így az olvasópróbákat az iskola épületében, az egyik osztályban tartottuk. Amikor a mozgópróbákra került sor, akkor már igénybe vettük a kultúrházat. Ez sajnos nagy méreteinél fogva (és mivel nem rendelkezik központi fűtéssel) nem na­gyon alkalmas a próbákra. Azonkívül nem áll mindig rendelkezésre, mert nagyterme egy­ben moziterem is. A teremmel kapcsolatban felmerülő problémákat a helyi nemzeti bi­zottsággal együtt igyekszünk lehetőleg zök­kenőmentesen megoldani. Máté Bélának kezdettől fogva olyan problémákkal kellett küzdenie, amelyet a mai napig sem sikerült kiküszöbölni. Ugyanis kevés a szereplő. Ne­héz jó munkát kifejteni, amikor a csoport néhány lelkes tagja nem tud a darab betanu­lásával előrehaladni, nem tudnak minden szerepre jelentkezőt találni, mert hiányzik a megértés a fiatalok részéről. A rendező kitar­tó, fáradságos utánajárásának köszönhető, hogy a furfangos szerelmesek című darab­hoz sikerült elegendő számú fiatalt megnyer­nie. A darab sikeres előadásához nagyban hozzájárult a szerző, Tóth Ernő és Drobka Géza, a CSEMADOK rimaszombati (Rimav­ská Sobota) járási bizottságának dramaturg­ja. Az öntevékeny színjátszó csoportok járási versenyén a másodikok lettünk. A járási dramaturgiai bizottság javasolta, hogy ne­vezzünk be a Jókai-napokra, ez azonban nem sikerült, mert elkéstünk a bemutatóval. A lelkes színjátszó gárda állandó tagjai közé tartoznak a tehetséges Sándor Margit, továbbá Urbán János, Kiss Géza, Istók Lász­­lóné, Terpák Dezsőné, Sipkái Imre, és a fiatalok közül Urbán -Piroska. A darabot, amelyet több alkalommal sikeresen mutat­tuk be, egy műsoros est megrendezése kö­vette. Az 1979—80-as évadban Máté Béla rendezésében Siposs Jenő: Bolondos nyár című darabját adtuk elő. Itt is ugyanazok a nehézségek mutatkoztak, mint a megelőző darabok betanulásánál. A szereplésre felkért fiatalok ezúttal már néhány olvasópróba után cserbenhagytak bennünket. Már-már arra gondoltunk, hogy fel kell adnunk a kilátástalan küzdelmet, mert úgy sem tudunk megbirkózni a nehézségekkel. Végül azon­ban mégiscsak sikerült „tető alá hozni" a bemutatót úgy, hogy maga a rendező és a szervezet elnöke is szerepelt. Nagy sikert arattunk a darabbal, de sajnos az egyik szereplő betegsége miatt több alkalommal nem tudtuk előadni... Mind a Furfangos szerelmesekben, mind a Bolondos nyárban kimagasló teljesítményt nyújtott a tehetséges Sándor Margit; a járási dramaturgiai bizottság javasolta, hogy je­lentkezzék felvételre a kassai Thália Szín­padnál. Sándor Margit azonban hű maradt a helyi szervezet műkedvelőihez és a követke­ző évadban is szerepet vállalt. A helyi szervezet nevében köszönetét kell mondanunk mindazoknak a lelkes tagoknak, akik rengeteg szabad idejüket feláldozva továbbra is vállalják a szereplést, az anya­nyelvi kultúra ápolását, terjesztését. Ezek közé tartoznak Sándor Margit, Kiss Géza, Pajtás Rózsíka és mások. A község pedagógusai aktív segítséget nyújtanak a színjátszó csoportnak, mint szer­vezők, szereplők, súgók; s maga Máté Béla, a rendező is tanító. Sipkái Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents