A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-27 / 52. szám

AHOL HAŠEK A ŠVEJKET ÍRTA A Kehely söröző, ahol Jaroslav Hašek a világsikert aratott és több tucat nyelvre lefordított Švejket írta és amely söröző­ben maga a derék katona is oly sokszor megfordult, ma is egyik legjobban láto­gatott idegenforgalmi látványossága Prágának. A söröző vendégkönyvében megtalálhatjuk például mind a szoci­alista országok, mind pedig a nyugat­európai és a tengerentúli államok szá­mos hírességének bejegyzéseit. Sőt az egyszerű polgár nem is juthat minden kor be e nevezetes helyre. íme, hogyan jártam én is: A dolga után szaladgáló riporter szá­mára nem a déli harangszó határozza meg, hogy mikor ebédel. így aztán azon a napon is két óra már elmúlt, amikor arra gondolhattam, hogy összekötöm a hasznost a kellemessel. Elindultam hát a Kehely sörözőbe, egyrészt mert sokat hallottam már jó konyhájáról, másrészt mert sohasem jártam még itt, és Írni szerettem volna róla. Hamarosan meg is találtam a Na Bojišti utcát, benne az „U kalicha", azaz a „Kehelyhez" cím­zett sörözőt, ajtaján pedig azt az épüle tes figyelmeztetést, hogy „15 órakor nyitunk, 17 órakor zárunk"! így aztán délután ötkor a többi vendéggel együtt nekem is távoznom kellett volna, ha közben be nem jelentem, hogy nem csak ebédelek, de riportot is készítek róluk. S hogy mi volt a korai zárás oka ? Mindössze annyi, hogy a Čedok egy külföldi turistacsoportja számára egész estére lefoglalta a vendéglőt. Volt azonban egyéb hasznom is abból, hogy előre jeleztem munkámat és meg­kértem a főnököt, jöjjön az asztalomhoz majd és tájékoztasson a söröző érde­kességeiről. A derék ember ugyanis úgy elpárolgott a Ígért felvilágosítások elöl, mintha ö lett volna a regénybeli Palivec kocsmáros, én pedig Bretschneider úr, a regénybeli spicli. így kerültem össze aztán azzal a müveit és irodalmilag is jó! tájékozott vendéglői alkalmazottal, Josef Moraveccal, aki oly módon muto­gatta végig a söröző érdekességeit, hogy hašeki idézetekkel öntött életet az egyes tárgyakba. Amikor például meg mutatta Ferenc József császárnak a söröző falán függő életnagyságú képét. ekképpen idézte Palivec kocsmáros és a rendőrspicli beszélgetését: — Szép nyarunk van az idén — pró­bálkozott meg Bretschneider a komoly beszélgetéssel. — Szart se ér az egész — felelte Palivec, miközben elrakta a poharakat a kredencbe. — Most aztán megkaptuk Szarajevó­ban —- mondta Bretschneider némi hal­vány reménnyel. — Miféle „Szarajevóban"? — kérdez­te Palivec. — Abban a nus/ei kocsmá­ban? Na igen, Nusle, ott mindennap verekedés van. — Dehogyis, a boszniai Szarajevóban, Palivec úr. Ott lőtték agyon a Ferdinánd őfenségét. Mit szól hozzá ? — Én az ilyesmibe nem avatkozok bele: aki nekem ezzel jön, csókolja meg a seggemet — felelte Palivec úr kimér­ten, és pipára gyújtott. ...Bretschneider elhallgatott, és csaló­dottan körüljáratta pillantását az üres vendéglőben. — Azelőtt a császár őfelségének a képe lógott azon a falon — szólalt meg egy idő múlva —, éppen ott, ahol most a tükör lóg. — Az, jól tetszik emlékezni — felelte Palivec úr, — ott lógott, és leszarták a legyek, hát felraktam a padlásra. Mit tudom én, valaki még tehet rá egy meg jegyzést, és csak kellemetlenségem len ne belőle. Kell ez nekem ? — Nem látom a légypiszkot a képén — jegyeztem meg mosolyogva az idé zeten. — Tényleg bemocskolták a le gyek? — Azt állítják az idősebb prágaiak, hogy a saját szemükkel látták. Időköz­ben azonban vagy lekopott, vagy pedig lemosták. 1960-ban ugyanis ellopták a képet, és Brünnbe vitte a tolvaj. Ott akadtunk rá, onnap került vissza a sörö­zőbe. — Hát ezek a freskóféleségek, rajzok jelmondatok hogyan kerültek a falra? Prandl Sándor felvételei — 1965-ben renoválták ezt a több mint százéves vendéglőt — válaszolta Josef Moravec. — Ekkor kissé megvál­toztatták, „átkozmetikálták" ennek az öreg kocsmának a belsejét. A rajzokkal és a hašeki mondásokkal a švejki lég­kört igyekeztünk érzékeltetni. Olvassa csak, mennyire eredeti a derék katoná­nak ez a mondása például: „Azért va­gyunk katonák, azért szültek anyáink, hogy ronggyá csépeljenek, amikor egyenruhába dugdosnak bennünket!" — Úgy látszik a švejki aranymondá­sok sem mindig helytállóak — tréfál­koztam a kiszolgáló személyzet főnöké­vel. — Hiszen a pincérek egy része a monarchia egyenruhájában tálalja az ételt, mégsem csépelik őket ronggyá. ’Nem giccsesek ezek a külsőségek egy kicsit? — Nézze uram, a turisták, főképp a nyugatiak megkövetelik a pénzükért a showt, látványosságot, hogy úgy mond­jam, a „panem et circenses”-t. Például kenyér helyett kívánatosabb a híres prágai gombóc, a „knédli", a cirkusz pedig a švejki idők emlékeinek, rekvizí­­tumainak a felvonultatása. Látja a bejá­ratnál a többi között azt az ütött-kopott kintornát? Nos, már a régi Kehelyben is ennek a hangjaira daloltak a söröző törzsvendégei. Mindjárt meg is szólal­tatja az egyik maskarába öltözött legé­nyünk, s meglátja, hogy mennyire tet­szeni fog az öreg masina nyöszörgő hangja. — Rendben van — akadékoskodtam tovább. — Elismerem, hogy ilyen látvá­nyosságokra is szükségük van a Keheiy­­be ellátogató idegeneknek. Dehát a sörözőnek mégis csak irodalomtörténe­ti múltja van. Szabad bohóckodásokkal elsekélyesíteni a hašeki miliőt? — Az igényesebb turistáknak sem kell üres kézzel távozniuk — mondta nem kis büszkeséggel Josef Moravec. — Lépjünk csak be ebbe a szomszédos helyiségbe, valóságos kis irodalmi mú- \ zeumot rendeztünk be itt. Nagy számú írásos, rajzos és fotódokumentumok .beszélnek" egyrészt a švejki figurák megszületéséről, másrészt az újságíró, író, kereskedő és csavargó is tipikus bohémról, aki még folytatásokban megjelent regénye tiszteletdíját is nagyrészt itt, kedvenc kocsmájában itta el. Ezek az emlékek tették olyan érde­kes hellyé a Kehely sörözőt, hogy neves politikusok, államférfiak is felkeresik, így például Kádár János is járt itt az egyik hivatalos prágai látogatása alkal­mával. — És még egy lényeges vonzóereje a vendéglőnknek — búcsúzott az „U ka­licha" személyzeti főnöke. — Olcsók az áraink, és olyan jó a konyhánk, hogy az idetévedt riporterek is megnyalhatják ételeink után az ujjúkat. Igazat kellett adnom neki, rég nem vacsoráztam ilyen jó étvággyal! Neumann János 4

Next

/
Thumbnails
Contents