A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-20 / 51. szám

A BODROGKÖZ NÉPZENÉJE/5.

Sorozatunkban már többször foglalkoztunk alkalomhoz kötött dallamokkal. Az életfordulók, életszakaszok szokásai és szórakozásai, naptári ünnepek, bizonyos munkák, tevékenységek alkalmával énekelt dallamok, határozott alkalmakhoz kötődtek, ez alkalomkor meg kellett szólalniuk. A hagyomány virágzásakor a népzene minden alkalmat betöltött, minden zeneigényt kielégített. Valamikor a nép egyéni és közösségi élete az egész év folyamán váltakozva tartalmazta a zenealkalmakat és a zenetilalmakat. Például karácsony, illetve húsvét előtti hetekben tilos volt a felnőttek hangos mulatozása vagy a táncmulatság. Ilyenkor csak alkalomhoz illő dallamokat volt szabad énekelni. Ha mulatozásra nem is került sor, de éneklés nélkül még a böjti időszak sem telhetett el. Gondoljunk csak a böjti leánytáncokra, a Nyitra-vidéki virágvasárnapi „villőzésre", vagy a kiszejárásra. A karácsonyi betlehemes játék dallamai is szigorúan alkalomhoz kötöttek voltak. Maga a szokás, vallásos jellege ellenére, sok olyan elemet tartalmaz, amely az ősi természeti ünnepek emlékeit őrzi. A magyar nyelvterületen a betlehemes játék szereplői pásztorok; a humor fő forrását az „Öreg” süket pásztor szolgáltatja, aki tréfás félreértéseivel megnevetteti a hallgatóit.

A bodrogközi betlehemes játékok igen gazdag motívumanyaggal rendelkeznek. Mind a prózai, mind az énekelt részek változatosak és gazdagok. A nép szinte minden témát, minden műfajt képes kifigurázni, s ez alól a betlehemezés sem jelentett kivételt. A katolikus liturgia latin szövege, a pásztorok „oferálása", a karácsonyi jókívánságok, mind paródia. A zempléni betlehemezés ilyen parodizált latin szöveg utánzatában még a barokkos, antikizáló pásztornevet, a Titirust is megtaláljuk.

Trilifusz, régisz angyalórusz,

Latútesz, ki megvetted g/ourusz,

Régisz tájesz, tutájesz,

Szánszándó, szánszándó.

Ugyanennek a betlehemes játéknak egyik dallama, amelyet mai számunkban közlünk, egy XVI. századi dallam változata. Szendrei Janka — Dobszay László — Rajeczky Benjámin: „XVI— XVII. századi dallamaink a népi emlékezetben” című könyvében a következőket olvashatjuk erről a dallamtípusról: „A ritka versformájú (de több szöveghez is kapcsolódó) XVI. századi dallam máig élő alakját mintegy 10 erdélyi adat dokumentálja. Ezek dallamvonulatukban pontosan követik a CC alakját, (Cantus Cantholici 1651), de nem tudnak annak giusto (feszes, kötött) ritmusáról. A darab régi használatát igazolja a népszokásba való beépülése." A mi esetünkben ez a feszes ritmus azért is indokolt, mert a pásztorok erre a dallamra táncoltak is. ÁG TIBOR

Moderato

Jou voL dől—ga Ja—kab-nak, míg ő fi —ű vöt, Cser-fa, nyár-fa

bok-ro—kát, kony-nyen at-mg------rótt, De már vén_se —9i —re,

ju — tott nagy n—ség-re, Az ö—rag 6u—ba.

Zemplén (Zemplín)

Énekelte: Zahuba János (1923) Gyűjtő: Ág Tibor, 1978