A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-13 / 50. szám

Klement Gottwald emlék­műve !”!5Ss3333]33333:33Ä3Í1|5 iniiaiüaHHsjuiujnHj] 9llBIIIIiläli||j3iujm|]n] IIIII&ÜIIÜ11IIII1IJIIIII ..Fejezze ki ez a gyönyörű emlékmű nemzedékeink hűségét és tiszteletét nemzeteink forradalmi hagyományai és történelmünk jelentős tényezője — Klement Gottwald — emléke iránt" — mondta Gustáv Husák elvtárs a Gottwald-emlékmű ünnepélyes leleplezésekor. Elszánt, kemény öklű, jogaikért harcolni kész munkások — fehér köböl faragva, monumentálisán emelkednek a tér — Bratislava talán legszebb tere — fölé, tíz centiméter híján hat és fél méternyi magasságba. íme, huszadik századi történelmünk egyik legjelentősebb alakja, Klement Gottwald és elvtársai. Első munkáselnökünk mögött itt csu­pán négy alak áll, ám — hála a művé­szet meggyőző és kifejező erejének — a tömeget látjuk bennük, az egységes és megbonthatatlan munkásosztályt. A szoborcsoport mögött tizenegy méter­nyi magasságba nyúlnak a szocializmus dinamikus fejlődését jelképező pilonok. Nagyszerű műalkotás ez az emlékmű, napjaink képzőművészetének egyik leg­csodálatosabb eredménye, amely je­lentőségéhez méltó formában idézi elénk 1948 Győzelmes Februárját, s GAZDAGODÓ PROGRAM Nemrégen a történelmi-honismereti szakbi­zottságok és körök vezetői értekeztek a hely­­történeti kutatás időszerű kérdéseiről, néhány héttel később pedig szövetségünk központi bizottsága már Lévára (Levice) hivta az irodalmi albizottságok vezetőit országos ér­tekezletre. A kulturális események tehát elég sűrűn követik egymást, tennivalóink szapo­rodnak, egész szövetségünk programjának gazdagodásával párhuzamosan. Léván Lovicsek Béla, a CSEMADOK KB titkára mondott általános bevezetőt az érte­kezlet résztvevőinek. A szövetség irodalom­­népszerüsitö munkájával foglalkozott. El­mondotta, hogy a Harmadvirágzás országos vetélkedőbe 550-en neveztek be, s a helyi szervezetekben kb. 107 irodalmi témájú elő­adást tartottak. A CSEMADOK Központi Bi­zottsága továbbra is fontos feladatának te­kinti irodalmi hagyományaink ápolását. Megdicsérte a nagykürtosi (Veľký Krtiš) járá­si újság irodalmi fejtörőjét Madách Imréről, s szorgalmazta a könyvesboltok egy-egy dol­gozójának bevonását az irodalmi albizottsá­gok munkájába. Megállapította, hogy a leg­több író-olvasó találkozót a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) és a losonci (Lučenec) járásban tartják. Közölte a jelenlevőkkel, hogy a Szlovákiai írók Szövetsége száz író­olvasó találkozó költségét téríti meg, ha az érdekeltek ezt a CSEMADOK Központi Bi­zottságán keresztül kérik. A kétnapos értekezlet első figyelemre mél­tó előadását dr. Csanda Sándor tartotta a Harmadvirágzás kritikusáról, Fábry Zoltánról. Felelevenítette, mit írt a stószi remete Egri Viktor, Szabó Béla és a fiatalabb csehszlová­kiai hiagyar írók regényeiről, elbeszéléseiről és verseiről. Foglalkozott a csinált és lett regény problémájával, éspedig úgy, ahogy ezt Fábry Zoltán látta. Emlékeztette az érte kéziét résztvevőit Fábry ismert és nagy port kavart tanulmányára, a Kevesebb verset, több költészetet címűre, amelyben intette költőinket, hogy művészi elmélyültség nélkül nem lehet maradandó verset alkotni. A stó­szi remete a lírai utánpótlásra figyel jobban. Itt bukkan fel a legtöbb név. Bábi, Ozsvald, Dénes, Gyurcsó, Veres János stb. Később a Nyolc fiatal költő antológiájáról irt Fábry-ta­­nulmány kavart hullámokat. Zs. Nagy, Cselé­­nyi és Tözsér nemzedékében, illetve verse­iben fölismeri a továbblépés nagy lehetősé­gét. A novella pontjai című közismert tanul­mányában a Téli világ (Mács), A novella gondolatjelei című esszéjében a Haragosok (Lovicsek) a hazai példa. Csanda Sándor előadásában kitűnő érzékkel ragadta ki a Fábry-életmü egészéből a Harmadvirágzás prózaíróinak és költőinek munkáját és fejlő­dését segítő részeket. Dr. Bertók Imre, a Szlovákiai Pedagógiai Tankönyvkiadó magyar szerkesztőségének vezetője tankönyvkiadásunk helyzetéről, eredményeiről és problémáiról tartott figyel­met keltő előadást. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szlovákiai magyar tankönyvkiadás harmincéves. Beszélt a tankönyvek tartalmát meghatározó körülményekről, az oktatási tervről, a szerkesztőség munkájával szemben támasztott szakmai és módszertani követel­ményekről, a korszerű tudomány legújabb eredményeiről stb. A szerkesztőség célja, mondotta Bertók Imre, a minden tekintetben jó és még jobb tankönyv. Hozzátette persze, hogy tökéletesnek nevezhető tankönyv nincs. Kevés a tankönyviró és ez bizonyos értelemben megnehezíti a munkát. A tan­könyvekről szólva megjegyezte, hogy azok nem tudományos, hanem didaktikai rend­szerbe foglalják az ismereteket. Az értekezlet résztvevőivel azt is közölte Bertók Imre, hogy óvónők számára háromféle segédanyagot adnak ki Az általános és a középiskolák tanulóinak is elégséges számban készítenek tankönyveket Az utóbbi években megnöve­kedett a szakmunkásképző intézetek szere­pe A minisztérium illetékes osztályának 1978 végéig kellett volna jeleznie, hány szakmát tanítanak magyarul ezekben az in­tézetekben, hogy ennek megfelelően lássa­nak hozzá a szükséges tankönyvek készíté­séhez. Sajnos, a jelzés a mai napig sem történt meg. Ezután Bertók Imre arról be­szélt, hogy a gimnáziumok negyedik osztálya számára magyar és szlovák nyelvű kísérleti tankönyvet készítenek, és hamarosan megje­lenik a szlovák—magyar frazeológiai szótár. (Ez már kapható a könyvesboltokban. A szerk. megj.) Bertók Imre végül azzal fejezte be a Szlovákiai Pedagógiai Tankönyvkiadó magyar szerkesztőségének munkáját ismer­tető előadást, hogy a szerkesztőség tizenhét dolgozója évente nyolcvan tankönyvet jelen­tet meg, amelyekből hatvan első kiadású. A megjelent tankönyvek átlagos példányszáma 380 ezer. Az irodalom és a könyvkiadás témaköré­nek harmadik előadója Zalabai Zsigmond volt, a Madács Könyv- és Lapkiadó Vállalat eredeti művek kiadásának vezető szerkesz­tője. A szervezett magyar könyvkiadás har­minc esztendejéről beszélt. Felsorolta azok­nak a szlovák kiadóknak a nevét, amelyek az elmúlt harminc év alatt magyar könyveket jelentettek és jelentetnek meg. A kiadók, az egyes magyar szerkesztőségek feladatával is megismertette az értekezlet résztvevőit. Leg­fontosabb feladatként jelölte meg a hazai magyar szerzők müveinek megjelentetését, a cseh és szlovák kortárs irodalom legjobb alkotásainak tolmácsolását, a Magyar Nép­­köztársaságban kiadott és onnan behozott könyvek terjesztését. A közös könyvkiadást hasznosnak és nagy jelentőségűnek nevezte. Ez egyezmény keretében történik. Zalabai előadásában méltatta a kassai (Košice) és a bratislavai magyar könyvesbolt tevékenysé­gét és járásonként felsorolta azokat a bolto­kat, amelyekben magyar könyvek kaphatók. Részletesen tájékoztatta a hallgatóságot a Madáchcsal kapcsolatos lehetőségekről és elvárásokról. Harminc éve alatt hetven szer­zőnek egy vagy több könyve látott napvilá­got. 1949-töl 1968-ig 503 könyv jelent meg magyar szerzőtől. 1969-től a Madács Könyv­es Lapkiadó Vállalat hivatott teljesíteni az alapvető kulturális-politikai feladatokat. Meg­alakulásának évében tizenegy magyar szer­ző müvét adta ki. 1979-ben viszont már huszonötre növekedett ez a szám. Fönnállá­sának tíz esztendeje alatt 74 szlovák és 114 cseh müvet jelentetett meg magyar fordítás­ban. 1980-ig a Madács számos értékes könyvet juttatott el olvasóinak saját terjesz­tői hálózatán keresztül. (Magyar Vers- és Könyvbarátok Köre). 1977-ben megindította a Csehszlovákiai Magyar írók sorozatát. Ezt hamarosan a Csehszlovákiai Magyar Köttök sorozat követi. A gyermek- és ifjúsági irodal­mi művek kiadását is fontos feladatának tekinti. Ezek a könyvek eddig nem voltak versenyképesek. A hetvenes évektől viszont lényegesen javult a helyzet. 1978-tól az Első osztályosok ajándéka is kedvelt sorozat. A kiadó tervében szerepel még a Szlovák írók Kincsestára és a Cseh írók Kincsestára soro­zat megindítása. Zalabai nagyon helyesen mondotta, hogy irodalmunk fejlődése nem képzelhető el a társadalom egészének kultu-14

Next

/
Thumbnails
Contents