A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-13 / 50. szám
nyerüket. Természetesen sok-sok tekintetben megváltozott, jobb körülmények között, hiszen az utóbbi huszonöt esztendőben óriási átalakuláson, jelentős korszerűsítésen ment át az üzem— csupán a hosszú fúvócsövekkel dolgozó üvegfúvók mestersége maradt a régi. rösen izzó hutából rendre tüzes buborékként indul el útjára. Az öblösüveget — legalábbis a gyárnak ezen a részlegén — lényegében még ma is ugyanolyan ősi kézműves technikával készítik, mint ezelőtt hétszáz esztendővel a muránói üvegfúvó mesterek. Igaz, lehet géppel is gyártani, de valóban szépen csillogó, nemes formájú tárgyat csak az emberi kéz tud formálni. Ezért Lednické Rovne vidékén is, mint az üveghuták táján mindenütt, főképpen apáról fiúra száll e régi mesterség hagyománya; ma is ez a gyár foglalkoztatja a környék üvegfúvó őseinek gyermekeit. Nem, ma már nem tudja számbavenni senki sem, hogy az elmúlt kilencven esztendő alatt hány pohár, korsó, virágváza, konyakos vagy pezsgés billikom és még rengeteg egyéb üvegáru készült itt; egy dolog azonban mindenképpen bizonyos: ennek a rónákkal szelídített dombos vidéknek évtizedeken át szinte kizárólag az üveg adott kenyeret. A gyár munkásmozgalmi krónikájának tanúsága szerint ha szűkösen is, de adott. És akinek mégsem jutott munka (elvégre a tulajdonos elsősorban a saját hasznát nézte), az másutt próbált szerencsét, máshol érvényesítette az üvegfúvás örökölt mesterségét. A még nagyobb hagyománnyal bíró csehországi hutákban vagy külföldön, sőt, még a tengerentúlon is ... Úgy tartja errefelé a tréfás szólás-mondás, hogy tulajdonképpen a Lednické Rovne-iaknak köszönhető, miszerint mindmáig épségben, teljességben áll még a világ! A húszas, harmincas évek súlyos gazdasági válságának éveiben kivándoroltak ugyanis útrakelésük előtt fogadalmat tettek, hogy egyszer okvetlenül hazajönnek, s akkor majd annyian lesznek a világlátott és helybéli üvegfúvók, hogy Jó pár éve már, hogy elemibe jártam, de azt még mindmáig nem felejtettem el, hogy tankönyveink egyikében egy jól megtermett, vállas üvegfúvó mester képe is szerepelt. Emlékszem, már régen nem az üvegről tanultunk, de én még mindig kandi szemmel bámultam azt a folyékony üveget formáló, izzadt homlokú munkást, mert gyerekésszel valami fölfoghatatlanul pazar csodát láttam abban, hogy az üveg nem csak összetörni tud, hanem folyékony állapotban belefújva, akár léggömbszerüen megnagyobbodni is!... 'Tulajdonképpen most, esztendők múltán is ezt a tankönyvből ismert munkásarcot keresem a Púchov mellett fekvő Lednické Rovne-i üveggyárban. Hetven-nyolcvan esztendővel ezelőtt az üveghuták kohóit fával fűtötték. Manapság generátorgáz hevíti a kemencéket. Van is hőség körülöttük a javából, hiszen az üveg egyik legfőbb alapanyaga, a homok 1400 Celsius-fokon olvad meg. Az alapanyag előkészítése különben is az üveggyártás egyik legfontosabb szakasza. Régebben az üvegalapanyag-keverök nagy tudású, gyakorlati szakemberek voltak, és többnyire szemmértékkel keverték a szódát, a homokot, a nátriumszulfátot, a dolomit- és mészkölisztet, a bórsavat, a színezőanyagokat, no meg az elmaradhatatlan üvegcserepet. Egyszerűen értettek az üveg „nyelvén", és a szemük is olyan pontos volt, mint a patikamérleg. Az új szakemberek viszont az érzékeny mérlegeket használják előszeretettel... A kemencék köré emelt fapódiumokon — vagy ahogy itt mondják: a placcokon — mintegy három tucatnyi üvegfúvó „hadonászik" egyszerre a pipákkal. Akár a zsonglőrök. Előttük a mindig nedves faforma, : gyakorlott mozdulatokkal be-benyúlnak a pi még a szülőföld is megpattan a lábuk alatt, akár egy törékeny üveggolyó. A múló esztendők során jöttek is haza sokan az otthonukat egykor elhagyni kényszerült mesteremberek közül, de azért mindig akadtak néhányan, akik hiányoztak az „összlétszámból" ... így GYÖKERES GYÖRGY ÉS ARCHÍV FELVÉTELEK Vizespohár vagy pezsgős kehely, söröskorsó vagy pálinkáskupica — az üvegipar szakmai nyelvén valamennyit öblösüvegnek hívják. Igaz, ez a gyűjtőnév talán nem cseng olyan szépen, mint egy meghitt koccintás, de mindenesetre találó. Mert ami nem síküveg vagy táblaüveg, az egyszerűen öblösüveg. S hogy mennyire az, jól látható az üveggyár hát sohasem voltak annyian, hogy a földnek is meg kelljen nyílnia alattuk. Persze, a más tájra, más országba vetöpával a kemencébe. Egy-egy kör alakú hutának hat nyílása van, s ahány ilyen „fazék", annyi brigád fújja, formázza az üveget. A kemencéi mellett, hiszen vizeskancsó vagy I dött mesterek utódai ma is itt élnek, és az I R/lll/l /SCI DÉTCD I fúv°csövel< akar a tárogatók emelkednek hamutartó készüljön az alapanyagból, a vö- I üveggyárban keresik meg mindennapi ke- | IN/IIKLOSI PE I ER I fölfelé, de torkukból nem hangok szállnak a 12
