A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-13 / 50. szám
A munkába és hazautazás közben a trolin sokszor hallom fiatal anyukák panaszos hangját, akik kissé komor arccal mondják ismerőseiknek, hogy már megint beteg a gyerek, alig léptem be a munkába, máris megint otthon kell maradnom. Már szinte szégyellem magam, hogy többet vagyok odahaza, mint a munkahelyemen. Azt hiszem, ez nem csak nálunk van így. hanem országos jelenség. Köztudott, hogy sok gyermek, amikor bölcsődébe vagy óvodába kerül, nehezen szokja meg az új környezetet, érzékenyebben reagál a változásokra, ami a megbetegedések gyakoriságában is megmutatkozik. Bizony nem kellemes gyakran kimaradni a munkából, mert ez, ha hosszabb ideig tart. a kereset rovására megy. s persze az is igaz. hogy a nők egyenjogúságát messzemenően elismerő és tiszteletben tartó vezető is. ha ez többször megismétlődik, kezd ferde szemmel nézni kimaradozó beosztottjára. mert neki meg teljesítenie kell a tervet. Amikor ezeket a panaszokat hallom, mindig elgondolkozom azon. hogy vajon hány esetben ez vagy az az anyuka maga a hibás abban, hogy a bölcsődékben és az óvodákban oly gyakran megbetegednek a gyermekek. Vajon minden anyuka tudja-e. hogy a beteg gyermeket nem szabad bölcsődébe vagy óvodába vinni, mert ezzel más gyermekek egészségét is veszélyezteti. Jó lenne tudni, vajon hány esetben történt meg. hogy a reggeli öltöztetésnél az anyuka észrevette. hogy gyermekének hőemelkedése van. Vagy esetleg kiütést látott a gyermek bőrén. Ennek ellenére nem ment vele orvoshoz, hanem bevitte a bölcsődébe vagy az óvodába. De miért teszi ezt? Bizonyára arra gondol, hogy munkahelyén várja a beütemezett munka, vagy arra, hogy nem maradhat ki már megint a munkából, mert nem néznek rá jó szemmel sem a munkatársai, sem a főnöke. Tehát inkább rábízza a dolgot a véletlenre. Hátha minden rendbe jön magától. Persze ezzel a többi gyermek egészségét is a véletlenre bízza, mert könnyen megtörténhet, hogy a gyermek a többit is megfertőzi. És az eredmény 7 Egy anyuka helyett vagy egy tucatnak kell kimaradnia a munkából. Nincs statisztikai kimutatás arról, hogy ilyen magatartás következtében évente hány munkaerő marad ki a munkából, mennyi az így kiesett munkaórák száma, de meggyőződésem, hogy jelentős számokról van szó. A lényeg tehát az, hogy ha a saját gyermekeink egészségével törődünk. akkor a mások egészségét is védjük. amiért saját lelkiismeretünkkel és a társadalommal szemben is felelősek vagyunk. Gondoljunk arra. hogy közösségben élünk, ezért mindaz, amit teszünk, nemcsak a saját családunk életével kapcsolatos. de az ezen kívül álló környezetre. más emberek életére is kihatással van. LÉPCSŐFOKAI szigorúan felelősségre vonják azokat a vállalatokat, amelyek nem tesznek határidőre eleget vállalt kötelezettségeiknek. Megnő a vállalatok és a termelési-gazdasági egységek önállósága és hatásköre, ami egyúttal azt is jelenti, hogy ezután differenciáltabban bérezhetik és jutalmazhatják dolgozóikat, ugyanakkor azonban vállalniuk kell annak a kockázatát is, hogy a szubjektív okok következtében fellépő nehézségek leküzdésére nem folyamodhatnak állami támogatásért. A nagykereskedelmi árakat úgy szabályozzák a jövőben, hogy azok ösztönzőleg hassanak a termékszerkezet fejlesztésére. Eddig sok vállalatnál úgy látták, hogy nem * túlságosan kifizetődő új típusú termékek létrehozásán fáradozni: az új tudományos-műszaki ismeretek gyakorlati alkalmazása és a korszerűbb eljárások bevezetése pénzbe kerül, ami viszonylag hosszú idő alatt térül csak meg, nem beszélve az új típusú termékek gyártásához szükséges modern berendezésekről, amelyeket igen gyakran devizáért kellene beszerezni. Termelték tehát a bevált, a már közismert árut, csakhogy erre a vásárló időközben ráunt, a termék felhalmozódott, s a vállalat a túlzott óvatosságának áldozatává vált. Pontosabban válik, ha továbbra is így folytatja. Mert eddig a tervteljesítéssel foglalkozó beszámolókban a bruttó termelés mennyisége volt a mérvadó, s így furcsa módon egy korszerűtlenebb termékszerkezetű vállalat — az eladatlanul felhalmozódott áru ellenére is — nyereséges lehetett, míg a korszerűbb termékeket piacra dobó vállalat veszteséges. A bruttó termelés mennyiségének kimutatása a valódi teljesítmény helyett számtalan esetben lehetővé tette a hiányosságok elkendőzését és a valóságosnál kedvezőbb kép megrajzolását. Ezentúl szigorúan számon kérik a komplex értékelést, s az előállítási költségeket nem a vállalat által létrehozott értékek listájára fogják bevezetni. Az ún. saját teljesítmények módosított mutatója pontosabban tükrözi majd a termelékenység szintjét, a munka hatékonyságát, az előállítási költségeket stb. A termékek megítélésekor természetesen nemcsak a korszerűség lesz az egyetlen szempont. Nyilvánvaló, hogy az exportképes és elsőosztályú áru népgazdaságig sokkal hasznosabb más áruknál, ezért termelésének növelését anyagilag is ösztönözni kell. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy csak az a termék lehet versenyképes a világpiacon, amely nemcsak kitűnő minőségű és világszínvonalú, hanem az adott körülmények között a legolcsóbban is előállítható. A nagy önköltségű, sok anyagot és munkát felemésztő termék akkor is ráfizetéses lesz, ha egyébként a legkiválóbbnak is minősül a világban. A körültekintőbb, a valódi helyzetet teljes mértékben figyelembe vevő tervezés lehetővé teszi mind a jobb szervezést, mind az ésszerű takarékosságot, mind pedig a műszaki-tudományos eredmények megfelelő gyakorlati alkalmazását. Erre már csak azért is szükség lesz, mert a 7. ötéves tervidőszakban csupán 150 ezer új munkaerő lép munkába (1975—1980 között 280 ezren lettek munkakötelesek), tehát munkaerő-hiánnyal kell számolnunk. Ľubomír Štrougal már említett beszámolójában szólt arról is, hogy megengedhetetlenül sok hazánkban az elhúzódó beruházás, annak dacára, hogy az utóbbi időben mind gyakrabban kritizáltuk ezt a jelenséget. A 7. ötéves tervidőszakban még szigorúbb kritériumok alapján döntenek egy-egy beruházás megkezdéséről; nagymérvű beruházásokra az észak-csehországi bányavidéken, továbbá Prágában és Bratislavában kerül sor. Az elképzelések sikeres megvalósításának egyik legfontosabb feltétele az, hogy minden állampolgár a magáévá tegye őket. A vezető posztokon álló szakembereknek nemcsak azt kell tudatosítaniuk, hogy ezentúl nagyobb felelősség nyomja a vállukat, hanem azt is, hogy a vállalat vagy a termelési-gazdasági egység feladatait a dolgozók megkérdezése és bevonása nélkül nem lehet a kívánt módon, maradéktalanul megvalósítani. Természetesen a tudatformálást megfelelően ki kell egészítenie az anyagi ösztönzésnek; a minőséget és a hatékonyságot figyelembe vevő differenciált bérezés és jutalmazás minden bizonnyal nagy mértékben elősegíti azt, hogy a valamennyiünk javát szolgáló elképzelések sikeresen megvalósuljanak. LACZA TIHAMÉR Igor Grossmann felvétele 3
