A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-06 / 49. szám

A géphibát kereső Varga Sándor

— A munkaiehetőség miatt?

— Hát persze, rendes havi fizetésért dolgozunk.

— Mennyi az, amit itt ezzel a munkával keresni lehet?

— Teljesítménybérben fizetnek, ha a tervet teljesítjük, ezerhatszáz koronára is feljövünk. Ez pedig itt nálunk szép pénz, még akkor is, ha a harmadik faluból, Nagyszelmencről kell bejárnom.

— Mi okozza a legnagyobb problémát? Mi ad okot bosszankodásra ?

— Hát az, ha szakad a szál — mondják többen is. — Olyankor a technikusokon múlik minden. Tőlük, az ő tudásuktól függ, milyen gyorsan lesz ismét üzemképes a gép. Előbb azt kell kideríteni, hogy a szál volt-e a hibás, vagy a kéz, amely az anyagot adagolta, vagy talán a gép valamelyik alkatrésze kopott el...

Ugyan, egy elszakadt szálból már csak nem csinálnak ilyen gondot! Hányszor megjavítottam már én is az otthoni varrógépet, sőt a szomszédasszonyomét is ... — morfondírozok nagyképűen, míg panaszkodnak. Tekintetem végigfut a gépek fölé hajló fejeken. Kiegyensúlyozottnak, hibamentesnek tűnik a termelés. Mindenki végzi a maga dolgát. Itt ebben az ügyes kezű társaságban nem is történhet fennakadás, szálszakadás. Már legalább fél órája figyelem, s minden simán megy. Itt egy üres gép, hozzáülök, besegítek egy kicsit... Ördöngős masina ez, fordulatszáma a sokszorosa a házi villanyvarrógépekének. Alighogy hozzáérek, már húzza, gubancolja, szakítja a szálat. Még szerencse, hogy a tü nem törött el. A két műszaktechnikus nem fog unatkozni a következő félórában, az már biztos. S az is, hogy egyelőre nem változtatok szakmát.

FISTER MAGDA

PRANDL SÁNDOR felvételei

• ••

lőnő volt mielőtt ide jelentkezett.

— Nehéz volt a kezdet? Mit tanultak meg Varannóban?

—- Csak a varrástechnikát. Azt, hogy melyik darabot hova kell illeszteni. A többi megszokás, vagyis begyakorlottság és kézügyesség kérdése. Kiszabva kapjuk az egyes darabokat, trikóanyag, ezt a legrosszabb varrni.

— Bizony beletelik egy-két délután, mire rájövünk, hol kell egy kicsit meghúzni, hol rátartani — mondja Pásztor Erzsébet.

— Volt valami közük azelőtt is a Béke Földművesszövetkezethez? — kérdezem.

— Nem volt semmi — mondja egy barna asszony. — Egyszerűen beléptünk, tagjai lettünk. Most már van közünk hozzá, s ennek örülünk.

13