A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-06 / 49. szám
széléseken megígérték az anyagi és az erkölcsi támogatást, így aztán felvételi pályázatot hirdettünk. 1977. október 14-én az úttörőotthon kistermében sok fiatal jött össze az első felvételi próbára. így indult el a Bódva Táncegyüttes és három év alatt beverekedte magát a legjobb szlovákiai magyar élegyüttesek közé. Eddig 34 fellépése volt. Kezdetben igen nehéz volt megértetni a város vezetőivel az együttes fontosságát Szepsi város kulturális életében. Az együttes tagjai öt községből, Jánokról, Bodolóról, Makrancról, Tornáról és Tornaújfaluból, valamint Szepsiből járnak a próbákra. Az együttesnek jelenleg 45 tagja van. Nincs szebb élmény, mint amikor a sikeres produkció után felhangzik a vastaps, ez mindig új erőt ad a vezetőnek és a táncosoknak. Ezért szeretem csinálni, amit csinálok, szeretem az emberekkel való munkát, ami nagyon nehéz, hiszen az amatőr táncosokat az ügy érdekében meg is kell győzni, irányítani, sok fáradságos munkával lépésről lépésre megtanítani őket az egyes tánclépésekre, figurákra. Amikor technikailag „beérnek", a színpadi produkció után látja a vezető ennek a munkának a gyümölcsét. A legnagyobb gondot azonban az állandó fluktuáció, a táncosok szüntelen cserélődése okozza. Amikor már megtanulnak táncolni, kilépnek, férjhez mennek, megnősülnek, beiratkoznak egyetemre, főiskolára, bevonulnak katonának, és újra elölről kell kezdeni mindent. Ugyancsak sok időt, energiát vesz igénybe a kellékek, ruhák, csizmák stb. beszerzése. Kassáról utazom Szepsibe, hetenként 2—3-szor a próbákra, ez egy hónap alatt 40—60, sőt ha gyakoriak a fellépések 80—120 órát is elvesz a szabad időmből. Feleségem megértő, mivel tudja, hogy nem szeretem a tétlenséget és ha nem is rajong különösebben a néptáncért, nem gátol ebben a munkában. Bár a munkahelyemen, tudva hogy milyen amatőr munkát végzek, elismernek, megbecsülnek, mégsem élvezem az üzem támogatását, mivel nem az üzem kimondottan saját együttese az, amelyet vezetek. Voltak ugyan elképzelések, hogy vegyem át a szlovák együttes vezetését, de a magyar tánccsoport szakmai veze■ tése közelebb áll hozzám. A Bódva Táncegyüttesnek jelenleg három, fenntartó szerve van: a szepsi művelődési központ, továbbá az úttörőotthon, ahol a csoport próbál, valamint a bodolói egységes földművesszövetkezet, amely anyagi támogatást nyújt. Az együttes méltón képviseli a Bódva völgye községeinek népi hagyományait. ILLÉS SÁNDOR ismereti körök munkájának további javítását, új honismereti körök megalakítását. A könyvvel való munka, az irodalom népszerűsítése szintén jelentős helyet foglal el a CSEMADOK KB 1981. évi munkatervében. A hazai és a világirodalom legjelentősebb íróira, költőire irányítja a figyelmet. Irodalmi és kulturális napok szervezésével akarja elérni az írók és műveik megismerését. A csehszlovákiai magyar írókkal találkozókat szervez, propagálja a Madách Könyv- és Lapkiadó Vállalat kiadványait. Reálisnak tűnik a járásonkénti 10—15 iró-olvasó találkozó, irodalmi est stb. Az irodalom terjesztői számára kétszer rendeznek országos értekezletet. Figyelmet érdemlő a munkatervben az anyanyelv ápolásáról szóló rész. Márciusban tartják meg a Kazinczy Nyelvművelő Napokat, amely iránt évről évre nagyobb az érdeklődés. Csak helyeselni lehet, hogy a nyelvművelő napok programját a csehszlovákiai magyar nyelvhasználat értékelése, a közírás műfaji és nyelvi követelményei, a helyes kiejtés elméleti és gyakorlati kérdései, a nyelvjáráskutatás módszertani problémái, valamint a fordi-TÁNCOLJUNK „Példányszám: 200... ez a kiadvány nem árusítható. Kölcsönözhető az illetékes járási és kerületi népművelési központokon keresztül, valamint a járási és kerületi népkönyvtárból és a CSEMADOK járási titkárságától." Nem véletlenül idéztem itt a Takács András kötetének második oldalán olvasható szövegből. Mert mi is történt? Megjelent egy néptánccal foglalkozó kötet, minimális példányszámban, és így csak nagyon kevesen, a „bennfentesek" juthatnak hozzá, pedig kétszáznál jóval többen vannak, akik érdeklődnek a néptánc (és néprajz) iránt, de megint csak nem juthatnak hozzá a jogosan várt, gazdag anyagot hozó, hasznosítható, feldolgozható, összehasonlítható, elemezhető stb. gyűjteményhez. Minden tiszteletem a Népművelési Intézeté, amely fennállása óta 1909 kötettel örvendeztette meg a különböző öntevékeny együttesek, klubok stb. szervezőit, irányítóit és szereplőit — ebből 39 mű a magyar nemzetiségi néptánc-mozgalom eredményeit tartalmazza —, mégis óhatatlanul felmerül a kérdés: valóban népművelési tevékenységet fejt ki az intézet, valóban célt émek-e ezek a kötetek, magyar vonatkozásban valóban hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a széles tömegek a legmagasabb szinten megismerjék népi-nemzeti kultúránk egyáltalán nem elhanyagolható értékeit? A válasz, sajnos, semmiképpen sem lehet egyértelműen igen. Azáltal ugyanis, hogy a kötetek mindössze 200 példányban jelennek meg, eleve meghatározott azoknak a köre, akik hozzájuthatnak: a koreográfus tanfolyamok végzett hallgatóinak némelyike, az éppen folyó tanfolyam hallgatói és a szerzőnek az a néhány szerencsés barátja, akik elsőként jelentkeztek tiszteletpéldányért. A többi kötet különböző közkönyvtárak polcaira kerül, ahol ezek a példányok háborítatlanságuk biztos tudatában adhatják át magukat az enyészetnek. Persze most joggal kérdezhetnék tőlem: miért lenne szükség a nagyobb példányszámra, ha ezt a kétszáz kötetet sem olvassa a könyvtárakban senki? Nem bizony, válaszolhatnám, mert senki sem tud róluk. Emlékezetem szerint még sohasem fordult elő, hogy a Népművelési Intézet kiadványait bármelyik napi- vagy hetilapunk propagálta volna. így aztán ez az eddig összesen 2295 oldalnyi magyar nyelvű tánctörténet, eredeti néptánc, koreográfia és módszertani segédanyag tulajdonképpen csak fiktív, statisztikatói munka elméleti és gyakorlati szempontjai határozzák meg. Szükséges a nyelvművelők táborának növelése, további szakemberek képzése és bevonása a munkába. Az amatőr művészeti mozgalom mindig is jelentős helyet foglalt el a CSEMADOK tevékenységében. Nemzetiségi kultúránk elválaszthatatlan részének tekinthetjük. A közönség érdeklődése sem csökken iránta. Sőt... a tavalyi félévi mérleg: a CSEMADOK országos rendezvényeit és a csoportok önálló műsorát összesen 258 ezer néző tekintette meg. A jövő évi országos rendezvények munkaterv szerinti sorrendje: VI. Dunamenti Tavasz, XVIII. Jókai-napok, Országos Népművészeti Fesztivál, V. Kodály-napok, Országos Kulturális Ünnep, és a Táncdalénekesek III. Országos Fesztiválja. A még eredményesebb tevékenység érdekében az amatőr csoportok jobban elmélyítik kapcsolatukat a népművelési intézményekkel, a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetével és a Szlovákiai Hangversenyirodával. Közös gondozásban megjelentetik „A csehszlovákiai magyar nemzetiségi néprajzkutatás eljavító adat, gyakorlati értéke nagyon is csekély. Az éppen időszerű köteteket ugyanis, a könyvtárakat leszámítva, mindig az éppen aktuális hallgatók kapják meg, az „állandó fogyasztók" köre igencsak szűk. így azután csak nagyon kevés olyan koreográfus, néprajzos, vagy néprajz-néptánc iránt érdeklődő akad széles e hazában, akinek tulajdonában meglenne mind a 39 kötet. Ennek számtalan negatív következménye van, hogy csak a legkézenfekvőbbet említsem: a zselízi Országos Népművészeti Fesztiválon kétévenként kerül sor a koreográfusok vetélkedőjére. Itt a koreográfusok mindenkori legfiatalabb nemzedéke müveit mindig a mindenkori legutolsó „Eredeti magyar népi táncok" kötet anyagára támaszkodva alkotja meg. Ennek következtében azután — kevés kivételtől eltekintve — a zselízi vetélkedő amolyan tanfolyami stúdiógyakorlatok bemutatójává válik. (Ez a megállapítás természetesen csak az utóbbi évtizedre vonatkoztatható, amikor a koreográfusok zöme valóban komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy műveik alapját a hazai magyar néptánckincs képezze.) A színpadra való alkotás, a kutatás leglátványosabb igazolása mellett a kötetek hozzáférhetetlenségének van egy másik nagy veszélye is: a koreográfus a tanfolyamokon megismerkedik legalább a hazai magyar néptánckincs egészének — ha mással nem is — legalább az alapjaival. A táncosok nagy tömege viszont hosszú évek táncos gyakorlata után is csak jó esetben 1—2 tucat vagy még kevesebb eredeti motívum ismeretében hagyja abba a munkát valamely együttesben. Ha aztán ez a táncos tánccsoportot hoz létre, akkor ennek a nagyon kevés motívumnak a jó-rossz (többnyire inkább rossz) „újraalkotásával" a valóságban ferde útra tereli a még kialakulatlan ízlésű fiatalok néptánc-szemléletét, a szó szoros értelmében megutáltatva velük eleink örökségét. Ezért is nehéz megértenünk a Népművelési Intézet álláspontját: „Ez a kiadvány nem árusítható." Tudom, hogy az Intézet nem termelő üzem és elsősorban nem kiadóvállalat. Ennek ellenére nem tartom lehetetlennek egy olyan költségvetés elkészítését, amely a kiadványok egy részének — ezt a különböző tanácsadó testületek dönthetnék el — biztosítaná a magasabb példányszámot és a könyvek eladását a rendes könyvterjesztői gyakorlatnak megfelelő szervezéssel. A példáért nem kell messzire mennünk, a jó méleti és gyakorlati problémái" címmel Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) megrendezett értekezlet teljes anyagát, s tevékenyen közreműködnek a Csehszlovákiai Magyar Nemzetiségi Néprajzi Múzeum létrehozásában. A munkaterv tizenkilenc pontba foglalja a néptánc-csoportqkkal kapcsolatos tennivalókat, amelyek közül éppen újszerűsége miatt az a figyelemre legméltóbb, hogy készül a csehszlovákiai magyar néptáncmozgalom évkönyve. A néprajzi kutató és gyűjtő munkára vonatkozó elképzelésből (most is újszerűsége miatt!) csupán egyetlen mozzanatot ragadok ki. A munkaterv a Tavaszi szél... győztes csoportjainak anyagából hanglemezt jelentet meg. Átgondolt és ígéretes a munkatervben az ének- és zenekari tevékenység fejlesztésére vonatkozó elképzelés is. Szó van ebben az V. Kodály-napokról, honismereti kluböszszejövetelekről, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara és kórusaink számára tíz új mű kottaanyagának sokszorosításáról, a CSEMADOK és a Népművelési Intézet közös értekezletéről Bartók Béla halálámódszert már kitalálták, csak át kellene venni. Magyarországon a Népművelési Propaganda Iroda értékes kiadványok egész sorával gazdagította már a néprajzot, néptáncot szeretők könyvtárát. Talán a már egyszer közreadott kötetek újrakiadásától sem kellene visszariadni — itt elsősorban az „Eredeti magyar népi táncok" kilenc kötetére gondolok, de feltételezem, hogy nem csak a táncművészet rendelkezik nagyközönséget igénylő, illetve ezt az igényt feltehetően kielégítő munkákkal. Természetesen ismeretes előttem az a tény, hogy Szlovákiában magyar nyelvű könyvek kiadásával a Madách Kiadó hivatott foglalkozni. A jó és hasznos kötet azonban nem minden esetben igényli a sokkal drágábban előállítható könyvformát, az olvasó gyakran az olcsó sokszorosított füzettel is megelégszik. Ezek a kifejezetten anyagközlésre szorítkozó gyűjtemények ráadásul csak nagymértékű átdolgozás után válhatnának könyv formában kiadhatóvá. Maga a Táncoljunk című kötet három egységre tagolható. Az első részben Tardoskedd (Tvrdoéovce) táncaival ismerkedhet meg az olvasó Takács András 1958-as és Borbély Jolán, Martin György, Takács András, Méryné Tóth Margit 1966-os gyűjtései alapján. A vidék és maga Tardoskedd egyik legjellegzetesebb népi tánca, a váskatánc a régies fegyvertánc maradványai; itt a fegyvert a vödörhordó rúd, a váska pótolja. Az eredeti táncok bemutatását két tardoskeddi anyagra épült librettó és koreográfia követi. Maga az a tény, hogy a kötet eredeti néptáncot közöl, érdemessé tenné ezt a művet arra, hogy szélesebb körben terjeszszék. A Népművelési Intézet kiadásai gyakorlatában már megszokott néptánc-leiratokat azonban egy olyan harmadik rész követi, amely mindenképpen nagyobb publicitást érdemelne, hiszen a kultúra nagyon sok, mindenkit érdeklő és érintő ágazatát érinti. Ennek a megállapításnak indoklására talán elegendő lesz felsorolnom az egyes fejezetcímeket : A CSEMADOK 30 éve a népművészet szolgálatában. — A CSEMADOK és a csehszlovákiai magyar nemzetiségi néptánc-mozgalom. — A bratislavai Népművelési Intézet magyar nemzetiségi néptánc-kiadványai. — Az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes táncrészlegének műsorpolitikája a megalakulástól (1955-től) 1975-ig — Statisztikai kimutatások a CSEMADOK népművészeti tevékenységéről. SEBŐK GÉZA nak 100. évfordulója alkalmából. Itt az a dicséretes, mert megint új mozzanat, hogy kidolgozzák a „Kis Csalogány" országos gyermekfolklór-verseny tervét és az ősz folyamán meghirdetik a versenyt, amelynek ajelentősége nem szorul bővebb magyarázatra. Csak sajnálkozni lehet az egy helyben topogó felnőtt színjátszás fölött. A középszlovákiai kerületben különösen lassú a fejlődés. A gyermekszínjátszás helyzete megnyugtató. A bábjátszók és a kisszínpadok munkája szintén. Szép eredmények születnek a vers- és prózamondásban is. A CSEMADOK Központi Bizottsága 1981-ben is munkaértekezletekkel, tanulmányutakkal, jobb műsoranyag biztosításával, gyermek és felnőtt színjátszók számára készült színművek sokszorosításával akarja fellendíteni egész színjátszó mozgalmunkat. Az 1981. évi munkaterv számos új kezdeményezés megvalósulását ígéri szövetségünk helyi szervezeteinek és járási bizottságainak. MÁCS JÓZSEF 7
