A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-19 / 29. szám

A LÁNGOT ITT NEM OLTHATJA ZÁPOR Nem igaz, hogy rohan az idő. A CSE­­MADOK Központi Bizottsága huszonö­­tödször rendezte meg az idén Gom­baszögön Országos Kulturális Ünnepé­lyét. Statisztikai adatokkal kellene most dobálódznom, hány szereplő, hány em­ber fordult meg itt az évenkénti két napon. Hány néző bámult le hirtelen a napsütésben, hány elővigyázatlan em­ber ázott bőrig az esőben. Huszonöt év két-két napján volt jó időből is, rossz időből is elég, s nem tudnám megmon­dani jó idő rossz idő tekintetében merre billenne a mérleg nyelve. Az esős, bo­rús, zivataros, olykor szélorkános Gom­baszög tűnik többnek, de talán csak azért, mert a rosszra tovább emléke­zünk, a jót hamar elfelejtjük. Persze, nem ez a fontos, hiszen az időjárás alakulásával nem tudunk mit kezdeni, hanem az, hogy a CSEMADOK Országos Kulturális Ünnepélye szerves része nemzetiségi életünknek, gondo­lunk rá, készülünk az ezreket és tízezre­ket mozgató eseményre, számon tart­juk az időpontot, s ahogy közeledik az a bizonyos két nap, úgy esedezünk a jó időért. Én magam is a Gombaszögöt „beharangozó" riportomnak azt a címet adtam, hogy Süss fel Nap, mert hiszen a gondos előkészülés után ez a legfon­tosabb, a jó idő, hogy arra érdemes csoportjaink felkészülését, gyötrelme­sen és küzdelmesen szép munkáját ne mossa el a zuhogó eső. Az idei kulturális ünnepélyünkre ked­vünk szerint alakult a prognózis, a felle­gek elszálltak Gombaszög felett, pén­tekről szombatra virradóra esett, szom­baton azonban egész nap és egész este tiszta volt az ég, mintha az a bizonyos esőcsináló olvasta volna Süss fel. Nap című kívánságriportoŕnat. Pénteken délután a Rozsnyói (Rožňava) Városi Nemzeti Bizottság nagytermében az V. Dunamenti .Tavasz és a VI. Csengő Énekszó győztesei léptek föl, s bizonyí­tották, hogy nem véletlenül lettek a legjobbak. Ugyanezen a helyen nyitot­ták meg a néprajzi kiállítást, amelyben néhány Érsekújvár-környéki magyar köz­ség népviseletét láthattuk. Este pedig a kecsői (Kečovo) kultúrházban az iro­dalom és a népművészet estjére került sor. Mozgalmasan kezdődött tehát az Or­szágos Kulturális Ünnepély, s másnap a szép napos égbolt az érdeklődők ezreit indította útnak. Jöttek azok, akik min­dig is itt voltak, akik a jelenlétükkel akarják még jobban aláhúzni a CSEMA­DOK legnagyobb országos akciójának jelentőségét, de jöttek olyanok is, akik csupán néhányszor vagy most először voltak részesei a kulturális ünnep forró hangulatának, légkörének. Gyorsan be­népesült a szabadtéri színpad nézőtere, a sátorok környéke és az egész gomba­­szögi rét. A rozsnyói járási népművelési központ fúvós zenekara játszotta a to­­borzót, majd a gömörhorkai (Gemerská Hôrka), rozsnyói és rimaszombati (Ri­mavská Sobota) énekkarok közös nyitá­nya már a szombat délutáni műsor kezdetét jelentette Máté László, Bo­­csárszkyné és Lévay Tibor karnagyok vezényletével. Aztán a Miroslav Válek nemzeti mű­vész, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlovák Szocialista Köztársaság kul­turális minisztere által vezetett párt- és kormányküldöttség vonult a színpadra. Az ünnepi nagygyűlést Lőrinc Gyula nemzeti művész, a CSKP KB tagja, a CSEMADOK KB elnöke nyitotta meg. Arról beszélt, hogy a Gombaszögi Or­szágos Kulturális Ünnepély immár ne­gyedszázados múltra tekint vissza. Fi­gyelmet lebilincselően elmondotta, hogy nem véletlenül esett a választás a kulturális ünnepély színhelyeként Gom­baszögre. — Több mint fél évszázaddal ezelőtt a csehszlovákiai haladó magyar fiatalok egy csoportja itt táborozott Gombaszö­gön és megvitatta nemzetiségi életünk problémáit, szociális helyzetünket. A Sarló 1928-ban itt alapította meg szer­vezetét és mi ezért választottuk ünnep­ségünk helyéül Gombaszögöt — mon­dotta Lőrinc Gyula, és így fejezte be megnyitó beszédét: —- Sohasem szabad elfelejtenünk, hogy eredményeink a CSKP, valamint állami szerveink segítsége és támoga­tása nélkül elérhetetlenek lettek volna, ezért hálásak vagyunk és mindent meg­teszünk közös hazánk, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság további felvirá­goztatásáért, abban a szellemben, a-A közönség Koncz Zsuzsa MÁCS JÓZSEF hogy ezt a CSKP XV. kongresszusának határozataiba foglalták! Ezután Miroslav Válek nemzeti mű­vész, az SZLKP KB Elnökségének tagja, kulturális miniszter, a párt- és kormány­­küldöttség vezetője mondott ünnepi beszédet. Emlékeztetett a rozsnyói já­rás forradalmi múltjára, szlovákok és magyarok közös harcára szebb és bol­dogabb életünkért, majd méltatta kul­turális szövetségünk több mint három évtizedes munkáját. —- Hazánk magyar nemzetiségű la­kosságának internacionalista nevelésé­ben a CSEMADOK-nak pótolhatatlan szerepe van — mondotta. — A kulturá­lis szövetség eredményes munkájával kivívta a párt- és állami szervek elisme­rését, és jelentős része van abban, hogy a magyar nemzetiségű dolgozók kor­szerűen és hazafiasán gondolkodó ál­lampolgárokká nevelődnek, s kultúrájuk hazánk szocialista kultúrájának szerves részét képezi. A csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális ünnepélye a CSE­MADOK egész évi népművelési munká­jának, a szlovákiai magyar amatör moz­galomban végzett érdemdús tevékeny­ségének a csúcspontját jelenti. A leg­jobb csoportok legsikeresebb müsor-6

Next

/
Thumbnails
Contents