A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-29 / 48. szám
m A BODROGKÖZ NÉPZENÉJE/2. Ha Bodrogközről esik szó, általában hajlamosak vagyunk ezt a tájnevet az egész Kassától (Košice) keletre eső magyarlakta vidékre értelmezni. Ez a tévhit különösen a Nyugat-Szlovákiában élő magyarság körében terjedt el, ahol már gyakran Gömör is keletnek számít. Noha a Kassától keletre eső vidék a történeti Abaúj, Zemplén és Ung megye egy részét képezte, és néprajzi szempontból elég egységesnek látszik, mégis több tájegységből tevődik össze. A Felső-Bodrogközön kívül, a Sátoraljaújhelytől északra fekvő Hegyhát és az ungi Tiszahát is ehhez a területhez tartozik. Egy-egy tájegység népzenéjének jellegzetességeit megállapítani nem könynyü feladat. Hosszú évek fáradságos munkája kell ahhoz, hogy némi áttekintést szerezzünk arról, mit énekel, milyen hangszereken játszik, milyen zenére táncol a falusi ember. A közel harmincéves népdalgyüjtő munkám során Kelet-Szlovákia népzenei hagyományát is kutattam. Eddig 28 községben végeztem gyűjtést. A helyszíni gyűjtésekkel párhuzamosan, az eddig publikált anyagot is részletesen áttanulmányoztam. Sajnos az eddig megjelent népzenei publikációk, a többi tájegységhez viszonyítva elég kevésnek bizonyultak, ugyanis ezen a vidéken aránylag kevesen és keveset gyűjtöttek. Kelet-Szlovákia népzenei anyagának régi stílusú rétege, valamint ennek előadási stílusjegyei annyira egyeznek, hogy nem lenne célszerű kistáji egységekben foglalkozni vele. Ezért az egyes dallamtípusok bemutatásánál a Hegyhát és az Ung-vidék változatait is felsoroljuk. Kelet-Szlovákia népzenéjében a régi népdalstílust főleg a 8 szótagu izomét rikus sorokból álló ereszkedő dallamok képviselik, amelyek közül mai számunkban egy aránylag ma már ritka 8 (5) b3 zárlatut mutatunk be. Változatai csaknem minden tájegységben megtalálhatók. Különböző szövegekkel kapcsolódik, amelyek sokszor pásztor tematikájúak. AG T. Parlando rúbalo Bély (Biel) Énekelte: Biacsko János (1909) Gyűjtő: Tőzsér Árpád, 1958. lej. Ág T. Mind két h«.— t«, vogy-is hó — rom, hogy o szörrva— dó-mat é É V'á—rom, A— mott jön már a—mint ló—tóm,------------------------------------------*-TT7-, ■ ■ 1 3 # ke — 4er\-sz^-ró S/a-mir ryi—tön. mn NYÉL B®/ 2. — Jó napot, édes bojtárom! Azt kérdezem, van-e károm ? — Addig kendnek nem tesz kárja, Miq én leszek a bojtárja. 3. — Van-e húsod a tömlőbe. Vagy a bográcsba megsülve ? — Nincsen húsom a tömlőbe, Sem a bográcsba megsülve.
