A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-22 / 47. szám
Bemutatkozom... Csáky Károly Nagyon örülök annak, hogy magyar dolgozóink képes hetilapja, a Hét szinte évről évre lehetőséget nyújt valamilyen formában az amatör kultúrmunkások bemutatkozására. Többek közt lehetővé teszi, hogy a különféle csoportok vezetői, irányítói elmondják tapasztalataikat, beszámoljanak sikereikről és gondjaikról, örömeikről és kudarcaikról. A jövőben e kezdeményezés talán még eredményesebb lenne akkor, ha a hasonló jellegű rovatok az önkéntes népművelők igazi fórumává válnának; az egyes hozzászólásokból az illetékesek levonnák a következtetéseket — tehát az ankétot a problémák megoldása és orvoslása, az esetleges hiányosságok kiküszöbölése követné. Mert félő, hogy enélkül a jószándék is kudarcba fullad, mondanivalónk üres szócsépléssé válik. A nyilvános bemutatkozástól egyébként mindig vonakodtam; saját magamról, illetve munkámról se szívesen beszélek. Hogy most mégis élek az alkalommal, több mint egy évtizedes tapasztalatom indokolja. E néhány év folyamán rá kellett jönnöm, hogy problémáink csaknem azonosak, gondjaink közösek. Mindazok a dolgok ugyanis, amelyekkel eddigi munkám során találkoztam, az ország különböző helyein hasonló tényként és tünetként jelentkeznek, s szinte évről évre változatlanul előállnak, ismétlődnek. Miről is van valójában szó? Hadd beszéljek mindenekelőtt a nehézségekről, azokról az akadályokról, amelyek fékezik nemzetiségi kultúránk önkéntes dolgozóinak munkáját, ennek eredményességét, s amelyek olykor már-már elviselhetetlenné válnak. A közönyre gondolok elsősorban. Mert amíg ezeket ki nem küszöböljük, csak nagy-nagy nehézségek árán lehet értékeket, eredményeket lét ' rehozni, sikereket elérni. Közösségi munkámat körülbelül tizenhat éves koromban kezdtem. Ekkor szerveztem újjá szülőfalumban, Kelenyében az ifjúsági szervezetet, melynek hosszú időn keresztül elnöke voltam. Akkor a kis falu fiatalságának álmossága, a mindennapok szürkesége és tartalmatlansága nyugtalanított legjobban. Ezért alapítottam akkor néhány társammal együtt ifjúsági klubot. Megpróbáltunk — minden előzmény nélkül — kulturáltan szórakozni. Könyveket gyűjtöttünk, hanglemezeket, társasjátékokat vásároltunk; vetélkedőket, esztrádműsorokat szerveztünk; társadalmi munkát vállaltunk stb. Éveken át táborozással is egybekötött ifjúsági találkozókat rendeztünk, ahol felléptek a környék fiataljainak kultúrcsoportjai is. írókat, költőket, képzőművészeket, közéleti személyiségeket hív tunk magunk közé. Ezenkívül gyűjtöttük a község tárgyi néprajzi anyagát, amelyből egy alkalommal kiállítást is rendeztünk. Bebizonyítottuk; a nehéz körülmények, a sok-sok objektív akadály ellenére is lehet dolgozni, érdemes serénykedni. Hittünk, mertünk és akartunk akkor kezdeményezni. Tudtunk eredményeket felmutatni, s ami még fontosabb : jól éreztük magunkat szülőfalunkban, örültünk egymásnak. Munkánkat azonban szinte senki sem értékelte, de annál többen gördítettek akadályokat utunkba. Ezeket most nem kívánom részletezni. Azóta sokan elköltöztünk otthonról. S mi történt mostanáig; Jóformán semmi! Sőt, felbomlasztották a klubot is: nincsenek könyvek, játékok; hiányoznak a találkozók, a rendezvények, a Varga Lajos Ipolysági (Šahy) tárlatának megnyitója meghitt és tartalmas esték — egyszóval a szellemi élet. A hetvenes évek elején Szécsénkén és Ipolyhidvégen vezettem irodalmi színpadot, illetve az utóbbi helyen a CSEMADOK kultúrfelelőse voltam. A Madách Imre nevét viselő irodalmi színpadunk három év alatt háromszor vett részt a Jókai-napokon. Mindig dijakkal tértünk haza. Hétvégeket, éjjeleket áldoztunk erre a munkára. Az országos sikereken kívül azonban alig-alig örülhettünk valaminek. Szőkébb pátriákban kevés becsületünk volt, alig-alig vettek észre bennünket. S ez az, ami mindnyájunknak nagyon fájt. Éveken át próbáltunk, fűtetlen kultúr-HASZNOS KÉT NAP A CSEMADOK KB népművelési osztálya nemrégen kétnapos értekezletet tartott Losoncon (Lučenec) történelmi-honismereti témákról. Az értekezletet Bodnár Béla, a CSEMADOK KB népművelési osztályának vezetője nyitotta meg. Üdvözölte a megjelenteket, az előadókat, majd felkérte dr. Csizmadia Dezsőt, a nyitrai Tanárképző Főiskola tanárát, a CSEMADOK KB történelmi-honismereti szakbizottságának elnökét, tartsa meg előadását a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a nemzetiségi kérdés címmel. Az előadó előbb a nemzetiségi kérdés történetével foglalkozott. Hogyan vált akuttá ez a kérdés a kapitalizmusban, hogyan lett a nacionalizmus és a sovinizmus szítója az imperializmus korszakában, a világ újrafelosztásának idején. Részletesen ecsetelte az Osztrák-Magyar Monarchia és cári Oroszország népeinek már-már elviselhetetlen helyzetét, utalt az „oszd meg és uralkodj" elv elnyomó jellegére, az első világháború körülményeire, a szociáldemokraták megalkuvó álláspontjára a nemzetiségi kérdésben. Lenin mondotta ki a leglényegesebbet, hangsúlyozta Csizmadia Dezső. A proletariátusra támaszkodva kell megoldani a nemzetiségi kérdést. Csak a győztes proletárforradalom vethet véget a nemzeti elnyomásnak. A Lenin vezette bolsevik párt tűzte programjára a népek önrendelkezésének elvét. A szovjethatalom megteremtette a feltételeit a felszabadult és egyenjogú népek széles körű művelődésének. Dr. Szígl Ferenc, a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya Nemzetiségi Tanácsának titkára az első Csehszlovák Köztársaság nemzetiségi politikáját hasonlította össze napjaink valóságával. Figyelmeztetett, hogy egyesek hajlamosak túlértékelni az első köztársaság nemzetiségi politikáját, a nemzetiségek nyelvének hivatalos használatát, valamint a községi táblák kétnyelvűségét véve alapul. Nem osztályszempontból vizsgálják a kérdést. Elfeledkeznek arról, hogy az első köztársaság alkotmánya a legfontosabbat, a munkához való jogot nem biztosította. Nem szavatolta az országban élő népek gazdasági és szociális egyenjogúságát. A cseh burzsoázia a már meglevő gyárakat is le akarta szerelni Szlovákiában. 1948 februárja után, de különösen a hatvanas évek elejétől megkezdődött Dél-Szlovákia gyors iparosítása. Az iparosítás mértéke ma már eléri az országos szintet ezen a területen. Problémát jelent a nők foglalkoztatottságának alacsony színvonala. A nők még nem használják ki teljes mértékben a lehetőségeket. Szígl Ferenc ezután rátért a magyar tanítási nyelvű óvodák és iskolák helyzetére. Megállapította, hogy hetventől hetvenkilencig 13 OOO-ről 15 684-re növekedett az óvodai férőhelyek száma. Jólesően nyugtázta, hogy az idén lényegesen több magyar nemzetiségű fiatal jelentkezett felsőoktatási intézményekbe. A magyar tanítási nyelvű gimnáziumok száma már nem változik, mondotta. A kétnyelvűség elvének érvényesítése folyamatosan történik. A hivatalokban felülvizsgálták a kétnyelvűség betartását, és megállapították, hogy az állampolgárok nem fordulnak kérelmükkel a hivatalokhoz magyarul. Kormányrendelet írja elő, hogy a hivataloknak azon a nyelven kell válaszolniuk, amely nyelven a beadvány íródott. Dr. Sándor Károly, a lévai (Levice) múzeum dolgozója a krónikaírásról tartott figyelemre méltó előadást. Az anyaggyűjtés, szövegezés és beírás módjáról. Alapvető követelménynek jelölte meg az intézménynevek rövidítésének az elkerülését. Magát a krónikaírást és a krónika megőrzését nagyon fontosnak tekintette. Minden helyi eseményt, kicsit és nagyot, be kell vezetni a krónikába. Minden CSEMADOK helyi szervezet törekedjék krónikaírásra. Dr. Püspöki Nagy Péter történész a helytörténeti kutatásról beszélt, felhívta a figyelmet néhány, a helytörténeti kutatáshoz nélkülözhetetlen könyvre. Ilyenek például: Kosáry Domokos: Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. Bél Mátyás: Notítió, Vályi András: Magyarországnak leírása stb. A korabeli megyei lapokat kitűnő forráshelynek jelölte meg. A vármegye-történeteket úgyszintén. Végül Püspöki Nagy Péter azzal fejezte be az értekezlet résztvevőit lebilincselő előadását, hogy a források gyűjteménye a mindenkori helytörténeti kutatás alapja. Zsámbok Tamás gimnáziumi tanár koreferátumában saját helytörténet-kutatási tapasztalatairól beszélt, méltatva a munkásmozgalmi hagyományok felkutatásának jelentőségét. Feladatának tekinti a tornaijai (Šafa'rikovo) magyar tanítási nyelvű gimnázium történetének a megírását. Szénássy Zoltán gimnáziumi tanár a történelmi ismeretek fontosságára hívta fel a figyelmet. Meg kell ismertetnünk a fiatalokat községük, városuk, környékük történelmi nevezetességeivel. Végezetül az értekezlet minden résztvevője egyetértett a történelmi-honismereti szakbizottság elgondolásával. Javasolja a CSEMADOK Központi Bizottságának (a Néprajzi Közlésekhez hasonlóan) történelmi-honismereti füzet félévenkénti megjelentetését. 6
