A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-15 / 46. szám
A falusi embert nemcsak rétek és erdők veszik körül, kissé a világmindenségben is él. Téli reggel, pirkadat előtt, útban a munkahely felé a Hajnalcsillag üdvözli, hazatérőben pedig a Hold sarlóját dicsőíti fényéért. Nyári nappalokon a Nap nyújt gyönyörű kilátást a mezőre, őszi estéken a Tejút fátyla kápráztat el bennünket látványával. A városok lakói sokkal kisebb világban élnek. A természet eseményei nappal nem hatolnak be az utcák zajába, éjjel egyetlen neonreklám letörli az égről a legfényesebb csillagokat is. A látóhatárt a korom és a füst szabja meg, éjjel az utcai lámpák ezernyi fénysugara sző fejünk fölé áthatolhatatlanul sűrű, világitó folyondárt. Elhagyva a várost álmélkodva állunk meg a megszámláhatatlan sokaságú, sziporkázó csillagok láttán. Érezzük azt a mérhetetlen űrt, amely elválaszt bennünket ezektől a távoli világoktól, ahova mi sohasem juthatunk el. Az emberiség évezredek óta azon fáradozott — s teszi ezt ma is — , hogy a körülötte levő világot, a benne lejátszódó folyamatokat megértse, s megismerje helyét a világegyetemben. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Népművelési Központ Csillagászati Kabinetjének fő feladata, hogy a tanulóifjúsággal és az idősebb korosztállyal egyaránt megismertesse a csillagászat eredményeit, közelebb hozza a kozmoszt. Mindezt valamennyi rendelkezésére álló eszközzel végzi, előadások, filmvetítések, távcsöves bemutatók útján. Jelenleg mintegy 36 csillagász-szakkör működik a dunaszerdahelyi járásban általános és középiskoláiban. Nagy lépést jelentett az ismeretterjesztés terén, hogy ez év nyarán sikerült egy észlelőtábort szervezni, ahol a szakkörök tagjai gyakorlati ismeretekre is szert tehettek. A július 7—12 között megrendezett tábor az ógyallai (Hurbanovo) csillagvizsgáló szépen gondozott parkjában kapott helyet. Együttlétünk napjai sok szempontból váltak emlékezetessé. A 35 amatőr csillagász (akik azelőtt nem ismerték egymást) néhány nap lefolyása alatt tábori közösséggé kovácsolódott. A közös érdeklődés, a hasonló problémák és az együtt végzett megfigyelések tették mindezt. A gazdag program biztosította, hogy minden percet a lehető legjobban kihasználjunk, ugyanakkor mindenki jól érezze magát. Napközben, az árnyékot biztosító fák alatt elhangzott előadásokon kívül a csillagvizsgáló korszerű távcsöveinek segítségével a Napot figyeltük. Mindenki sajátkezűleg készített korongrajzot a napfoltok és fáklyák bejelölésével. Lenyűgöző volt a távcsőre szerelt szűrőn keresztül megfigyelt napfoltok látványa. Két alkalommal a ritkaságszámba menő tiszta égbolt lehetővé tette a meteorok műszereinek segítségével sokan először láthatták az Andromeda-ködöt, a Lant csillagképben látható M 57 jelzésű planetáris ködöt, a Herkules csillagkép M 13-as gömbhalmazát stb. Az egyes szakkörök többnapos versenysorozaton keresztül mérték össze tudásukat gyakorlati és elméleti ismeretekből. A napi programból természetesen nem hiányozhattak a különféle labdajátékok, napozás, valamint borús estéken az „ürdiszkó" sem. Mi volt még? Egy emlékezetes éjszakai vihar, amely sátorverési tudományunkat is alaposan próbára tette. A táborozás sikeres megvalósításáért ezúttal fejezzük ki köszönetünket az ógyallai csillagvizsgáló valamennyi munkatársának. A késő éjszakába nyúló vidám hangulatú búcsútábortűz mindenkiben megerősítette az elhatározást: Jövőre ismét találkozunk a KONKOLY '81 -en. BÖDŐK ZSIGMOND (A szerző felvételei) Az obszervatórium épülete a tábor résztvevőinek kis csoportjával és az intézmény igazgatójával, Milan Bélikkel TRÜKKÖS MÉHEK Veszélyben van az Egyesült Államok legnépszerűbb almafajtája, a Delicious, amely 500 dollárt hoz évente a farmerek konyhájára. Az almatermelők mostanában dühösen konstatálják, hogy a Delicious alma gyakran csak feleannyit terem, mint a többi fajták. Hamar fölfedezték, mi ennek az oka, csupán az ellenszert nem sikerült még megtalálni. Az alma beporzását végző méhek különös szokást vettek föl: újabban a Delicious virágját (de csak ezt az egy fajtát!) a szokásos függőleges rárepülés helyett oldalról közelítik meg, mert így közvetlenül hozzájutnak a nektárhoz anélkül, hogy közben magukra szednék a virágport. így számtalan virág megtermékenyítetlen marad, nem lesz belőle gyümölcs. A Cornell Egyetem biológusai azt javasolják a farmereknek, hogy vegyesen telepítsék az egyes almafajtákat, ezáltal a méhek talán visszaszoknak a hagyományos rárepülésre. Ez azonban azzal a veszéllyel jár, hogy az almafajták nem kívánt módon kereszteződnek. így egy másik megoldás tűnik kivihetőbbnek: a méheket olyan „naiv" családokkal keresztezik, amelyek még nem sajátították el a vízszintes rárepülés trükkjét. KI ZONGORÁZIK? Harold C. Sonberg, a New York Times zenekritikusa egy alkalommal a lap olvasóiból verbuválódott közönség előtt kijelentette: szerinte egy adott zongoradarab előadási módjából felismerhető, hogy a darabot nő játssza-e vagy férfi. A közönség természetesen fölzúdult, mert meglehetősen bizarrnak hatott ez a megállapítás. Sonberg azonnal bizonyítást rendelt el: a háta mögött, függönnyel eltakart zongorához férfi és női művészek léptek, és Schumann-szonáták részleteit játszották, egyiket a másik után. A teszt végül is igazolta az elméletet: a hallgatóság túlnyomó többsége pontosan felismerte a zongorista nemét, pusztán a játékstílus alapján. Sonberg ezután kibővítette a kísérletet. Előbb laikusok, majd zeneértö emberek — előadók, zeneszerzők, kritikusok — körében hanglemezekről játszott le zongoradarabokat, férfi és női előadóktól vegyesen. Az eredmény elképesztő volt: a zenekedvelő laikusok 90 százalékos biztonsággal meg tudták állapítani a zongoristák nemét, a szakemberek viszont 50 százalék körüli eredményt értek el, tehát csupán a véletlen segítette őket találathoz. 22
