A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-08 / 45. szám
Körtvélyesen (Hrušov), alig négyszázhúsz lakosú kis faluban. Borús, esős napon, hűvös időben. Az emberek kosarakban hordják a szilvát közelebbről, ládákban targoncán messzebbről, a Szőlőhegyről. Traktor vontatta pótkocsin is érkezik szilva a Polgáry Géza háza elé. A helyi nemzeti bizottság elnöke felvásárló is egyben, különböző átvevőhelyekre szállíttatja innen a gyümölcsöt. Most azonban még nincs itthon. Temetésre ment valahová. Magas hegyek közé szorult a falu, s a Szőlőhegy elég messze van a legszélső háztól. Forgalmas a dülőút. Szilvarakománnyal befelé tartó emberek mellőzködnek kifelé igyekvőkkel. Néhány szó, s mennek tovább, nincs most helye a tereferének. Mert nincs mindennap szilvaátvevés. Egyszer szilvát, másszor almát vesz át Polgáry Géza. Tizenöt vagon szilva ment már el a faluból. Alma is legalább annyi. Jablonca (Silická Jablonica), Körtvélyes törzsszállítók, de Almásról (Jablonov nad Turňou), Görgőről (Hrhov) és még Kőrösről (Kružná) is ide hordják a gyümölcsöt. A hnb-elnök udvarán egy nagy teherautó-rakomány alma. Másnap utaztatják Lőcsére (Levoča). Privigyéről (Prievidza) távirat érkezett. Hetven mázsa szilvát kértek. Aztán egy másik táviratban lemondták a rendelést. Szemerkél az eső, nedvesen csillognak a háztetők, a kerítések és az utak. Az eső azonban nem szólhat bele zavarólag a szilvaszüretbe és a szállításba. Az emberek jönnek be a faluba a rakománnyal, és türelmesen várakoznak az elnök kapuja előtt. Csoportba verődnek a férfiak, megtárgyalják a világ sorát, az asszonyok is összedugják a fejüket, ők viszont már -a szilva áráról és a jónak mondható termésről beszélgetnek. Mozgalmas az alkonyat Körtvélyesen. Magas, derék, csinos lány jön szembe velem. A szilvarakományt targoncán tolja maga előtt. Beleegyezését kérve lefényképezem. — Szép szilva — mondom Kovács Piroskának, a SZISZ helyi szervezet elnökének. — Kóstolja meg — ajánlja. Míg kóstolgatom a szilva ízét, idős asszony csapódik hozzánk. — Hány éves vagyok? — kérdi tőlem egészen váratlanul. — Hatvanhét. — Nyolcvanhat — közli velem büszkén. Mindenki jóval fiatalabbnak nézi Parti Rozáliát, aki egész életében szolgált, s ha valamire büszke lehet, akkor az a látszólagos fiatalsága. Kovács Piroskával csupán néhány szót váltunk. Még egyszer ki kell mennie szilváért a távoli Szőlőhegyre. Kassán (Košice) érettségizett a közgazdaságiban, s harmadik éve a Tornai Állami Gazdaság hetényi részlegének bérelszámolója. A SZISZ-nek huszonhét tagja van Körtvélyesen, s télen rendszeresek a pénteki, szombati és vasárnapi klubesték. Végigmegyek a falun. De a szőlőbe nincs kedvem kimenni. A körtvélyesiek nevekre parcellázták fel a Szőlőhegyet (Fáy, Lőkös, Guttos, Cifra, Páter- és Vajdavölgy). Egy idősebb ember azt mondja, hogy ha a falu fölötti dombra felkapaszkodnék, minden udvarra, minden házra rálátnék. Nem fogadom mec a tanácsát. A szilvahordás foglalkoztat, nem a hegymászás. Visszatérek a hnb-elnök háza elé, ahová újabb és újabb szilvarakomány érkezik. Polgáry Géza még mindig nem jött vissza a temetésről. De az emberek nem türelmetlenek. Megmondta, ma szilvaátvevés lesz, s amit megmond, ahhoz tartja is magát. Az esetleges késést is kilátásba helyezte. Autóbusz gördül be a faluba. Az emberek lejjebb húzódnak az útról. Sokan szállnak ki a megállónál. Haza tartanak. Nézem a szilvarakományos várakozókat. A szemerkélő esőben behúzzák a nyakukat, ide-oda sétálnak, toporognak. Fehérek Istvánnéval ismerkedem. Az ötvenhat esztendős asszonynak négy unokája van. Négyszer hozott be szilvát a Szőlőhegyről. Eladja, lekvárt főz belőle vagy kisüstit Szepsiben (Moldava nad Bodvou). Férje szövetkezeti tag, bikákat gondoz, ő háztartásbeli. Mind a ketten nyugdíjasok. Tehenet, disznót, libát, kacsai, csirkét tartanak. Fehéreknétől tudom meg, hogy Körtvélyesen több családnak is van saját traktora. Még saját teherautója is van valakinek. Közelünkben az a kis pótkocsis traktor a szomszédjáé, Kovács Béláé, mondja az aszszony. Van rajta vagy harminc láda szilva. Több családét hozta be a Szőlőhegyről. Kovács Béla rokkantsági állományban van. A szőlőjét dolgozza a szövetkezettől vásárolt traktorral. Fehérekné jó beszélő társ. Még az autóba is beül hozzám, úgy mondja. Addig legalább nem ázik. Akkor lep meg, amikor azt kérdezem tőle, hogy itteni születésű-e. — Á, dehogy — mondja. — Amerikában születtem. Észreveszi, hogy értetlenül nézek rá. Magyarázni kezdi. Szülei kivándoroltak, hogy majd pénzt szereznek és itthon házat építenek. Harmincegyben jöttek haza. Kevéske földet vettek a kint szerzett pénzen. Jól tudott angolul. A számolást tízig mostanáig sem felejtette el. A hosszú hajóútból csak arra emlékezik, hogy babázott napokat. Az apja combtövig érő gumicsizmában dolgozott Amerikában. Kevéske pénzt hozott haza meg halálos betegséget. Harmincötben tébécében halt meg. Megérkezik Polgáry Géza. Fehérek Istvánná gyorsan kiszáll a gépkocsiból. Megy a szilvarakományához. Én meg hosszan nézek utána. Csóválgatom a fejem. Amerikát járt asszony Körtvélyesen. Közben a hnb elnöke kinyitja a kaput. De csak kevesenként engedi be a szilvarakománnyal várakozókat. Tolongásra, kavarodásra semmi szükség. Rend a lelke mindennek. Odaáll a mázsához. A targoncákról, a traktor pótkocsijáról lekerülnek a szilvával tele ládák. Egészen besötétedett már. Polgáry Géza korát (ötvenkilenc éves) meghazudtoló fiatalosan állítgatja a mérleg nyelvét. A szádalmási születésű elnök 1944-től elnök vagy titkár Körtvélyesen. A község felszabadulása óta. S kerek harminc esztendeje felvásárló. Rólam úgy vesz tudomást, hogy sajnálkozva azt mondja, nem a legjobbkor -jöttem. Este tízig nincs megállás. Addig átvesz egy vagonra való szilvát. Mázsái, kezében füzet, abba jegyzi az eladó nevét, a szilva mennyiségét. Közbenközben nekem is válaszol, ha kérdezek valamit. Nem hallgatja el, hogy az újságírókkal szemben óvatos. Gyakran egészen mást írnak, mint amit mondanak nekik. Pedig azt kellene megírniuk most is, hogy elég sok szilva termett, mégis sokat hoztunk be Magyarországról és Romániából. Körültekintőbben tervezhetnénk. A hazai termelőknek kellene mindenáron piacot biztosítani. Ez így igaz! Ezen nincs mit vitatkozni. Bár zavarban vagyok, mikor e sorokat írom, mert nem vagyok benne egészen őiztos, hogy Polgáry Géza így rhondta-e? Amire esküdni mernék, az a szilvaszüret. Körtvélyesen szilvaszüret volt, amikor ott jártam, s a rakományok átvevése késő estig tartott. MÁCS JÓZSEF 4
