A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-11 / 41. szám
van, és magasabb bérosztályba tartozik — ugyancsak rontja az esélyeinket. A napi bejárók, az ingázók gondja nemrég szintén megoldódott. — Kik kapták a lakásokat? — Olyanok, akik megbízható, jó munkaerőnek bizonyultak. Hajadonok, családanyák, vagy nálunk dolgozó házaspárok. — Talán Ön is? — Nem, én nem hagyom el a falumat mond is Monyok Lajos. — A természet, a vadászat sokkal jobban vonz, mint hogy beköltözzek egy skatulyalakásba. Akkor Prágában is maradhattam volna. A Csereháti domboldal, a völgyben megbúvó kis falu. Hím visszavár, hazahív. A nagyváros összes fénye sem tud elcsábítani. Bennem nagyon erős a szülőföldhöz való kötődés. Szeretem a természetet, a csendet. — Marad ideje a vadászatra? Híre szélik meg, tőlem várják az elintézésüket. Ilyenkor aztán jólesik sétálni egyet a vadászkörzetben. — Milyen vadat lö a legszívesebben? — Én özet még nem lőttem s valószínűleg nem is fogok. Pedig most is sétál egy puskacsőre érett, hatéves forma, szép nagyterpesztésü özbak a himi határban. Inkább vaddisznót lövök. — Nem fél? — Abban a pillanatban, amikor célba veszem, nem. Csak utána, hogy hátha támad. Ha feltűnik a konda, a vadász csak a biztos célzásra tud összpontosítani, felébred az ősi ösztön, a zsákmányszerzés vágya. — Ha nem talál? — Akkor marad a szép élmény: vadat láttam, a maga természetes környezetében. Kellemetlen érzés csak akkor követi a vadászatot, ha az állat sebzetten távozik. Ilyenkor persze utána megyek. Jó barangolni a domboldalakon. Az én falum nagyon kedvező helyen fekszik. Körös-körül a szabad természet, de mégis közel a városokhoz. így aztán könnyű a bevásárlás és a kulturális igények kielégítése. Elég, ha annyit mondok, bérletünk van a Tháliába. megnőnek a gyerekek — Amióta megállapodott a termelés, állandósult a létszám, több a szabad idő. — Inkább arról szólj, mikor mész haza munkaidő végeztével? — szól közbe Vályi- Nagy Klári. — Bizony, emiatt zsörtölődik a feleségem is. De nem hagyhatom itt megoldatlanul a felmerült problémát, akárhányat mutat is az óra! — Miért szereti a vadászatot, mit lehet abban szeretni? — Nehéz erről pár mondatban szólni. A szellemi dolgozónak szüksége van a kikapcsolódásra. Szüksége van arra, hogy a természet csendjében mintegy regenerálódjon a gépek moraja, az üzem nyüzsgése után. Stresshatást emlegetnek a szociológusok s én egyetértek. Hányszor merül fel szinte megoldhatatlannak látszó termelési feladat! Azonkívül a dolgozók problémáikat, személyes, családi ügyeiket is gyakran velem bellyen sokoldalú vezetők mellett — meg kell említeni Ivan Sokolovský gépészmérnököt, az igazgatót is, akivel sajnos nem találkozhattam — nem csoda, ha lassan, de biztosan leküzdik a „gyermekbetegségeket". A termelési mutatók egyre növekednek, javul a dolgozók szociális ellátása, de még a kultúrára is jut idő és erő. Nemrég tánccsoportot alakított néhány fiatal. Ők szórakoztatják a dolgozókat az üzemi összejöveteleken meg az óvodásokat a gyermeknapon. Vezetőjük Tóth Ibolya, s az együttes neve: Búzavirág. Azt hiszem hallunk még róluk. Az előbb a kezdeti nehézségekről, az üzem gyermekbetegségeiről szóltam. Hadd maradjak most a valóságos gyermekbetegségeknél. Mert azok bizony nagyon komolyan befolyásolják a termelést. A mennyiséget. A minőségre más tényezők hatnak. Jifí Holeček, az egyik legeredményesebb kollektíva, a Vladimír Remek csehszlovák űrhajós-A vegyi előkészítőben ról elnevezett brigád vezetője elmondta, hogy az első félévben napi átlagban 8 édesanya volt kénytelen beteg gyermeke mellett otthon maradni. Ilyen körülmények között ők maguk csodálkoztak a legjobban, persze örömmel, hogy a minőségi mutató húsz százalékkal lett jobb a tervezettnél. Az év végére termékeik 85 százaléka lesz első osztályú a múlt évi 60 százalékkal szemben. A fennmaradó 15 százalék másodosztályú áru, s ez nem csak az ö hibájuk. Vályi-Nagy Klári, aki személyesen jelen van az átvételnél, elmondta — s ezt a gépsorok mellett dolgozók is megerősítették —, hogy az érsekújvári Teslától, testvérüzemüktől kapott beépítendő alkatrészeknek olykor több mint a fele selejt. Visszaküldhetnék, reklamálhatnák az egész szállítmányt, de akkor miből gyártsanak? Termelni pedig kell! így az anyagfogyasztás — illetve ennek a pénzben kimutatott értéke — növekszik. Mintha két alkatrészt építenének be. Az önköltség növekedése pedig meggátolja a prémium növekedését. Furcsa és fonák helyzet: az érsekújvári Tesla dolgozóinak rossz munkája miatt a szepsiek nem kapnak prémiumot. Ezért az anyagi ösztönzést még két másik — egyaránt fontos — mutatóhoz is kötötték. Ezek a tervteljesítés és a minőség. Az áldatlan helyzet megoldásán sokat törik a fejüket az üzem vezetői. A kezdeti nehézségek, az ilyen s hasonló „gyermekbetegségek" felszámolása nem megy egyik napról a másikra. Ha az elmúlt öt év eredményeit vesszük alapul, bizakodhatunk. FISTER MAGDA Prandl Sándor felvételei arányú letartóztatások után a párt illegális tevékenysége jóformán szünetelt. A fellendülés és a kapcsolatok felvétele éppoly érdekes, mint tanulságos, ezért érdemes részletesebben ismertetni. 1941 tavaszának egy sötét éjjelén az illavai fegyházból három politikai fogoly megszökött. A szökevények egyike Pavol Tonhauser egykori handlovai bányász volt, aki a felszabadulás után különböző fontos párt- és szakszervezeti tisztségeket töltött be. Az illegalitás éveiben a párt prešovi, majd a Banská Bystrica-i körzeti szervezetének titkára volt. 1941-ben tartóztatták le. Tonhauser szökése után Bratislavában jelentkezett Szlovákia Kommunista Pártja illegális Központi Bizottságán, ahol azt az utasítást kapta, hogy saját biztonsága és a Magyarországon legyengült mozgalom támogatása érdekében illegális úton mielőbb menjen át Magyarországra. Ez 1942 januárjában sikerült is neki, és Kassán telepedett le. Rövid ott-tartózkodása alatt munkássága nyomán ismét fellendült a megbénított pártélet. Új, kevésbé ismert kommunistákat szervezett be és Fábry István révén felvette a kapcsolatot a rozsnyói (Rožňava) bányászokkal. 1942 őszén az MKP Központ Bizottsága tagjává választotta Tonhausert és Budapestre rendelte. Ugyanabban az időben a rendőrség letartóztatta Skolnyik Józsefet, aki Schönherz Zoltán után lett a párt főtitkára. Skolnyik letartóztatása után Kádár Jánost nevezték ki ebbe a tisztségbe. A kassai városi pártbizottság tagjai Szedlák János, Balogh Imre és Gazdag András voltak. Az akkori felvidéki (délszlovákiai és kárpátaljai) területi pártbizottság 1943. június 13-án alakult meg, három tagból ebben Szedlák János a kassai, Gubovics János a rozsnyói. Túrák György pedig az ungvári pártszervezetet képviselte. Az ungvári pártcsoport tevékenységében fontos szerepet töltött be a közelmúltban Kassán elhunyt Balogh József, a szintén kassai Vikukel Béla. aki közvetlen kapcsolatban volt a budapesti központtal. Említésre méltó esemény volt a párt életében az 1943 nyarán Kassán Kerekes elvtársnő lakásán megtartott értekezlet, amelyen Tonhauser elvtárs számolt be a párt legközelebbi feladatairól. Az értekezleten a kassai városi és területi vezetőség tagjai vettek részt. Ez alkalommal munkatervet dolgoztak ki, mely szerint növelni kell a kommunisták befolyását az üzemekben és a még meglévő munkásszervezetekben. Alig kezdték meg a párt tagjai azt a2 országos méretekben szervezett akciót, amikor 1943 szeptember elején letartóztatták Tonhauser elvtársat, valamint az MKP Központi Bizottságának más tagjait. A budapesti letartóztatásokat követően tömeges letartóztatások voltak Magyarország más vidékein is. A kommunisták annak ellenére fokozták tevékenységüket s 1944-től — különösen a Szlovák Nemzeti Felkelés kitörése után — partizánalakulatokat szerveztek és a felszabadulásig harcoltak a német fasiszták és kiszolgálóik ellen. 17
